H2905121926
K3006132027
Sz3107142128
Cs0108152229
P0209162330
Sz0310172431
V0411182501

Hogy ne maradjatok nélkülem

2010/05/11

Csak hívj, ha baj van - a szerető állam

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/05/11/csak_hivj_ha_baj_van_a_szereto_allam

Torkánál ragadta meg a kérdést Pelikán elvtárs... Angol Park? Hogy az angol imperialista világbirodalom röhögjön a markába?? Egy frászt!! Vidámpark! Ez kell a dolgozóknak!

 

Virág Árpád részére
 
Kedves Árpád!
 
Tegnapi levelemben már nagyvonalakban írtam neked arról, hogy a kormány mit kíván tenni a devizahitelesekkel, elsősorban azokkal, akik nem tudják fizetni a törlesztőrészletüket. Egyelőre maradjunk a levél elején annál, hogy jóhiszeműek vagyunk és tényleg elhisszük, hogy nem tudják fizetni.
 
A mindannyiunk által hőn szeretett kormányzópárt kisebb része, a KDNP már most kijelentette, hogy egy három elemből álló törvénymódosítási javaslatot fog benyújtani a parlament elé a devizahitelesek védelméről. Ez valóban szép dolog, és tényleg az, amit az ember a keresztényektől elvárhat, azaz, hogy segítsék felebarátaikat, akik szorult helyzetbe kerültek.
 
Leírom neked, hogy miből is áll ez a javaslat. Első lépésben a megszorult hiteleseknek felkínálják, hogy váltsák át forintalapúra a már meglévő devizahitelüket, persze ehhez a népnyúzó bankoknak is bele kell egyezniük. Azonban mi már ismerjük a bankok mentalitását, hiszen nem egyet államosítottunk mi magunk is. Szép szóval nehéz őket rábírni bármilyen engedményre, ezt te is tudod. A nyers erő alkalmazását pedig az Európai Unióban mostanság nem nézik jó szemmel. Szóval nehéz lesz. Azok, akik továbbra sem tudnak fizetni, vagy a bankokkal nem sikerül megegyezni, azoknak a lakását az önkormányzatok megveszik, persze állami támogatással, és bérbe adják az eddig ott lakóknak. Ha azonban a lakbér is túlságosan nagy terhet ró a családra, akkor egy családi csődgondnokot neveznek ki, aki majd felügyeli a család költekezését és szól, ha valamit nem jól csinálnak. Egyszóval gyámság alá rendelik a családot, mert képtelen arra, hogy saját magát ellássa és fenntartsa. Azt még nem lehet tudni, hogy az állami gyámság esetén vajon a szavazati jogukat is elvesztik-e majd, vagy az megmarad.
 
 
Erre most mondhatjuk, hogy szép és jó, és hogy nagyon szeretjük a gondoskodó államot, aki nem engedi, hogy a rohadt kapitalista népnyúzók tönkretegyék a családokat és kizsákmányolják az országot. Azonban engem nem hagy nyugodni az a gondolat, hogy a magyar társadalom éppen ezzel fog visszasüllyedni az elmúlt rendszer, tudod a gonosz szocializmus posványába. Hiszen ha nem tudok (vagy nem akarok – bár ez messze áll a magyar mentalitástól) fizetni, semmi gond, majd az állam kihúz a bajból, hiszen azért van és én azért szavaztam rájuk, hogy engem mindig kimentsenek. Nem számít, hogy nem tanulok semmit a hibákból, hiszen lehetetlen hibázni, hiszen jön szuperkormány és segítő kezet nyújt. Akár még örökbe is fogad, ha másként nem megy.
 
Azt mondom Árpád, hogy győztünk. Nem, nem mint párt, hanem mint eszme és ideológia. Most mondd meg, nem ezt akartuk mi is elérni? Azt, hogy mi legyünk a segítőkéz, amely mindig ott van és ha bármi rosszat is csinál az a neveletlen állampolgár, jó tanítóbácsiként megsimogatjuk a fejét és mondunk egy ejnye-bejnyét, de azt is szelíd hangon, de nem rójuk fel neki a hibáját, hanem magunkhoz emeljük.
 
A szeretet és a gondoskodás állama jön létre keresztényi alapokon, sok-sok kis tanulatlan, neveletlen, önmagáról gondoskodni képtelen, de vidáman mosolygó és a jövőbe csillogó szemmel néző kis állampolgárral.
 
Ölellek,
 
Bástya et.

 

sarok.org


grof



©2009 Sarok.org

Search marketing