H260209162330
K270310172431
Sz280411182501
Cs290512192602
P300613202703
Sz310714212804
V010815222905

Hogy ne maradjatok nélkülem

2010/08/02

Dress code az utcán

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/08/02/dress_code_az_utcan

 

Nem süllyedünk, nem süllyedünk! (Erik, a viking)
 
Nagyon örülök annak, hogy végre van egy ember, aki ki meri mondani, hogy a hajléktalanok, az koldusok rontják az utca képét és hogy fel kell lépni ellenük. Magam is azon a véleményen vagyok, hogy csodálatos fővárosunk képét olyanná kell tenni, ahogyan azt a turista és az igényes magyar állampolgár látni szeretné.
 
Pintér Sándor eltüntetné az utcáról a koldusokat és a hajléktalanokat, azonban most ne képzeljünk magunk elé terrorhullámot, ahol ezeket az embereket összefogdossák és átnevelő táborokba viszik. Dehogy, munkát adna nekik. Az ugyan nem derült ki, hogy milyen munkát, de biztos lesz erre is ötletük, mert ötletekben kifogyhatatlan a magyar.
 
Első lépésben javasolnám, hogy valahol vidéken, a puszta közepére telepítsünk egy ládagyárat, ahol az egyik brigád összeszereli, a másik brigád pedig szétszereli a ládákat. A telepen kapnának szállást és napi három étkezést, amelyet a magyar állam állna. Ezzel több tízezer munkahelyet hozna létre a kormány, amely ugyan nem egymillió, de legalább beljebb vagyunk.
 
Azonban nem állnék meg itt. Rendben van, hogy a finnyás polgárt zavarják a hajléktalanok, meg a koldusok és hogy hányingert kapnak reggel attól az átható bűztől, amelyet árasztanak magukból, mert nem szégyellnek a buszon és egyéb tömegközlekedési járművön utazni. Ez valóban elképesztő dolog, de azért vannak még olyan emberek, akik zavarják a honlányok és honférfiak nyugalmát. Most nem vállalkozom arra, hogy mindegyiket bemutassam, nem is sikerülhetne, de az olvasók segítségével nyilván sikerülne egy szép kis listát összehozni. Azért mutatóba néhány.
 
Ott vannak például a szandálhoz zoknit hordót. Az elitebb réteg fehér zoknit hord hozzá, a felső egynéhány pedig ezt tangapapuccsal teszi. Népes tábor és legalább annyira veszélyeztetik Magyarország külföldi megítélését, mint a hajléktalanok. Miért kell a gazdag külföldi turistát és a jó ízlésű magyar polgárt annak a sokkhatásnak kitenni, hogy reggel, éhgyomorra ilyen embereket nézzenek. Felfordul a gyomra az embernek tőlük, és már rögvest idegesen kezdik a napot, az pedig csak újabb és újabb konfliktusforráshoz vezet, a GDP meg csökken.
 
Remélem, hogy tudtam segíteni és remélem, hogy a blogolvasók népes tábora is tud még egy-két javaslatot tenni Pintér Sándornak arra, hogyan is tehetnénk fővárosunkat és egész országunkat olyanná, amilyennek látni szeretnénk. Ha másképp nem megy, hát majd kijjebb zavarjuk őket a forgalmas területekről, kezet fogunk egymással, hogy milyen ügyesek és hatékonyak voltunk, mert amit nem látunk, az nincs.

 

sarok.org

Dress code az utcán

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/08/02/dress_code_az_utcan

 

Nem süllyedünk, nem süllyedünk! (Erik, a viking)
 
Nagyon örülök annak, hogy végre van egy ember, aki ki meri mondani, hogy a hajléktalanok, az koldusok rontják az utca képét és hogy fel kell lépni ellenük. Magam is azon a véleményen vagyok, hogy csodálatos fővárosunk képét olyanná kell tenni, ahogyan azt a turista és az igényes magyar állampolgár látni szeretné.
 
Pintér Sándor eltüntetné az utcáról a koldusokat és a hajléktalanokat, azonban most ne képzeljünk magunk elé terrorhullámot, ahol ezeket az embereket összefogdossák és átnevelő táborokba viszik. Dehogy, munkát adna nekik. Az ugyan nem derült ki, hogy milyen munkát, de biztos lesz erre is ötletük, mert ötletekben kifogyhatatlan a magyar.
 
Első lépésben javasolnám, hogy valahol vidéken, a puszta közepére telepítsünk egy ládagyárat, ahol az egyik brigád összeszereli, a másik brigád pedig szétszereli a ládákat. A telepen kapnának szállást és napi három étkezést, amelyet a magyar állam állna. Ezzel több tízezer munkahelyet hozna létre a kormány, amely ugyan nem egymillió, de legalább beljebb vagyunk.
 
Azonban nem állnék meg itt. Rendben van, hogy a finnyás polgárt zavarják a hajléktalanok, meg a koldusok és hogy hányingert kapnak reggel attól az átható bűztől, amelyet árasztanak magukból, mert nem szégyellnek a buszon és egyéb tömegközlekedési járművön utazni. Ez valóban elképesztő dolog, de azért vannak még olyan emberek, akik zavarják a honlányok és honférfiak nyugalmát. Most nem vállalkozom arra, hogy mindegyiket bemutassam, nem is sikerülhetne, de az olvasók segítségével nyilván sikerülne egy szép kis listát összehozni. Azért mutatóba néhány.
 
Ott vannak például a szandálhoz zoknit hordót. Az elitebb réteg fehér zoknit hord hozzá, a felső egynéhány pedig ezt tangapapuccsal teszi. Népes tábor és legalább annyira veszélyeztetik Magyarország külföldi megítélését, mint a hajléktalanok. Miért kell a gazdag külföldi turistát és a jó ízlésű magyar polgárt annak a sokkhatásnak kitenni, hogy reggel, éhgyomorra ilyen embereket nézzenek. Felfordul a gyomra az embernek tőlük, és már rögvest idegesen kezdik a napot, az pedig csak újabb és újabb konfliktusforráshoz vezet, a GDP meg csökken.
 
Remélem, hogy tudtam segíteni és remélem, hogy a blogolvasók népes tábora is tud még egy-két javaslatot tenni Pintér Sándornak arra, hogyan is tehetnénk fővárosunkat és egész országunkat olyanná, amilyennek látni szeretnénk. Ha másképp nem megy, hát majd kijjebb zavarjuk őket a forgalmas területekről, kezet fogunk egymással, hogy milyen ügyesek és hatékonyak voltunk, mert amit nem látunk, az nincs.

 

sarok.org

Önbetörés nyaralás közben

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/08/02/onbetores_nyaralas_kozben

 

Nyaralunk. Jó dolog ez, az ember egy kicsit ellazul, nem foglalkozik komoly dolgokkal. Pihen. Azonban néha a sors keresztbe tesz neki, gondolván arra, hogy nehogy eltunyuljon a nagy pihenés és nyaralás alatt. Mindenesetre már elöljáróban annyi elmondható, hogy nyaralás alatt nem igazán forog az agy.
 
Délután indultunk le a strandra, az egyik kulcsot magunkhoz vettük, a másik kulcsot pedig az egyik barátunknál hagytuk, aki egy másik strandra ment le. Aztán, mint kiderült, ez igen sok probléma forrása lett.
 
Este hét felé érkeztünk haza a strandról. Eléggé el is fáradtunk és hát meleg is volt, hát arra vágytunk, hogy végre leülhessünk és ihassunk valami frissítőt. Annyit vettünk észre, hogy a lakat rá van téve az ajtóra és a mi kulcsunkon nem volt lakatkulcs, mivel azt nem szoktuk használni, de hát nyilván megvan a kulcs hozzá a másik csomón, hiszen valahogy bezárta. A szemfülesebbek most már bizonyára kitalálták, hogy a lakat okozza a későbbi problémát.
 
Mivel mint írtam, az említett emberünk még nem ért haza, egyikünk leugrott a strandra, hogy elhozza tőle a másik kulcsot. El is ment, vissza is jött, de nem a ház kulcsával, hanem az autója kulcsával, mert ő oda tette a kulcsot, pontosabban az autó kesztyűtartójába. Kinyitottuk a kocsit, kivettük a kulcsot és boldogan mentünk a házhoz, szánkban érezve a hűs ital ízét, és magunkon a frissítő fürdő jótékony hatását. Odamentünk a házhoz, keressük a lakatkulcsot. Hát az bizony ezen sincs. Egy pillanatra lefagyott mindenki, de aztán eszünkbe jutott, hogy az egyik helyi embernél, aki a telket szokta gondozni, bizonyára van egy kulcs, amin a tulajdonosok emlékezete szerint ott fityeg a lakat kulcsa. Nosza, elő a telefont, tárcsázás, nem veszi fel. Még kétszer megismételjük a hívást, de semmi. No, ekkor jó munkásemberekhez méltón úgy döntöttünk, hogy ezt nem hagyhatjuk annyiban, és keresünk valami szerszámot, amivel pikk-pakk leszedjük a lakatot és máris megoldódik minden probléma. Az idő ekkor nagyjából negyed és fél nyolc között lehetett.
 
Lemegyünk a pincébe, hát sehol semmi. Nem baj, a kocsinkban ott a szerszámosláda, talán abban akad valami célszerszám. Behozom, kinyitom. Néhány csavarhúzó, meg még egy-két teljesen hasznavehetetlen szerszám. Meg is állapítjuk, hogy ez így nem lesz jó. A tulajnak azonban eszébe jut, hogy a szomszédoknak biztosan van valami szerszámuk. El is megy, tíz perc múlva visszatér egy fűrésszel és egy kalapáccsal. Tenyerünkbe köpünk, és elkezdjük a fűrészelést. Közben folyamatosan próbáljuk elérni a helyi kapcsolatot, de semmi. Egy jó fél óra múlva a helyi ember visszahív, hogy van nála kulcs, át is tud jönni egy negyedóra múlva. mondjuk, hogy most már ne jöjjön, ezt a harcot nekünk kell megvívnunk.
 
Jó háromnegyed óra múlva a lakat megadja magát és lehullik az ajtóról. Megnyílt az út az italok és a fürdő felé. Berohanunk, ital kézbe, cigi szájba, mások fürdeni mennek, kinek mi a fontosabb. Leheveredünk a fa alá, mikor is megérkezik a barátunk, és mi viccesen oda is vetjük neki, hogy köszi, hogy bezártad a lakatot, de legközelebb nézd meg, hogy van-e rajta lakatkulcs. Ő furcsán néz ránk, mi is furcsán nézünk rá. Kérdi, hogy hol van az a bizonyos házkulcs. Megmutatjuk, ő nézi, nézi, majd közli, hogy nem is csodálkozik azon, hogy nem sikerült kinyitni a házat, mert ez az ő lakáskulcsa. És akkor hol a házkulcs, kérdezzük. A kesztyűtartóban, mondja, majd kimegy és behozza. Erre aztán óriási röhögésben törünk ki. Teljesen felesleges volt a lakatot levágni és majdnem egy órát szenvedni.
 
Később a helyi ember is telefonál, hogy érdeklődjön, sikerült-e leszedni a lakatot. Mondjuk, hogy igen és elmondjuk neki, hogy mi történt. Erre ő hozzáteszi, hogy egyébként ő is itt volt a házkulccsal a szomszédos telken, csak nagyon beszélt és ezért nem hallotta meg akkor a hívásunkat.
 
Bizony, mondom én, hogy a nyaralás nem segít abban, hogy az ember gondolkozzon. Pedig voltak figyelmeztető jelek: a lakat ugyan nem volt használva, de rá zárva volt, tehát először ki kellett nyitni, hogy aztán be lehessen zárni. A tulajnak nem sikerül a „házkulccsal” a kaput sem kinyitnia, de még ekkor sem volt gyanús a dolog, bár ezen már el lehetett volna gondolkozni és megereszteni egy újabb telefont a barátunk felé, hogy tényleg ez az-e a jó kulcs, vagy van egy másik is a kocsiban.
 
Azonban nekünk sikerült mindezen dolgok felett átsiklanunk. Az meg már csak hab a tortán, hogy a tulaj felesége (aki egyébként az igazi tulaj, mert az ő családjáé a telek), elmondta, ha megmutatjuk neki a kulcsot ő egyből mondta volna, hogy ez nem az a kulcs.
 
Szóval így sikerült egy újabb telefon és még öt perc helyett egy órát eltökölnünk a bejutással. De hát nyaraltunk és csak röhögtünk a dolgon. Ez a jó a nyaralásban.
 

 

sarok.org

Önbetörés nyaralás közben

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/08/02/onbetores_nyaralas_kozben

 

Nyaralunk. Jó dolog ez, az ember egy kicsit ellazul, nem foglalkozik komoly dolgokkal. Pihen. Azonban néha a sors keresztbe tesz neki, gondolván arra, hogy nehogy eltunyuljon a nagy pihenés és nyaralás alatt. Mindenesetre már elöljáróban annyi elmondható, hogy nyaralás alatt nem igazán forog az agy.
 
Délután indultunk le a strandra, az egyik kulcsot magunkhoz vettük, a másik kulcsot pedig az egyik barátunknál hagytuk, aki egy másik strandra ment le. Aztán, mint kiderült, ez igen sok probléma forrása lett.
 
Este hét felé érkeztünk haza a strandról. Eléggé el is fáradtunk és hát meleg is volt, hát arra vágytunk, hogy végre leülhessünk és ihassunk valami frissítőt. Annyit vettünk észre, hogy a lakat rá van téve az ajtóra és a mi kulcsunkon nem volt lakatkulcs, mivel azt nem szoktuk használni, de hát nyilván megvan a kulcs hozzá a másik csomón, hiszen valahogy bezárta. A szemfülesebbek most már bizonyára kitalálták, hogy a lakat okozza a későbbi problémát.
 
Mivel mint írtam, az említett emberünk még nem ért haza, egyikünk leugrott a strandra, hogy elhozza tőle a másik kulcsot. El is ment, vissza is jött, de nem a ház kulcsával, hanem az autója kulcsával, mert ő oda tette a kulcsot, pontosabban az autó kesztyűtartójába. Kinyitottuk a kocsit, kivettük a kulcsot és boldogan mentünk a házhoz, szánkban érezve a hűs ital ízét, és magunkon a frissítő fürdő jótékony hatását. Odamentünk a házhoz, keressük a lakatkulcsot. Hát az bizony ezen sincs. Egy pillanatra lefagyott mindenki, de aztán eszünkbe jutott, hogy az egyik helyi embernél, aki a telket szokta gondozni, bizonyára van egy kulcs, amin a tulajdonosok emlékezete szerint ott fityeg a lakat kulcsa. Nosza, elő a telefont, tárcsázás, nem veszi fel. Még kétszer megismételjük a hívást, de semmi. No, ekkor jó munkásemberekhez méltón úgy döntöttünk, hogy ezt nem hagyhatjuk annyiban, és keresünk valami szerszámot, amivel pikk-pakk leszedjük a lakatot és máris megoldódik minden probléma. Az idő ekkor nagyjából negyed és fél nyolc között lehetett.
 
Lemegyünk a pincébe, hát sehol semmi. Nem baj, a kocsinkban ott a szerszámosláda, talán abban akad valami célszerszám. Behozom, kinyitom. Néhány csavarhúzó, meg még egy-két teljesen hasznavehetetlen szerszám. Meg is állapítjuk, hogy ez így nem lesz jó. A tulajnak azonban eszébe jut, hogy a szomszédoknak biztosan van valami szerszámuk. El is megy, tíz perc múlva visszatér egy fűrésszel és egy kalapáccsal. Tenyerünkbe köpünk, és elkezdjük a fűrészelést. Közben folyamatosan próbáljuk elérni a helyi kapcsolatot, de semmi. Egy jó fél óra múlva a helyi ember visszahív, hogy van nála kulcs, át is tud jönni egy negyedóra múlva. mondjuk, hogy most már ne jöjjön, ezt a harcot nekünk kell megvívnunk.
 
Jó háromnegyed óra múlva a lakat megadja magát és lehullik az ajtóról. Megnyílt az út az italok és a fürdő felé. Berohanunk, ital kézbe, cigi szájba, mások fürdeni mennek, kinek mi a fontosabb. Leheveredünk a fa alá, mikor is megérkezik a barátunk, és mi viccesen oda is vetjük neki, hogy köszi, hogy bezártad a lakatot, de legközelebb nézd meg, hogy van-e rajta lakatkulcs. Ő furcsán néz ránk, mi is furcsán nézünk rá. Kérdi, hogy hol van az a bizonyos házkulcs. Megmutatjuk, ő nézi, nézi, majd közli, hogy nem is csodálkozik azon, hogy nem sikerült kinyitni a házat, mert ez az ő lakáskulcsa. És akkor hol a házkulcs, kérdezzük. A kesztyűtartóban, mondja, majd kimegy és behozza. Erre aztán óriási röhögésben törünk ki. Teljesen felesleges volt a lakatot levágni és majdnem egy órát szenvedni.
 
Később a helyi ember is telefonál, hogy érdeklődjön, sikerült-e leszedni a lakatot. Mondjuk, hogy igen és elmondjuk neki, hogy mi történt. Erre ő hozzáteszi, hogy egyébként ő is itt volt a házkulccsal a szomszédos telken, csak nagyon beszélt és ezért nem hallotta meg akkor a hívásunkat.
 
Bizony, mondom én, hogy a nyaralás nem segít abban, hogy az ember gondolkozzon. Pedig voltak figyelmeztető jelek: a lakat ugyan nem volt használva, de rá zárva volt, tehát először ki kellett nyitni, hogy aztán be lehessen zárni. A tulajnak nem sikerül a „házkulccsal” a kaput sem kinyitnia, de még ekkor sem volt gyanús a dolog, bár ezen már el lehetett volna gondolkozni és megereszteni egy újabb telefont a barátunk felé, hogy tényleg ez az-e a jó kulcs, vagy van egy másik is a kocsiban.
 
Azonban nekünk sikerült mindezen dolgok felett átsiklanunk. Az meg már csak hab a tortán, hogy a tulaj felesége (aki egyébként az igazi tulaj, mert az ő családjáé a telek), elmondta, ha megmutatjuk neki a kulcsot ő egyből mondta volna, hogy ez nem az a kulcs.
 
Szóval így sikerült egy újabb telefon és még öt perc helyett egy órát eltökölnünk a bejutással. De hát nyaraltunk és csak röhögtünk a dolgon. Ez a jó a nyaralásban.
 

 

sarok.org

60 nap alatt 800 milliárd forint adósság

 

Azt mondja az MSZP, hogy a kormány eddigi munkája katasztrofális és hogy eddig nagyjából 800 milliárd forintot vettek ki devizahitelesek zsebéből. Szekeres Imre még erre is rátett egy lapáttal, miszerint a bankadót az emberek fogják megfizetni.
 
forrás: mszp.hu
 
Most az lenne a legjobb, ha meg tudnám cáfolni az MSZP-t, és azt mondani, hogy hazudnak. Nem mondom, mert valahol elhagytam a kimutatásokat, amiket erről kaptam és nem szeretnék butaságokat mondani. Szóval el is fogadhatjuk tényként, hogy ez valóban így volt, hiszen elég egy ceruza és egy papír (meg esetleg egy számológép), hogy kiszámoljuk, hogy ki mennyit veszített a kormány eddigi munkáján.
 
A dologban azonban van egy kis szépséghiba. Mert ha én mondom ezt, akkor rendben van, nem látom át a nagy dolgokat és csak azt látom, hogy havonta többet és többet fizetek. Mondjuk nem fizetek, de fizethetnék. De amikor ezt az a párt mondja, amelyik nyolc évig volt hatalmon és az ő munkálkodása alatt is látványosan megemelkedtek a törlesztő-részletek, akkor ez már elég viccesen hangzik. Hiszen az, aki az előző kormány időszakában elég nyomott árfolyamon vett fel devizahitelt, annak bizony már nem most, hanem két éve is nehézséget okozott, hogy törlessze a hitelét. Persze nyilvánvaló, hogy most még jobban megemelkedtek a törlesztő-részletek, és azt sem mondom, hogy ebben a Fidesz nem hibás, mert ez sem lenne igaz, de azért az mégis egy kicsit túlzás és az emberek hülyének nézése, hogy ők elfelejtik az előző nyolc évüket és úgy tesznek, mintha most kerültek volna be a parlamentbe.
 
Tudom én jól, hogy a Fidesz is ezt teszi. De azért mert ők ezt csinálják, akkor nekik is ezt kell tenni? Ez a baloldal megújulása, hogy hasonlóvá válunk az ellenfélhez? Remek taktika, remélem, hogy hosszú órákon át agyaltak ezen és a fenti nyilatkozaton is.
 

 

sarok.org

60 nap alatt 800 milliárd forint adósság

 

Azt mondja az MSZP, hogy a kormány eddigi munkája katasztrofális és hogy eddig nagyjából 800 milliárd forintot vettek ki devizahitelesek zsebéből. Szekeres Imre még erre is rátett egy lapáttal, miszerint a bankadót az emberek fogják megfizetni.
 
forrás: mszp.hu
 
Most az lenne a legjobb, ha meg tudnám cáfolni az MSZP-t, és azt mondani, hogy hazudnak. Nem mondom, mert valahol elhagytam a kimutatásokat, amiket erről kaptam és nem szeretnék butaságokat mondani. Szóval el is fogadhatjuk tényként, hogy ez valóban így volt, hiszen elég egy ceruza és egy papír (meg esetleg egy számológép), hogy kiszámoljuk, hogy ki mennyit veszített a kormány eddigi munkáján.
 
A dologban azonban van egy kis szépséghiba. Mert ha én mondom ezt, akkor rendben van, nem látom át a nagy dolgokat és csak azt látom, hogy havonta többet és többet fizetek. Mondjuk nem fizetek, de fizethetnék. De amikor ezt az a párt mondja, amelyik nyolc évig volt hatalmon és az ő munkálkodása alatt is látványosan megemelkedtek a törlesztő-részletek, akkor ez már elég viccesen hangzik. Hiszen az, aki az előző kormány időszakában elég nyomott árfolyamon vett fel devizahitelt, annak bizony már nem most, hanem két éve is nehézséget okozott, hogy törlessze a hitelét. Persze nyilvánvaló, hogy most még jobban megemelkedtek a törlesztő-részletek, és azt sem mondom, hogy ebben a Fidesz nem hibás, mert ez sem lenne igaz, de azért az mégis egy kicsit túlzás és az emberek hülyének nézése, hogy ők elfelejtik az előző nyolc évüket és úgy tesznek, mintha most kerültek volna be a parlamentbe.
 
Tudom én jól, hogy a Fidesz is ezt teszi. De azért mert ők ezt csinálják, akkor nekik is ezt kell tenni? Ez a baloldal megújulása, hogy hasonlóvá válunk az ellenfélhez? Remek taktika, remélem, hogy hosszú órákon át agyaltak ezen és a fenti nyilatkozaton is.
 

 

sarok.org


grof



©2009 Sarok.org

Search marketing