H2906132027
K3007142128
Sz0108152229
Cs0209162330
P0310172431
Sz0411182501
V0512192602

Hogy ne maradjatok nélkülem

2010/05/20

Javaslat az új parlamenti struktúráról

 

Javaslat a parlamenti helyek elosztásáról
 
A Magyar Kommunista Mozgalom (továbbiakban MKM) úgy látja, hogy ma Magyarországon nem valósul meg a különböző iskolai végzettségű emberek képviselete a parlamentben. Mivel a leendő kormány fontosnak tarja, hogy a parlament létszámát csökkentsék, mi úgy gondoljuk, hogy ezzel párhuzamosan meg kell valósulnia a hiteles, statisztikai alapokon nyugvó képviseletnek.
 
Az MKM ezért a következő javaslatot teszi a parlamenti képviselők helyeinek elosztásáról.
 
[...] Bővebben!

sarok.org

2010/05/03

Tesco helyett templom?

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/05/03/tesco_helyett_templom

 

Virág Árpád részére
 
Kedves Árpád!
 
Nem tudom, hogy mit hallottál ott, az illegalitásban, de Magyarországra újra a keresztény diktatúra telepszik rá. Most éppen azt a képtelen ötletmerült fel, hogy vasárnap és az ünnepnapokon az üzletek legyenek zárva, és ezeken a napokon a pihenésé legyen a főszerep. Nem tudom, hogy te mit gondolsz erről, de a Mozgalom több tagja máris a klerikális reakciót látja ezen javaslat mögött és nem is alaptalanul, teszem hozzá.
 
Amikor pártunk és kormányunk egymillió új munkahelyet és kelet-európai paradicsom-köztársaságot vizionált ide, a Kárpát-medencébe, most ezzel az intézkedéssel azt érheti el, hogy néhány tíz- vagy százezerrel több új munkahelyet kell megteremtenie, mint amit ígért, hiszen ez a lépése könnyen elbocsátásokhoz vezethet, hiszen manapság a vasárnap sem más, mint egy szimpla hétköznap. Ha azt kérded, hogy ez jó-e így, megmondom őszintén nem tudom. Csak azt tudom, hogy az emberek már megszokták a vasárnapi lődörgést a plázákban a szuper- és hipermarketekben, és nem könnyen mondanak le erről a kedves hétvégi tevékenységükről.
 
Belzovarek elvtárs, tudod, aki ott volt, mikor ott kellett lennie a végeken, szerint ez nem más, mint az emberek megfosztása a szabad akaratuktól, és annak az ördögi tervnek az előkészítése, hogy az emberek vasárnaponként templomba járjanak jobb híján. Ismered Belzovarek elvtársat, sose volt egy hívő fajta, sőt, a klerikális reakció legnagyobb haza ostorozója volt a negyvenes-ötvenes években, és ebbéli munkásságát szépívű publikációk sora őrzi a Szabad Népben. De elkanyarodtam a fő sodortól.
 
Meg kell vallanom, hogy hosszas tépelődés után én is erre jutottam. Lófrálás és pénzköltés helyett marad majd az ima. Nem tudom, hogy lesz-e imaadó, amely pótolja a kieső adóforintokat és a kifizetendő munkanélküli segélyek megnövekvő számát, de abban biztos vagyok, hogy rossz az út. Ikvanovics elvtárs szerint ez csak a kezdet: vasárnap nem lesznek nyitva a mozik sem, nem lesz adás a tévében, nem lesznek meccsek, sőt, ég irgalmazzon szegény fejünknek, még a kocsmák is zárva lesznek, hiszen micsoda diszkrimináció az, hogy valaki dolgozik vasár- és ünnepnapokon, mások pedig nem. Ha nincs munka, akkor nincs munka és kész. Lesz helyette ima és közös családi programok.
 
Mondd meg nekem kedves Árpád hová vezet ez? Mi lesz ennek a vége?
 
Elvtársi öleléssel,
 
Bástya et.

 

sarok.org

2010/04/24

Egy kis kitartás

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/04/24/egy_kis_kitartas

 

Bástya elvtárs a héten nagyon elfoglalt volt, egyrészt a választások miatt, másrészt fontos, ám titkos teendői voltak.

Azonban annyit ígért, hogy a jövő héten újra munkába veti magát közügyileg is, ahogy azt a dolgozó nép elvárja tőle. Azonban nehogy azt gondolja bárki is, hogy nyaralgatott, vagy pihent. Neki nem sikerült nyaralót szereznie Horvátországban, ahogy egyes, egykor ellenzéki és vad antikommunista szamizdadosok tették. Ő ezen a héten is a népért tevékenykedett, különböző álneveken.

Annyit elárulhatok, hogy az MSZP névváltoztatásával kapcsolatban tevékenykedett, mert úgy érzi, hogy eljött az idő, hogy egy igazi kommunista pártot szervezzen, amely a háttérből bírálja majd az új kormányt és a parlamenti pártokat. Egy olyan alulról építkező pártot, amely az utcára tudja vinni a tömegeket és napi szinten ígéretekkel halmozza el őket, hogy mi is lenne itt másképpen, ha hatalomra kerülnének. Mivel Bástya et. már régóta a mozgalomban van és megért sok dolgot, tudja, hogy hatalomra nem kerülhet, de ezt Önöknek nem kell tudniuk. Így aztán ígérhet bármit. Ha meg mégis felhatalmazást kapna, majd széttárja a kezét és szomorú arccal közli a mikrofonba, hogy ő nem tudta, hogy itt ekkora szar van. ála, a XII. kerületben ebből nem látszott semmi.

Apró információ: Bástya et. a tükör előtt sokszor gyakorolja a különböző pózokat és arckifejezéseket, hogy minél jobban hihető legyen, amit mond.

Ha mégis számonkérnék rajta, majd mond egy évet, hogy mikor ehetjük meg az aranytojást tojó tyúkot.

Úgyhogy Bástya et. barátainak és ellenségeinek csak annyit üzenhetek, hogy türelem. Ahogy a csepeli skinheadek mondták a '80-as évek végén: Jövünk. Lassan, de biztosan.

Addig egy kis zene.

sarok.org

2010/04/15

Ráérünk arra még

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/04/15/raerunk_arra_meg_1

 

Vitam et sangvinem pro rege nostro!
Sed avenam non…
 
Virág Árpád részére

Kedves Árpád!
 
Lehet, hogy meg fogsz lepődni, de most nem konkrét politikai dolgokról fogok neked beszámolni, bár nem tagadom, hogy ez a kérdés sem választható el tőle és főként nem választható el az új kormánytól. Szóval, az adóról és az adózásról fogok írni.
 
 
Egyszer már írtam erről, azonban a dolog most a választások után kezd érdekes lenni. Vannak olyan ismerőseim, akik az elmúlt néhány évben erősen megideologizálták azt, hogy miért nem fizetnek adót. Az ideológia pedig erősen politikai színezetű volt, ugyanis azért nem fizetnek, mert az MSZP úgyis ellopja ezt a bevételt is, mert magasak az adóterhek, mert az MSZP azt szeretné, ha inkább a multik lennének jelen, valamint azért, mert nehogy már ők tartsák el a sok munkanélkülit, dolgozni nem akaró cigányt és az állami alkalmazottakat, ugyanis míg ők éjt-nappallá téve güriznek, addig ezek csak a napot lopják és veszik fel a pénzeket, miközben semmiféle javat nem termelnek. Be kell látnunk Árpád, hogy magyarázatokban nagyon jók vagyunk. Mindig meg tudjuk ideologizálni, hogy éppen miért nem csinálunk valamit. Miközben őket hallgattam, elgondolkoztam azon, hogy vajon ők, miközben nem fizetnek adót, vajon mennyivel jobbak az általuk úgy lenézett rétegeknél? Arra a kérdésre pedig, hogy ha te nem fizetsz adót, akkor mégis hogyan tartod el ezeket az embereket, mindig azt a választ kaptam, hogy demagóg vagyok és nem értek semmit. Pedig nagyon szívesen elmondtam volna nekik, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint a közalkalmazottak és a többi lenézett ember tartja el őket azzal, hogy adót fizet, hogy náluk vásárol, hogy náluk eszik, hogy őket hívja, ha valami elromlik. De ezt már tényleg nem mondtam, mert a végén még le is kommunistáztak volna.
 
Mostanában, mikor már tény volt, hogy a Fidesz nyeri a választásokat, újra előkerült ez a téma, és én szerettem volna megtudni, hogy most mi lesz? Fognak-e adót fizetni, hiszen azok kerültek hatalomra, akiket ők úgy vártak. Meg kell mondanom, hogy a nagy közfelkiáltás elmaradt, hogy igen, most már fizetünk, hiszen végre mi vagyunk hatalmon. Nem, inkább csak a téma terelése volt, hogy majd meglátjuk, hogy az új kormány mit kezd azokkal a problémákkal, amelyek fentebb már vázoltam. Magyarán ők továbbra sem fizetnek adót, először nekik legyen könnyebb és lehetőleg úgy, hogy az általuk eltartott rétegek száma csökkenjen. Szerettem volna megkérdezni tőlük, hogy vajon az új kormány miből fogja a terheket csökkenteni, ha ti továbbra is ugyanígy adóztok (azaz hát nem adóztok), de inkább nem tettem, mert elmondták, hogy ha a Fidesz nem oldja meg ezt a problémát sürgősen, akkor Vona Gábor megint az utcára fogja vinni a tömegeket és ők ott lesznek az első sorban. Ekkor már tényleg úgy éreztem, hogy ők valamiféle nemesek, akiknek nincs adózási kötelezettségük, csak jogaik vannak és azokért bármikor kiállnak, és ha kell, még radikalizálódnak is. Mert ahogy már egyszer írtam: Életünket és vérünket… de zabot nem.
 
Ölellek,
 
Bástya et.

 

sarok.org

2010/04/08

Politikai bordély

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/04/08/politikai_bordely

 

Kedves Árpád!
 
Azért írok neked, mert haza kell jönnöd. Komolyan mondom, olyan dolgok vannak itt, hogy magad is elájulnál. Ennyi fasisztázás, nácizás, kommunistázás és zsidózás még a háborút megelőző és követő húsz évben sem volt, mint most. Boldog-boldogtalan fasisztázza, nácizza, zsidózza, kommunistázza a másikat, aki éppen nem abban hisz, amiben hinni kellene szerinte. Csodálatos a világ, elemedben lennél, úgy gondolom.
 
 
Én mondom neked, bárcsak lenne legalább egy igazi fasiszta, náci vagy kommunista a politikai elitben, vagy az éppen az oda igyekvők között. De hát nincs. Úgy van ez, hogy az egyszeri politikus(jelölt) megnézi, hogy hol is van egy lyuk, egy szakadék a politikai erőtérben, aztán kitalálja a dumát hozzá, és szépen betölti. Ha jobban megnézed a politikusainkat, voltak ők már mindenek, csak akasztott emberek nem. Oda mennek, ahová a politikai szellő fújja őket, ahol megtalálják a számításukat. Az egyszeri ember pedig rögtön rohan oda, és mondja nagy hittel, hogy ő bizony a mi emberünk, mert azt mondja, amit… mit is mond? Hát igen, amit én, mi hallani akarunk. Csodálatos egybeesés az, én mondom neked, hogy mindig van egy párt, amely teljesen véletlenül pont azt mondja, amit a többség hallani akar. Jól meglovagolják a hullámot, aztán siklanak is be vele a parlamentbe. Na, de most nem akarok jósolgatni, hogy mi lesz és mi nem lesz. De azért azt mindannyian tudjuk, hogy a parlamenti lét kényelmes, meg jól fizető munka. Bizottságosdit lehet játszani, meg istent, meg ki tudja még mit. Ők lesznek a nép szava (ne keverd a Népszavával!), azé a népé amelyről csak halvány fogalmaik vannak, viszont nagyon jól hangzik a Nép nevében!-mondat.
 
Csak az a gond ezzel, hogy előbb-utóbb az ember többre vágyik, nem elégszik meg a maga 10-20%-ával (hiszen a politika lényege a hatalom, a politikusé pedig a hatalom megszerzése) és elkezd keresni egy új lyukat. Ezek a lyukak általában az éppen regnáló pártból kiábrándult szavazókból és a mindenből kiábrándult szavazókból állnak.. Szóval megkeresi és ráterpeszkedik, csak az a baj, hogy több lyukat nehéz betömni egyszerre, így a szabadon maradt lyukba bizonyosan bemászik egy újabb rettenetesen szélsőséges (radikális, nevezd, ahogy akarod) és csak a nép javát akaró párt, aki szinte szóról-szóra megismétli az előző lyuktulajdonos szavait, csak kiegészíti azzal, hogy az előző párt „látjátok milyen nemzetáruló és népáruló volt, hiszen csak kihasznált titeket”, de én, én nem fogom ezt csinálni. A nép meg issza a szavát, rajong és őrjöng és a tegnapi istenek szobrát kezdi döntögetni, hogy a ma istenét állítsa a helyére. A folytatást gondolom kitalálod.
 
Szóval haza kell jönnöd mindenképpen. Ha elég ügyesek vagyunk, megtalálhatjuk mi is a magunk lyukát. Nem ideológia kell ide, csak duma és olyan emberek, akik bizonyosan kitalálják, hogy mire vágyik az istenadta nép. A többi csak maszlag és körítés.
 
Ölellek,
 
Bástya et.
 
 

 

sarok.org

Politikai bordély

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/04/08/politikai_bordely

- Nem én vagyok a Messiás!
- Szerintem te vagy. Én tudom. Követtem már egy párat.

Kedves Árpád!
 
Azért írok neked, mert haza kell jönnöd. Komolyan mondom, olyan dolgok vannak itt, hogy magad is elájulnál. Ennyi fasisztázás, nácizás, kommunistázás és zsidózás még a háborút megelőző és követő húsz évben sem volt, mint most. Boldog-boldogtalan fasisztázza, nácizza, zsidózza, kommunistázza a másikat, aki éppen nem abban hisz, amiben hinni kellene szerinte. Csodálatos a világ, elemedben lennél, úgy gondolom.
 
 
Én mondom neked, bárcsak lenne legalább egy igazi fasiszta, náci vagy kommunista a politikai elitben, vagy az éppen oda igyekvők között. De hát nincs. Úgy van ez, hogy az egyszeri politikus(jelölt) megnézi, hogy hol is van egy lyuk, egy szakadék a politikai erőtérben, aztán kitalálja a dumát hozzá, és szépen betölti. Ha jobban megnézed a politikusainkat, voltak ők már mindenek, csak akasztott emberek nem. Oda mennek, ahová a politikai szellő fújja őket, ahol megtalálják a számításukat. Az egyszeri ember pedig rögtön rohan oda, és mondja nagy hittel, hogy ő bizony a mi emberünk, mert azt mondja, amit… mit is mond? Hát igen, amit én, mi hallani akarunk. Csodálatos egybeesés az, én mondom neked, hogy mindig van egy párt, amely teljesen véletlenül pont azt mondja, amit a többség hallani akar. Jól meglovagolják a hullámot, aztán siklanak is be vele a parlamentbe. Na, de most nem akarok jósolgatni, hogy mi lesz és mi nem lesz. De azért azt mindannyian tudjuk, hogy a parlamenti lét kényelmes, meg jól fizető munka. Bizottságosdit lehet játszani, meg istent, meg ki tudja még mit. Ők lesznek a nép szava (ne keverd a Népszavával!), azé a népé amelyről csak halvány fogalmaik vannak, viszont nagyon jól hangzik a Nép nevében!-mondat.
 
Csak az a gond ezzel, hogy előbb-utóbb az ember többre vágyik, nem elégszik meg a maga 10-20%-ával (hiszen a politika lényege a hatalom, a politikusé pedig a hatalom megszerzése) és elkezd keresni egy új lyukat. Ezek a lyukak általában az éppen regnáló pártból kiábrándult szavazókból és a mindenből kiábrándult szavazókból állnak.. Szóval megkeresi és ráterpeszkedik, csak az a baj, hogy több lyukat nehéz betömni egyszerre, így a szabadon maradt lyukba bizonyosan bemászik egy újabb rettenetesen szélsőséges (radikális, nevezd, ahogy akarod) és csak a nép javát akaró párt, aki szinte szóról-szóra megismétli az előző lyuktulajdonos szavait, csak kiegészíti azzal, hogy az előző párt „látjátok milyen nemzetáruló és népáruló volt, hiszen csak kihasznált titeket”, de én, én nem fogom ezt csinálni. A nép meg issza a szavát, rajong és őrjöng és a tegnapi istenek szobrát kezdi döntögetni, hogy a ma istenét állítsa a helyére. A folytatást gondolom kitalálod.
 
Szóval haza kell jönnöd mindenképpen. Ha elég ügyesek vagyunk, megtalálhatjuk mi is a magunk lyukát. Nem ideológia kell ide, csak duma és olyan emberek, akik bizonyosan kitalálják, hogy mire vágyik az istenadta nép. A többi csak maszlag és körítés.
 
Ölellek,
 
Bástya et.
 
 

 

sarok.org

2010/03/11

Quo vadis MDF?

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/03/11/quo_vadis_mdf

Egy kicsit pikáns dolog, hogy a két nagy rendszerváltó párt, az MDF és az SZDSZ most annak a pártnak a segítségét kéri, jelesül a Munkáspártét, aki úgy istenigazából a Pártállam eszmei továbbvivője.

Annak idején ez a két párt volt a Munkáspárt szellemi elődjének, az MSZMP-nek a legnagyobb ellenfele, de mostanra sikerült olyan szintre leharcolniuk magukat, hogy most már akár hajlandóak is szóba állni velük. Kíváncsi vagyok, hogy a Munkáspárt mit szól ehhez. Nyilvánvalóan most hízik az elvtársak mája a pártközpontban, hogy lám, lám, a régi ellenség most a segítségünket kéri, hogy bekerülhessen a parlamentbe. Csak hát van egy kis gond: a Munkáspárt még saját magának sem tud 750 kopogtatócédulát összegyűjteni jelöltenként, hogyan is sikerülhetne még az MDF-nek is összekalapozni. Bár nyilvánvalóan már olvasgatják a boros brosúrákat, hogyan is csinálták ezt annak idején az elődjeik, de kétlem, hogy most sikerrel járnának.

Az MDF egyre lejjebb csúszik, ezt be kell látni, és most már lassan kezd értelmet nyerni a nagy port felkavart Herényi-nyilatkozat is a kommunizmus áldozatairól. Kellett egy kis kikacsintás a balsarokba is.

sarok.org


grof



©2009 Sarok.org

Search marketing