H2906132027
K3007142128
Sz0108152229
Cs0209162330
P0310172431
Sz0411182501
V0512192602

Hogy ne maradjatok nélkülem

2010/04/06

Az elmaradt feltámadás

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/04/06/az_elmaradt_feltamadas

Bástya elvtárs nagyon várta április 4-ét, főleg azért, mert soha nem gondolta volna, hogy ez a nap még egyszer piros betűs ünnep lesz Magyarországon.

Igaz, azzal tisztában volt, hogy ez az április 4-e nem az az április 4-e, de mégis csodát várt. A felszabadulás ünnepe egybeesik az egyik legfontosabb egyházi ünneppel, a feltámadással, ráadásul idén mind egy napon ünnepli a feltámadást a katolikus és az ortodox egyház is. Bástya elvtárs nem tudta elhinni, hogy ez nem egy égi jel arra nézve, hogy valami nagy dolog fog történni.

Bástya elvtárs már szombaton kiköltözött budafoki telkére, amit még annak idején a Párttól kapott, szolgálatai elismeréseképpen, és azért, hogy ha lehet, minél kevesebb időt töltsön a városban és a politika közelében. A telekről remek kilátás nyílik a Szoborparkra, ezért Bástya elvtárs úgy döntött, hogy kiül a teraszra április 4-én, és várja, hogy a feltámadás bekövetkezzen. Órákig nézte Sztálin csizmáját, hogy vajon megmozdul-e. Egyszer, talán a fáradságtól, látni vélte, hogy a csizmák megmozdulnak, ekkor hirtelen felpattant, de aztán csalódottan vette tudomásul, hogy csak az érzékei játszanak vele. De nem adta fel. Kint ült a teraszon egész nap és egész éjjel, bár hideg volt, de tudta, hogy egy jó kommunistát nem rettenti el az időjárás viszontagsága. Őrt állt, úgy érezte, hogy újra ő a magyar kommunizmus bástyája, és ha tényleg igaz mindaz, amit elképzelt, akkor ő lesz a hírnök, akik a jó hírt szétküldheti az egész világnak. A jó hírt, hogy mégis van feltámadás.

A csizma hirtelen megmozdult, lelépett a talpazatról és elindult a város felé. Bástya elvtárson hihetetlen izgalom vett erőt. Hát mégis igaz, amit írtak, mégis van feltámadás. A csizma pedig menetelt a város felé, Lenin hangját is hallotta, amint a néphez beszél, és hallotta a többi szobor hangját, amint megmozdulnak, hogy kövessék a Generalisszimusz lába nyomát. Aztán Lenin hangja után felhangozott a Lenin dal, majd a Fel vörösök, proletárok is. Bástyán úrrá lett a régi izgalom, amelyet már évtizedek óta nem érzett. Úgy döntött, hogy ő is elindul és követi a vezért.

Bástya elvtárs a kertben ébredt fel, a terasz lépcsőjénél. A hordozhatós magnójából még mindig szóltak a mozgalmi dalok, és Bástya elvtárs rájött, hogy csak álom volt, gyönyörű álom. Ez volt feltámadás ígérete, nyugtatta magát, miközben egyenruhájáról a sarat törölgette. Az álmok soha nem hazudnak. Lesz még feltámadás, lesz még szép jövő, bár lehet, hogy ő már nem éri meg. Azonban nem szomorodott el, hiszen tudja, hogy a világforradalom csak idő kérdése, és ha ő nem, hát majd valaki más beteljesíti.

Felment a teraszra, töltött magának egy pohárkával és némán figyelte a csizmát, amely az álmában újra elindult, hogy megforgassa az egész világot.

 

A szerzőről egy kis pillanatkép, hogy megtudjuk, ki is ő.

Bástya elvtárs (miután megtekinti a legépelt vallomást): Mi ez? Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni? Én már szart érek?
Tuschinger elvtárs: Gondoltam az előző perre is, nem akartam magamat ismételni. De korrigálni fogom. Bástya elvtársat a második helyen készültek meggyilkolni. Jó lesz így?
Bástya elvtárs: Jó. Egyébként tetszik.
Virág Árpád: Nekem is. Sok álmatlan éjszakánk fekszik benne. Kerülni akartuk a sablonokat.
Bástya elvtárs: Szerénység. Ne tömjénezze magát. Szerénység. Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység.

 

sarok.org

Az elmaradt feltámadás

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/04/06/az_elmaradt_feltamadas

Bástya elvtárs nagyon várta április 4-ét, főleg azért, mert soha nem gondolta volna, hogy ez a nap még egyszer piros betűs ünnep lesz Magyarországon.

Igaz, azzal tisztában volt, hogy ez az április 4-e nem az az április 4-e, de mégis csodát várt. A felszabadulás ünnepe egybeesik az egyik legfontosabb egyházi ünneppel, a feltámadással, ráadásul idén mind egy napon ünnepli a feltámadást a katolikus és az ortodox egyház is. Bástya elvtárs nem tudta elhinni, hogy ez nem egy égi jel arra nézve, hogy valami nagy dolog fog történni.

Bástya elvtárs már szombaton kiköltözött budafoki telkére, amit még annak idején a Párttól kapott, szolgálatai elismeréseképpen, és azért, hogy ha lehet, minél kevesebb időt töltsön a városban és a politika közelében. A telekről remek kilátás nyílik a Szoborparkra, ezért Bástya elvtárs úgy döntött, hogy kiül a teraszra április 4-én, és várja, hogy a feltámadás bekövetkezzen. Órákig nézte Sztálin csizmáját, hogy vajon megmozdul-e. Egyszer, talán a fáradságtól, látni vélte, hogy a csizmák megmozdulnak, ekkor hirtelen felpattant, de aztán csalódottan vette tudomásul, hogy csak az érzékei játszanak vele. De nem adta fel. Kint ült a teraszon egész nap és egész éjjel, bár hideg volt, de tudta, hogy egy jó kommunistát nem rettenti el az időjárás viszontagsága. Őrt állt, úgy érezte, hogy újra ő a magyar kommunizmus bástyája, és ha tényleg igaz mindaz, amit elképzelt, akkor ő lesz a hírnök, akik a jó hírt szétküldheti az egész világnak. A jó hírt, hogy mégis van feltámadás.

A csizma hirtelen megmozdult, lelépett a talpazatról és elindult a város felé. Bástya elvtárson hihetetlen izgalom vett erőt. Hát mégis igaz, amit írtak, mégis van feltámadás. A csizma pedig menetelt a város felé, Lenin hangját is hallotta, amint a néphez beszél, és hallotta a többi szobor hangját, amint megmozdulnak, hogy kövessék a Generalisszimusz lába nyomát. Aztán Lenin hangja után felhangozott a Lenin dal, majd a Fel vörösök, proletárok is. Bástyán úrrá lett a régi izgalom, amelyet már évtizedek óta nem érzett. Úgy döntött, hogy ő is elindul és követi a vezért.

Bástya elvtárs a kertben ébredt fel, a terasz lépcsőjénél. A hordozhatós magnójából még mindig szóltak a mozgalmi dalok, és Bástya elvtárs rájött, hogy csak álom volt, gyönyörű álom. Ez volt feltámadás ígérete, nyugtatta magát, miközben egyenruhájáról a sarat törölgette. Az álmok soha nem hazudnak. Lesz még feltámadás, lesz még szép jövő, bár lehet, hogy ő már nem éri meg. Azonban nem szomorodott el, hiszen tudja, hogy a világforradalom csak idő kérdése, és ha ő nem, hát majd valaki más beteljesíti.

Felment a teraszra, töltött magának egy pohárkával és némán figyelte a csizmát, amely az álmában újra elindult, hogy megforgassa az egész világot.

 

A szerzőről egy kis pillanatkép, hogy megtudjuk, ki is ő.

Bástya elvtárs (miután megtekinti a legépelt vallomást): Mi ez? Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni? Én már szart érek?
Tuschinger elvtárs: Gondoltam az előző perre is, nem akartam magamat ismételni. De korrigálni fogom. Bástya elvtársat a második helyen készültek meggyilkolni. Jó lesz így?
Bástya elvtárs: Jó. Egyébként tetszik.
Virág Árpád: Nekem is. Sok álmatlan éjszakánk fekszik benne. Kerülni akartuk a sablonokat.
Bástya elvtárs: Szerénység. Ne tömjénezze magát. Szerénység. Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység.

 

sarok.org


grof



©2009 Sarok.org

Search marketing