H2906132027
K3007142128
Sz0108152229
Cs0209162330
P0310172431
Sz0411182501
V0512192602

Hogy ne maradjatok nélkülem

2010/08/05

Az IMF fóbiája

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/08/05/az_imf_fobiaja

 

Ahogy figyelem a híreket, egyre inkább az az érzés kerít hatalmába, hogy az IMF valahogy nem kedveli a közszférát. Egyfajta fóbia lehet ez náluk, mint a jobboldalnak Gyurcsány, a baloldalnak Orbán.
 
Nem akarok nagyon messzire menni, csak a görög válságig. A görög válság egyik oka a nyugdíjasok és a közszféra dolgozói voltak, legalább is az IMF szerint. Nem vagyok tisztában a görög közszféra fizetéseivel, és nyilván többet keresnek, mint a magyar és a román társaik, de nem gondolnám, hogy fejedelmi módon élnének.
 
Aztán jött a román válság és az IMF első lépése az volt, hogy felszólította a román kormányt, hogy zárják el a csapokat, és fagyasszák be és/vagy csökkentsék a nyugdíjakat és a közszféra béreit. Mert Romániában is a válság legfőbb oka a tarthatatlanul magas nyugdíjak és a közalkalmazotti bérek.
 
Talán emlékszünk még, hogy 2008-ban nálunk is befagyasztották a közszféra béreit, aztán elvették a 13. havi fizetést és a 13. havi nyugdíjakat. Akkor is azt mondtam, hogy nem ezzel van a baj. A baj azzal van, hogy 13. havit kell adni, meg néha egy kis alamizsnát, hogy úgy látszódjon, hogy a közszférában a válság ellenére is nőttek a bérek, vagy legalább is nem csökkentek. A cafeteria megadóztatása is érzékenyen érintette a közszférát, hiszen sok helyen már ezt sem kapják kézhez a dolgozók.
 
Nem mondom, hogy nem kell az államnak csökkentenie a kiadásait, és valahonnan bevételre szert tenni, és a legkézenfekvőbb megoldás természetesen az állami alkalmazottak és a nyugdíjasok tarthatatlan magas pénze. Azonban látjuk, hogy az IMF is kettős játékot játszik, mert ha a kormány úgy dönt, hogy elég volt ebből és a bankokat akarja megszorongatni, akkor az IMF rögtön felemeli a hangját, hogy hogyan is képzelik ezt, szegény bankokat így kizsigerelni. Jó, tudjuk, nem az adóval van baj, hanem a mértékével. Érdekes, hogy az állami szférában nincs gond a mértékkel, legyen bármekkora bércsökkentés és/vagy elbocsátás. Az természetes az IMF szerint.
 
Tényleg nem tudom, hogy miért pont bennük látja az IMF minden bajok forrását, talán ott, náluk csak a felső vezetők bérei jelennek meg a monitoron és abból következtetnek egy magyar (román, görög) ápoló vagy tanár bérére.

sarok.org

Az IMF fóbiája

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/08/05/az_imf_fobiaja

 

Ahogy figyelem a híreket, egyre inkább az az érzés kerít hatalmába, hogy az IMF valahogy nem kedveli a közszférát. Egyfajta fóbia lehet ez náluk, mint a jobboldalnak Gyurcsány, a baloldalnak Orbán.
 
Nem akarok nagyon messzire menni, csak a görög válságig. A görög válság egyik oka a nyugdíjasok és a közszféra dolgozói voltak, legalább is az IMF szerint. Nem vagyok tisztában a görög közszféra fizetéseivel, és nyilván többet keresnek, mint a magyar és a román társaik, de nem gondolnám, hogy fejedelmi módon élnének.
 
Aztán jött a román válság és az IMF első lépése az volt, hogy felszólította a román kormányt, hogy zárják el a csapokat, és fagyasszák be és/vagy csökkentsék a nyugdíjakat és a közszféra béreit. Mert Romániában is a válság legfőbb oka a tarthatatlanul magas nyugdíjak és a közalkalmazotti bérek.
 
Talán emlékszünk még, hogy 2008-ban nálunk is befagyasztották a közszféra béreit, aztán elvették a 13. havi fizetést és a 13. havi nyugdíjakat. Akkor is azt mondtam, hogy nem ezzel van a baj. A baj azzal van, hogy 13. havit kell adni, meg néha egy kis alamizsnát, hogy úgy látszódjon, hogy a közszférában a válság ellenére is nőttek a bérek, vagy legalább is nem csökkentek. A cafeteria megadóztatása is érzékenyen érintette a közszférát, hiszen sok helyen már ezt sem kapják kézhez a dolgozók.
 
Nem mondom, hogy nem kell az államnak csökkentenie a kiadásait, és valahonnan bevételre szert tenni, és a legkézenfekvőbb megoldás természetesen az állami alkalmazottak és a nyugdíjasok tarthatatlan magas pénze. Azonban látjuk, hogy az IMF is kettős játékot játszik, mert ha a kormány úgy dönt, hogy elég volt ebből és a bankokat akarja megszorongatni, akkor az IMF rögtön felemeli a hangját, hogy hogyan is képzelik ezt, szegény bankokat így kizsigerelni. Jó, tudjuk, nem az adóval van baj, hanem a mértékével. Érdekes, hogy az állami szférában nincs gond a mértékkel, legyen bármekkora bércsökkentés és/vagy elbocsátás. Az természetes az IMF szerint.
 
Tényleg nem tudom, hogy miért pont bennük látja az IMF minden bajok forrását, talán ott, náluk csak a felső vezetők bérei jelennek meg a monitoron és abból következtetnek egy magyar (román, görög) ápoló vagy tanár bérére.

sarok.org

Az IMF fóbiája

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/08/05/az_imf_fobiaja

 

Ahogy figyelem a híreket, egyre inkább az az érzés kerít hatalmába, hogy az IMF valahogy nem kedveli a közszférát. Egyfajta fóbia lehet ez náluk, mint a jobboldalnak Gyurcsány, a baloldalnak Orbán.
 
Nem akarok nagyon messzire menni, csak a görög válságig. A görög válság egyik oka a nyugdíjasok és a közszféra dolgozói voltak, legalább is az IMF szerint. Nem vagyok tisztában a görög közszféra fizetéseivel, és nyilván többet keresnek, mint a magyar és a román társaik, de nem gondolnám, hogy fejedelmi módon élnének.
 
Aztán jött a román válság és az IMF első lépése az volt, hogy felszólította a román kormányt, hogy zárják el a csapokat, és fagyasszák be és/vagy csökkentsék a nyugdíjakat és a közszféra béreit. Mert Romániában is a válság legfőbb oka a tarthatatlanul magas nyugdíjak és a közalkalmazotti bérek.
 
Talán emlékszünk még, hogy 2008-ban nálunk is befagyasztották a közszféra béreit, aztán elvették a 13. havi fizetést és a 13. havi nyugdíjakat. Akkor is azt mondtam, hogy nem ezzel van a baj. A baj azzal van, hogy 13. havit kell adni, meg néha egy kis alamizsnát, hogy úgy látszódjon, hogy a közszférában a válság ellenére is nőttek a bérek, vagy legalább is nem csökkentek. A cafeteria megadóztatása is érzékenyen érintette a közszférát, hiszen sok helyen már ezt sem kapják kézhez a dolgozók.
 
Nem mondom, hogy nem kell az államnak csökkentenie a kiadásait, és valahonnan bevételre szert tenni, és a legkézenfekvőbb megoldás természetesen az állami alkalmazottak és a nyugdíjasok tarthatatlan magas pénze. Azonban látjuk, hogy az IMF is kettős játékot játszik, mert ha a kormány úgy dönt, hogy elég volt ebből és a bankokat akarja megszorongatni, akkor az IMF rögtön felemeli a hangját, hogy hogyan is képzelik ezt, szegény bankokat így kizsigerelni. Jó, tudjuk, nem az adóval van baj, hanem a mértékével. Érdekes, hogy az állami szférában nincs gond a mértékkel, legyen bármekkora bércsökkentés és/vagy elbocsátás. Az természetes az IMF szerint.
 
Tényleg nem tudom, hogy miért pont bennük látja az IMF minden bajok forrását, talán ott, náluk csak a felső vezetők bérei jelennek meg a monitoron és abból következtetnek egy magyar (román, görög) ápoló vagy tanár bérére.

sarok.org


grof



©2009 Sarok.org

Search marketing