Megyünk lopni
Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/07/30/megyunk_lopni
Megint betörés volt a házunkban. Rövid időn belül már a
második. Az első nem is igazán betörés volt, inkább olyan besurranó
tolvaj: az egyik lakó ajtaja nyitva volt, míg ők tévéztek és bejött
a lakásba, fogta a táskát az előszobában és elpucolt. Persze a
tulaj rögtön ugrott, de nem volt esélye. A rendőrök a besurranó
tolvaj után azt mondták, hogy miért nem vigyáz jobban a lakó és
szereltessen fel rácsot. A dolog el volt intézve, maguk részéről a
dolog lezárva. Miért nem azt mondták, hogy vegyen egy puskát és
durrancson a seggébe, ha ilyet csinál. Nem igaz? Akkor nekik sem
kell papírmunkát végezniük, hiszen leterheltek. Az állampolgár
védje meg magát és az értékeit, ahogy tudja. Cinikus, nem? Ők is
azok. Tanácsot adnak, hogyan kell megelőzni (ez helyes is lenne),
de aztán annyi. Nincs erre idejük.
Tegnap két srác tört be az alattunk lévő lakásba: az ajtó
felső ablakát kinyomták és szépen bementek, majd távoztak. Rájuk az
egyik lakó figyelt fel, hogy bent üldögélnek a lépcsőn és
beszélgetnek. Mikor visszajött a boltból, már csak az egyik srác
volt ott. Aztán mikor kijött, a két fiú éppen távozott és valamit a
ruhájuk alá dugtak. A lakótárs megnézte a lakást, ahol ültek és a
felső ablak nyitva volt. Látták őket, tudjuk is, hogy ők voltak, de
ők vihogva kisétáltak a kapun, mint akik jól végezték
dolgukat.
Az első dolog, ami bosszant és felnyomja a vért az agyamba,
hogy pofátlanok. Ott üldögélnek, még köszönnek is, és elmondják,
hogy az egyik haverjukra várnak, bár mikor megkérdezték tőlük, hogy
ugyan kire, akkor csak hebegtek-habogtak. De nem léceltek le, hogy
forró a talaj, nem. Betörtek. Mert megtehetik, mert ha rendőrt
hívsz, mit is mondasz? Hogy két ismeretlen van a házban, akik
állításuk szerint egy haverjukat várják, de azt nem tudják, hogy
hol lakik? Hát istenem, a lépcsőházban beszélték meg a találkozót,
a kapu amúgy sincs felfeszítve, megrongálva (bár kóddal lehet csak
bejönni, de hát mindenhová be lehet menni, csak tudni kell a
módját). Ez még nem bűn, meg a rendőrség amúgy is leterhelt. Mikor
már megtörtént a betörés, akkor mit csinálsz? Kihívod a rendőröket,
meg felhívod a térfigyelősöket, megadod a személyleírásukat és
aztán semmi. Mondom, a rendőrség le van terhelve, piti dolgokra
nincs idő.
Mikor látod, hogy valamit eldug, ugyan mit tehetsz? Megállítod
és jól felpofozod őket? Még ők lesznek felháborodva, hogy
korlátozod őket, erőszakot alkalmazol és gyanúsítgatsz. Mert a
jogaikat azt nagyon tudják. Vagy behívod őket egy kávéra és
suttyomban kihívod a rendőrséget? Persze, ezt kellene tenni, hogy
senki joga ne sérüljön (esetleg tetten éred, nem?). Mert nekik
jogaik is vannak, meg hát ők nem csináltak semmit, csak a
haverjukat várták.
Mit tehetsz? Semmit, mert a törvény őt is és téged is véd,
csak először őt. Majd ha elkapják és rábizonyítják, akkor majd kap
büntetést. Néhány napot, vagy még annyit se. Tele a börtön, pont
még ezekre van ott szükség, mikor a kemény fiúkat is alig lehet
elhelyezni.
Vajon van-e különbség bűn és bűn között? Azt gondolom, hogy
igen is, meg nem is. Ezek nem kiflit loptak a közértből, mert
éhesek. Ezek bementek valakinek az otthonába és onnan loptak.
Félelmet keltenek, hogy nem vagy otthon sem biztonságban, mert
bejöhet, mert ellophat bármit. Nem jobban és nem is rosszabbak a
gyilkosnál. Ugyanaz a módszer más eszközzel: rettegésben tartani
mindenkit, hogy érezzék, hogy nincsenek biztonságban. Érezzék azt,
hogy bármikor jöhetek és elviszem a pénzedet, az értékeidet és
utána csak röhögök, mert úgysem kapnak el, mert nem foglalkoznak
velem, hiszen én csak egy piti kis betörő vagyok, mit számítok
én?
Egyszer kellene elkezdeni leültetni őket. Gyorsított
eljárásban, hónapokra, évekre. Talán kétszer is meggondolja, hogy
az arcát adja-e legközelebb. De hát ahhoz el is kellene őket kapni.
Ígéret van rá. Bizonyíték még nincs.
3 hozzaszolas