Hogy ne maradjatok nélkülem

Megint betörés volt a házunkban. Rövid időn belül már a második. Az első nem is igazán betörés volt, inkább olyan besurranó tolvaj: az egyik lakó ajtaja nyitva volt, míg ők tévéztek és bejött a lakásba, fogta a táskát az előszobában és elpucolt. Persze a tulaj rögtön ugrott, de nem volt esélye. A rendőrök a besurranó tolvaj után azt mondták, hogy miért nem vigyáz jobban a lakó és szereltessen fel rácsot. A dolog el volt intézve, maguk részéről a dolog lezárva. Miért nem azt mondták, hogy vegyen egy puskát és durrancson a seggébe, ha ilyet csinál. Nem igaz? Akkor nekik sem kell papírmunkát végezniük, hiszen leterheltek. Az állampolgár védje meg magát és az értékeit, ahogy tudja. Cinikus, nem? Ők is azok. Tanácsot adnak, hogyan kell megelőzni (ez helyes is lenne), de aztán annyi. Nincs erre idejük.

 

Tegnap két srác tört be az alattunk lévő lakásba: az ajtó felső ablakát kinyomták és szépen bementek, majd távoztak. Rájuk az egyik lakó figyelt fel, hogy bent üldögélnek a lépcsőn és beszélgetnek. Mikor visszajött a boltból, már csak az egyik srác volt ott. Aztán mikor kijött, a két fiú éppen távozott és valamit a ruhájuk alá dugtak. A lakótárs megnézte a lakást, ahol ültek és a felső ablak nyitva volt. Látták őket, tudjuk is, hogy ők voltak, de ők vihogva kisétáltak a kapun, mint akik jól végezték dolgukat.

 

Az első dolog, ami bosszant és felnyomja a vért az agyamba, hogy pofátlanok. Ott üldögélnek, még köszönnek is, és elmondják, hogy az egyik haverjukra várnak, bár mikor megkérdezték tőlük, hogy ugyan kire, akkor csak hebegtek-habogtak. De nem léceltek le, hogy forró a talaj, nem. Betörtek. Mert megtehetik, mert ha rendőrt hívsz, mit is mondasz? Hogy két ismeretlen van a házban, akik állításuk szerint egy haverjukat várják, de azt nem tudják, hogy hol lakik? Hát istenem, a lépcsőházban beszélték meg a találkozót, a kapu amúgy sincs felfeszítve, megrongálva (bár kóddal lehet csak bejönni, de hát mindenhová be lehet menni, csak tudni kell a módját). Ez még nem bűn, meg a rendőrség amúgy is leterhelt. Mikor már megtörtént a betörés, akkor mit csinálsz? Kihívod a rendőröket, meg felhívod a térfigyelősöket, megadod a személyleírásukat és aztán semmi. Mondom, a rendőrség le van terhelve, piti dolgokra nincs idő.

 

Mikor látod, hogy valamit eldug, ugyan mit tehetsz? Megállítod és jól felpofozod őket? Még ők lesznek felháborodva, hogy korlátozod őket, erőszakot alkalmazol és gyanúsítgatsz. Mert a jogaikat azt nagyon tudják. Vagy behívod őket egy kávéra és suttyomban kihívod a rendőrséget? Persze, ezt kellene tenni, hogy senki joga ne sérüljön (esetleg tetten éred, nem?). Mert nekik jogaik is vannak, meg hát ők nem csináltak semmit, csak a haverjukat várták.

 

Mit tehetsz? Semmit, mert a törvény őt is és téged is véd, csak először őt. Majd ha elkapják és rábizonyítják, akkor majd kap büntetést. Néhány napot, vagy még annyit se. Tele a börtön, pont még ezekre van ott szükség, mikor a kemény fiúkat is alig lehet elhelyezni.

 

Vajon van-e különbség bűn és bűn között? Azt gondolom, hogy igen is, meg nem is. Ezek nem kiflit loptak a közértből, mert éhesek. Ezek bementek valakinek az otthonába és onnan loptak. Félelmet keltenek, hogy nem vagy otthon sem biztonságban, mert bejöhet, mert ellophat bármit. Nem jobban és nem is rosszabbak a gyilkosnál. Ugyanaz a módszer más eszközzel: rettegésben tartani mindenkit, hogy érezzék, hogy nincsenek biztonságban. Érezzék azt, hogy bármikor jöhetek és elviszem a pénzedet, az értékeidet és utána csak röhögök, mert úgysem kapnak el, mert nem foglalkoznak velem, hiszen én csak egy piti kis betörő vagyok, mit számítok én?

 

Egyszer kellene elkezdeni leültetni őket. Gyorsított eljárásban, hónapokra, évekre. Talán kétszer is meggondolja, hogy az arcát adja-e legközelebb. De hát ahhoz el is kellene őket kapni. Ígéret van rá. Bizonyíték még nincs.