Foltos

Érdekes az EU-jelentés a 2008 augusztusi orosz-grúz háborúról. Sokáig tartott mire véglegesítették - állítólag azért is, mert a bizonyítékok beadásának leadási határidején a grúzok elömlesztették írásos dokumentumokkal a bizottságot. A bizottság vezetőjét egyébként mindkettő fél elfogadta, mindkét oldalról pozitív vélemény alakult ki róla és munkájáról. A jelentés konklúziója "salamoni", mondhatjuk mindhárom (orosz, grúz, EU) félnek "kényelmes". Deklarálja, hogy bár Grúzia volt a kezdeményező fél, de az az orosz provokáció következményeként történt, továbbá Oroszország válaszlépése aránytalan volt.

Mit jelent ez?
Az EU olyan vizsgálati jegyzőkönyvet állított össze, ami mindkettő fél részére nagyjából elfogadható, így nem kell tartani annak következményeként az EU-orosz, illetve az EU-grúz kapcsolatok romlásától - és az EU-nak adott szituációban ez az elsődleges. Emellett a jegyzőkönyv alapján mindkét fél megtalálja az igazát, mivel mind az orosz, mind a grúz fél felmutathatja, hogy a másik oldal tehet a konfliktus kiéleződéséről - mutogathat a másikra.

Kényelmes, bölcs, talán igazságos konklúziója a történteknek. De éppen emiatt nem alkalmas a helyzet tisztázására, lezárására. A két fél megkapta a bűnbakot a másik képében, így semmi nem kötelezi őket arra, hogy változtassanak a kérdésben tanúsított hozzáállásukon. Az ügy folytatódik.

És most csak állok és nem értem… Hogy történhet meg ilyen?!

Az úgy kezdődött…
…hogy igény „vóna” rá, hát megterveztük, megbeszéltük, előkészültünk. Repülőjegy megvéve, találkozók pontosítva, reptér itranszfer OK, szálloda rendben. Irány Hanti-Manszijszk. Dolgozni, csupán 48 órára, de hajrá.

Aztán jött a repülő…
…AN-26-os teherszállító. Ötletesen átalakítva személyszállítóvá. 44 ülőhely, belülről kopottas-otthonos, mint a pápai helyközi volánbusz, kívülről meg - hát, mint a kávédaráló. Csak kicsit hangosabb. A monoton zúgás kellemesen elbódít, így munkanap végén, valahol a szibériai sztyeppék fölött a sötét éjszakában. Másfél óra csupán Katifalvától, de egy örökkévalóságnak tűnik. Főleg a zsibbadó, csomagtól mozdulni nem tudó jobb lábamnak. Élmény, amit meg kellfizetni. De minden jónak vége szakad egyszer, megérkeztünk Jugra fővárosába.

A szálloda…
…lefoglalása - mint utólag kiderült - problémákat okozott, mert több nemzetközi konferencia is megy egy időben. De van? Van, persze. Apartman,wellness szállodában, új, szép, de van. Ára is, de ha ez van, ez van. 23 órakor az ember gyermeke ne akadjon fent apróságokon, mert a reptéri pad igen rideg szálláshely lehet. Elfogadjuk, megköszönjük. Aludni, zuhanyozni kiváló. Ja. Zuhanyozni.

Szép apartman, hatalmas plazmaTV, át sem érem (pont kiváló a reggeli hírekhez, másra meg úgysem fogom használni), francia ágy, kényelem minden szinten, nagy fürdő, jakuzzis kád, zuhanyfülke. De jó! Hajrá,zuhany!

Hajrá, zuhany…
…és most nekivetkőzve állok, éjfélkor, egy ufófülke előtt, ami állítólag AZ. Gombok, csavarok, kijelzők. Üveg, fény és fém mindenhol. Már öt perce állok, és fogalmam sincs, hogyan csaljak belőle elő vizet. Fogalmam sincs. El vagyok keseredve. Fáradt vagyok. És nem is vagyok annyira büdös...

És most csak állok, és nem értem…

A belarusz-orosz olajvita háttere

 

 

2006. december 31-én, órákkal az új esztendő beköszönte előtt Belarusszia és Oroszország aláírta a gázszállításról és a gázárról szóló nemzetközi megállapodást. Ezzel elhárult a veszélye egy, a tavalyi évi ukrán helyzetre emlékeztető, az európai államokat közvetlenül érintő gázszállítási krízis kialakulásának. Európa fellélegezhet, az idén nem zárja el Oroszország a gázcsapokat.

 

A kialakult gázár vita mellett kisebb publicitást kapott a két ország közötti olajvita, amely nem a szállítandó nyersanyag áráról, hanem az egész eddig működő rendszer átstrukturálásáról szól. Oroszország kedvezményes áron szállítja a nyersolajat Belarussziának, amelyet az, feldolgozás után exportvámmal terhelten, világpiaci áron értékesít tovább évenként mintegy 3,5-3,7 Mrd dollárral növelve a belarusz költségvetés bevételi oldalát. Oroszország ajánlatott tett Belarussziának az exportvámból adódó bevétel 85-15 %-os megosztására, amelyet a baráti ország nem fogadott el és megtette saját javaslatát az 50-50 %-os megosztásra. Ez az oroszok részéről bizonyult elfogadhatatlannak, így a kérdés megoldatlan maradt.

 

A plusz bevételről lemondani nem szándékozó orosz vezetés 2007. január 1-vel az eddig exportvám alól mentességet élvező, Belarussziának szállított olajra 180 dollár/tonna vámot vetett ki, amely az orosz pénzügyminiszternek az elnök felé tett beszámolója szerint 3,5-4 Mrd dollár éves bevételt jelenthet¹. A vám bevezetésére válaszul, a kieső állami bevétel kompenzálásaként Belarusszia január 3-án 45 dollár/tonna tranzitvámot vetett ki a területén keresztül szállított orosz nyersolajra, ami gyakorlatilag az Európa felé történő nyersolaj szállítás beszüntetéséhez vezetett².

 

Jelenleg Európa ideges és energiaválságtól tart, Belarusszia és Oroszország pedig tárgyalásokat kezdtek egy kölcsönösen elfogadható megoldás kialakítására.

 

A helyzet kényes, hiszen ha a vita elhúzódik mindkét országnak nem csak politikai, de komoly gazdasági veszteséggel is számolnia kell. Belarusszia az elmúlt évek kutya-macska barátságát jellemző időszaktól eltérően markánsan eltávolodhat a hozzá egyedüliként pozitívan viszonyuló, világgazdasági és -politikai hatalmát visszanyerni igyekvő Oroszországtól, Oroszország pedig komoly presztízsveszteséget szenvedhet el a már amúgy is megkopott megbízható energiharodozó-szállító szerepében. És ez a presztízsveszteség hosszú távon gazdasági krízist is kiválthat, hiszen amíg az orosz gazdaság látványos fejlődése alapvetően az energiahordozó-exportra alapszik, addig az ország ki van szolgáltatva a felvevő piacnak – mert mint tudjuk, nem csak a piacnak van szüksége az árura, hanem az árunak is a piacra.

 

Az orosz szállítások megbízhatósága iránti bizalomvesztés már a 2006. év eleji orosz-ukrán gázár vita során érzékelhető volt, és ezt a tendenciát a jelenlegi krízis csak gerjeszti. Január 9-én, párhuzamosan azzal a lengyel bejelentéssel, miszerint az olajszállítások további akadozása esetén az ország kész a drágább, de kevésbé „átpolitizált” norvég nyersanyag beszerzésére, Angela Merkel német kancellár a helyzetet kommentálva kifejtette, hogy az EU-nak diverzifikálnia kellene energiaellátását az orosz nyersanyagtól való függőség mérséklése érdekében.

 

Látható, hogy nem egyszerű, két országot érintő kereskedelmi vitáról van szó, hanem komoly gazdasági-politikai krízisről, amely akár európai szintű energiaválságot is okozhat. Az okok közt – amely az orosz vezetést az említett intézkedések meghozatalára késztette – a közvetlen gazdasági megfontolások mellett lényegesen fontosabb elem Oroszország gazdasági és politikai stratégiájának alakítása, amely az ország világgazdasági integrációját és politikai hatalommá történő erősödését hivatott szolgálni.

 

A most kirobbant krízist hiba lenne külön kezelni az elmúlt évek orosz külgazdasági lépéseitől, hiszen nem elszigetelt jelenségről van szó. A nagy vihart kavart ukrán-orosz gázvita mellett Oroszország gyakorlatilag minden szovjet utódállam esetében leépíti az energiahordozó árak árképzésében nyújtott kedvezményeket. Az egységes képet mutató gazdasági lépés mögött politikai diverzifikáció is tapasztalható – a baráti országoknál enyhébb, a többieknél drasztikusabb áremelkedés figyelhető meg -, de a tendencia ezzel együtt is jól látható. Oroszország igyekszik lazítani a tőle erősen függő, de gazdaságilag gyenge, politikailag nem elkötelezett államokkal tartott kapcsolatot és ezzel párhuzamosan keresi a számára kifizetődőbb, stratégiailag jelentősebb gazdasági partnerekkel történő szorosabb együttműködési lehetőséget. Jelentős lépésnek tekinthető ezen az úton Kína és Oroszország politikai-gazdasági közeledése, valamint az orosz WTO csatlakozási szándék folyamatos kinyilvánítása. Oroszország figyelme nagy részét már nem közvetlen szomszédjaira, hanem új stratégiai partnerek, gazdasági integrációs lehetőségek keresésére szenteli. Ezzel együtt a volt tagköztársaságok nem szakíthatók el teljesen Oroszországtól és ez nem érdeke a moszkvai vezetésnek sem. A térségben az energiahordozók árának világpiaci árhoz történő közelítése nem jelenti az orosz politika visszavonulását az érintett országokból; azt a geopolitikai befolyás fenntartásának kényszere, az ott élő orosz kisebbség ügye, valamint az érintett területeken található infrastruktúrára³ való orosz ráutaltság sem engedi.

 

A stratégiai megfontolások mellett a most kirobbanó belarusz-orosz vitának természetesen rövid távú okai is vannak, amelyekben egyaránt megfigyelhető a bevételnövelés szándéka és az erőből való politizálás, a presztízsharc. Ez utóbbit tekintve viszont Oroszország lényegesen előnytelenebb helyzetben van mint a tavalyi, hasonló indulatokkal átszőtt ukrán-orosz gázvita esetében.

 

Mind Ukrajna, mind Belarusszia felé Oroszország kiszolgáltatott, hiszen nemzetközi szállítási szerződéseinek jelentős részét jelenleg csak ezen országok területén futó vezetékeken tudja teljesíteni. A szerződések teljesítése létfontosságú úgy az európai országok, mint Oroszország számára – a szállítási infrastruktúra szerkezete miatt az előbbieknek az egyoldalú energiaellátási rendszer miatt, az utóbbi pedig a nem diverzifikálható felvevőpiac okán. Tehát ha a szállítások megszakadnak az súlyos energiaellátási problémát jelenthet az EU, és jelentős bevételkiesést – hosszabb távon pedig drasztikus mértékű piacvesztést – az orosz gazdaság legfontosabb ágazata számára. A szállítási, illetve tranzitfeltételekről pedig Belarussziával és Ukrajnával kell megállapodnia Moszkvának – ez pedig igen előnyös tárgyalási pozíciót nyújtott Kijevnek 2006 elején és biztosít jelenleg Minszknek.

 

A helyzetet árnyalja a két „tranzitországban” a vita idején tapasztalható belpolitikai helyzet. Mivel Ukrajnában a választásokat – amelynek tétje a nyugat-barát kormányzat hatalmon maradása, vagy az oroszbarát ellenzék hatalomra kerülése volt – megelőzte az Oroszországgal kirobbant gázárvita, az akkori helyzet erősítette az orosz fél tárgyalási pozícióit. A nyugat-barát vezetésnek érdeke volt minél gyorsabban és probléma mentesebben a lehető legelőnyösebb megállapodás elérése, és európai integrációs törekvései sem engedtek túl nagy mozgásteret a tárgyalások során.

 

Belarussziában Lukasenkót ez évben újra elnökké választották, és jelenleg – köszönhetően az elmúlt évek orosz külpolitikájának is – nincs olyan említhető ellenzéki mozgalom az országban, amely oroszbarát lenne. Így Lukasenkó megbuktatása esetén számba jöhető ellenzéki erők hatalomra kerülésük esetén nem jelentenének előnyt az orosz politikának, sőt. Ezért a jelenlegi vitában Oroszország – bár az erősebb fél és regionális szinten vezető hatalom – tárgyalási pozíciói lényegesen kedvezőtlenebbek a 2006. év eleinél.

 

Olvashatók olyan vélemények, amelyek szerint a jelenlegi vita előkészítése az egységes orosz-belarusz államnak, amely záloga V. Putyin 2008-ban lejáró orosz elnöki mandátuma utáni hatalomban maradásának. Érdekes kérdés. Bár a teóriát alátámasztani látszik, hogy az egységes orosz-belarusz állam kialakításának folyamata több éve húzódik és láthatóan Lukasenkó nem törekszik felgyorsítani azt; valamint, hogy az orosz elnököt az alkotmány szerint nem lehet három, egymást követő ciklusra választani, bár időről-időre születnek ez irányú alkotmánymódosítási kezdeményezések; véleményem mégis az, hogy a most kirobbant belarusz-orosz olajvita okai alapvetően stratégiai megfontolásokra vezethetők vissza, amelyet átsző a két vezetés presztízsharca, erőfitogtatása.

 

1. Az orosz helyzetértékelést jól jellemzi Alekszej Kudrin miniszter beszámolójához fűzött elnöki reagálás: „Ez azt jelenti, hogy az elmúlt öt év során a költségvetés vesztesége az eddig nem bevezetett exportvám miatt évi 3-4 Mrd dollárt tett ki?”

2. A hivatalos belarusz álláspont szerint amíg az orosz fél nem fizeti meg az adót, addig nem engedik át az orosz olajat. Az orosz fél viszont addig nem hajlandó érdemben tárgyalni, amíg Minszk nem törli a tranzitadót.

3. Bár folyamatosan fejlesztik az orosz energiahordozók szállítására alkalmas – vezetékes és tengeri – infrastruktúrát, de egyelőre az Európa felé kiépített csővezetékeken bonyolódik a energiahordozó-export jelentős része.

Hol nincs demokrácia?

Érdekes hír jelent meg tegnap a világsajtóban: Minszk bejelentette, hogy válaszlépésként a hasonló amerikai lépésre befagyasztja az amerikai elnök Belarussziában vezetett számláit. A hírt a minszki Amerikai Nagykövetség nem kommentálta.

1. Természetesen nagy valószínűséggel az amerikai elnöknek nincs Belarussziában vezetett bankszámlája, tehát a lépés teljesen jelképes és gesztus értékű. Üzenete egyrészt, hogy Belarusszia ugyanolyan független állam, mint az USA és nem hagyja magát megfélemlíteni. A mostani gesztus másik, mélyebb üzenetét maga Lukasenko fedte fel az intézkedéshez fűzött kommentárjában: az USA 10 éve próbálja bebizonyítani, hogy a belarusz vezetés tagjainak amerikai bankszámlái vannak, de ezidáig egyetlen egy konkrétumot sem tudtak felmutatni az ügyben. A Belarusz elnök már tíz éve is kijelentette, hogy aki Ő hozzá kapcsolódó amerikai bankszámlát talál, annak az azon lévő összeget azonnal odaadja. Belarusszia vezetése tehát megunta a gyanúsítgatásokat, és az ellene hozott gesztus értékű általános szankciókat. Értelmetlen, megfoghatatlan intézkedéseket Ő is tud hozni.

2. Az aprócska hír elbújt eleme, amire azért érdemes felfigyelni: A hírt a minszki Amerikai Nagykövetség nem kommentálta. Tehát Belarussziában működik amerikai nagykövetség, minden szankció, minden torzsalkodás és minden harag ellenére is az amerikai üzleti és hivatalos körök képviseletét helyben a lehető legmagasabb állami szinten látja el az USA. Ez felettébb érdekes, hiszen Magyarország - nem publikusan - évek óta nem mer diplomáciai, vagy esetleg diplomáciai rangú de állami képviseletet nyitni Minszkben, mondván hogy az EU és a partnerek (értsd. USA) elítélik a belarusz belpolitikát.

3. Bár nem vagyok tisztában az USA-ban érvényes pénzügyi szervezetek működését szabályozó törvényekkel, de furcsának tartom, hogy egy demokratikus(?) országban egy nem terroristának minősített, szuverén és nemzetközileg elismert, a hivatalos nemzetközi álláspont alapján a terrorizmust nem támogató állam polgárainak saját bankszámláját csak úgy, elnöki rendeletre zárolni lehet. Akkor most hol nincs demokrácia?

Na, akkor Cheney-beszéd orosz reakciója.

Cheney beszédjében megtámadta Oroszországot, mint nem demokratikus államot és mint olyan hatalmat amely visszaél erejével. Konkrétan az energiahordozó-exportőrként az olaj- és gázszállításokkal, illetve az azokhoz kapcsolódó szállítási, fizetési feltételekkel igyekszik befolyásolni gazdasági-politikai partnereit.

Az első reagálások - bár viszonylag gyorsan jöttek - elég lagymatagok voltak - semmi kirohanás, semmi felháborodott visszautasítás. Az orosz külügyminiszter reagálása annyi volt, hogy bizonyára Cheney urat tanácsadói elavult információval látták el, hiszen Oroszország elismerten demokratikus állam és piacgazdasági alapokon működő gazdasággal bír, emellett a mai napig szigorúan eleget tett az energiahordozó szállításokról megkötött szerződésekben vállalt kötelezettségeinek.

Most pénteken (25-én) Szocsiban, nagy nyilvánosság előtt reagált Putyin is a Cheney-féle beszédre (megvárta az első adandó, komolyabb fórumot). Elmondta, hogy Oroszország ugyanúgy érvényesíti saját jogait a gazdaságban és politikában, ahogyan azt az USA is teszi. Semmilyen más, eltérő eszközt arra nem használ fel. Emellett Oroszroszág maga értékeli nemzetközi kétoldalú megállapodaásait és nem érti, hogy az USA milyen alapon minősít/bírál harmadik személyként egy olyan kétoldalú nemzetközi szerződést, amelyet az aláíró felek optimális megállapodásnak tartanak (Ukrajna/Oroszország - gázszállítások).

Az orosz elemző sajtó szerint Cheney kirohanásának két indoka lehetett:
- Időközi választásokat fognak tartani az USA-ban (nem tudom mikor, milyet - baromira nem foglalkoztam vele), és elterelő hadműveletként vetették be ismét a demokrácia védelmét. Ezt támasztja alá, hogy Chaney az egyik felelőse az iraki háború megindításáért is, amely egyre népszerűtlenebb az amerikaiak körében.

- A történelemben először 2006-ban Oroszország elnököl a G8-ban, amelynek ülését most júniusban Oroszországban tartják. Chaney, kirohanása végén hozátette, hogy ha Oroszország nem hajlandó az általa megfogalmazott kritikát komolyan venni és nem hajlandó a problémákon javítani, az USA felülvizsgálja részvételét a gyűlésen. Tehát, egy alku pozíciót szerettek volna kicsikarni az orosz vezetéstől, amely alapján az ülés idején vagy közvetlenül előtte érdemben tárgyalhatnak az oroszokkal. Véleményem, hogy a - talán szándékosan - lagymatagra sikeredett orosz reagaálás, illetve Putyin késleltetett, de nyugodt válasza egyértelműen azt jelzi, hogy az oroszok nem veszik komolyan a fenyegetőzést, illetve gazdasági érdekterületeikről nem hajlandók tárgyalni az USA-val.

A felbőszült orosz reagálások elmaradásával Cheney - beszédjét követő második(?) napon finomított kritikáján mikor bejelentette, hogy az USA nem akar ellenséget látni Oroszországban, stratégiai partnerként tekint rá.

A Posta

A posta, mint olyan, nagy intézmény a fejlett világ összes országában. Állam az államban, saját rendszerével, logikájával és bürokráciájával felépített virtuális víziló - lomha, nehezen mozdul, baromira tetszik messziről, de otthonra azért nem kellene. Eltérően állatkerti testvérétől, időnként azért a postával közvetlen kapcsolatba kell kerülnie az egységsugarú járdajáróknak. Torok elszorul, gyomor görcsbe rándul, ránézünk az órára és fogadalmat teszünk - két órát adok az ügy elintézésére, egy perccel sem többet. És mikor pontosan két és fél óra múlva győztesként lépsz ki a szörnyeteg területéről, hősnek érzed magad - modern vadásznak, aki megküzdött a vaddal a zsákmányért és győzött; de most egy kicsit elég volt belőle. Úgy, örökre. Ha lehet.

Örök igazság, hogy nagy ország nagy szicsász, és ahol nagy szicsász, ott a posta sem semmi. Erről egy szép tavaszi moszkvai napon kaptam drasztikus, helyszíni, gyakorlati bemutatót.

Anyaföldünkről, a helyi viszonyokkal nem teljesen tisztában lévő munkatársaink gyorspostával két darab pofás, harminc kilós papírdobozt küldtek ki, amelyben piaci szempontból értéktelen dolgok, információs anyagok tömkelege lapult. Mivel a csomagok rendeltetési helyükre nem érkeztek meg az adott időre, sőt másnap és harmadnap sem, nyomozás indult. Két órás telefonos kutakodás után meg volt a cím ahova lehet menni a cuccért és meg volt a két azonosítószám is, amivel akár meg is kaphatjuk a kívánt küldeményeket. Uff. Induljon a zsákmányszerzés.

Életem párjával belibbentem a megadott főposta főépületének főtermébe – nagy hodály, tizenkét ablak, amiből négy dolgozik (ehhez azért otthon is hozzászoktunk, ha máshol nem hát bizonyos bank fiókjaiban), villódzó sorszámhívók, balra büfé, jobbra kisterem. Nagy határozottsággal számot téptünk és letelepedtünk. Öt perc után kezdett gyanússá válni, hogy a koherencia a sorszámhívók és a sorszámok között erősen nulla közeli, sőt mitöbb, mi voltunk az egyetlenek akiknek egyáltalán volt sorszámuk. Hja kérem, a helyismeret megfizethetetlen.

Odalibbentünk egy éppen felszabaduló ablakhoz, a nyolcashoz, ahol a helyes szőke hölgy – nevezzük Kátyának – meghallgatta problémánkat, majd mosolyogva (egy null az orosz postáskisasszonyoknak a magyarokkal szemben!) informált – a bejárat melletti kicsi kék telefonról hívjam az akármilyen melléket és bediktálva a küldemények hivatkozási számát megtudhatom a frankót. Nosza a készülékhez, tárcsázás, felveszik, beleszólnak, bediktálom, és informálnak - hiába, már az orosz bürokrácia patinás szövete is felfeslik helyenként. Felfeslik, de azért funkcionál még, hiszen informálnak, hogy fáradjak a terem másik végében lévő adminisztrációhoz – véletlenül éppen a nyolcas ablak mellett – ahol segítenek nekünk elintézni a dolgot. Fáradunk. Oda. Adminisztrációnál dolgozó – és meglepő, de tényleg dolgozó – középkorú barnahajú gyévuska meghallgat, majd kedvesen és udvariasan (kettő null!) informál, hogy csomagunk fennakadt a vámon, menjünk vissza a bejárathoz, majd ott balra fordulva a kisteremben megtaláljuk a vámot. Ott érdeklődjünk. Vissza a kiindulópontra.

Visszatérünk a bejárathoz, határozott mozdulattal elfordulunk, megtaláljuk a vámosokat – szagot kapunk. Itt azért már sorba kell állni, nem baj, mindent a sikerért. Sorra kerülünk. Az ablakon túl éppen olvasáshoz készülődő, cseppet sem kedves, márványarcú (kemény és csíkokban foltos) hölgyemény üldögél, vállán a Göncölszekér mutatja, hogy nem akárki ám a vámnál Őnagysága. Bár ismerném a rendfokozatokat, hátha segít. Mindegy. Rám néz, és már érzem, hogy bajban vagyunk. Előadom problémámat, majd unottan kinyitja a száját:
- Kérelem?
- Milyen kérelem? – kérdezem
- A csomag elvámolásához és kiadásához kérelmet kell benyújtani. Menjen át a nagyterembe, ott az információnál érdeklődjön.
Kicsit kezdem unni, de nem baj, még van 90 percünk a magunk által szabott időből az akció végrehajtására.

Vissza a főbejárathoz, információs pult. Probléma előad, és akkor csoda történik, VALAKI MEGMOZDUL. Az ügyintéző fiatalember – kinézetre informatikus, mozgásra teknősbéka – a postai pultok mögötti folyosón átcammog a vámra, majd tíz perc múlva visszatér a két küldemény feladóvevényének fénymásolatával. Ez a mozzanat igen fontos, hiszen akkor szereztünk róla végre teljes bizonyosságot, hogy várva várt dobozaink egy épületben tartózkodnak velünk. Azért ez nem hátrány.

Infósteknős odaadja a fénymásolatokat és visszaküld a vámosokhoz. Érdeklődök kérelem ügyében, fitymálóan mosolyog, arcán a bennfentesek fensőbbségével, és közli, hogy az nem kell. Hiszek neki, végre is azért fizetik, hogy tudja, gondolom én. Én naiv. Vissza a kisterembe.

Vámosoknál ismét kiálljuk jól megérdemelt tízperces sorunkat és, immár régi ismerősként üdvözlöm márványarcút. De csak én Őt, mert Ő engem nem. Újra elmondom mondókámat, lobogtatom a fénymásolatokat. Rám emeli szeme világát és:
- Kérelem?
- Milyen kérelem? – kérdezem
- A csomag elvámolásához és kiadásához kérelmet kell benyújtani. Menjen át a nagyterembe, ott az információnál érdeklődjön.
- De az információtól küldtek ide, hogy nem kell kérelem.
- A csomag elvámolásához és kiadásához kérelmet kell benyújtani. Menjen át a nagyterembe, ott az információnál érdeklődjön.
Itt felmerült benne a gyanú, hogy ez egy amolyan oroszos ügyfélrobot, minimál programmal. Azért tovább próbálkoztam:
- Nézze asszonyom, ez értéktelen információs anyag, nincs vámértéke, a magyar nemzeti kiállításra küldték a Magyar Nagykövetség Kereskedelmi Képviseletére, a nevemre.
Ekkor valami megrezdül márványarcúban. Leteszi a könyvet és mélyen a szemembe néz:
- Akkor ez diplomáciai képviseletnek küldött küldemény?
- A Kereskedelmi Képviseletre.
- Diplomáciai küldeményeket itt nem vámolhatunk el, az külön vámhoz tartozik. Nem segíthetek.
- De ez nem diplomáciai küldemény, részemre küldték a Kereskedelmi Képviselet címére.
- Sima cégküldemény?
- Igen.
- Kérelem? Csomag elvámolásához és kiadásához kérelmet kell benyújtani.

Kész. Vége, elszakadt. Eddig bírta idegrendszerem. Ha finom lennék azt is mondhatnám bedühödtem, de azt hiszem inkább a szar elöntötte az agyamat. A környezet, a terem, az előttem lévő pult bíborvörös színt vett fel, látásom beszűkült, mint az első pornóját néző kisiskolásnak, fókuszban a márványarcú és a göncölszekerek. Kedélyesnek eddig sem mondható tereferénk átalakult, a vámtiszt és a magyar gazdaságdiplomata diskurzusát a hülye orosz kurva és a magyar tahómacsó üvöltözése váltotta fel. Diskurzusunk kihathatott a környezetre is, hiszen életem párja két lépést hátrálva mellőlem beleolvadt a döbbenten figyelők masszájába.
- Asszonyom, legalább nézze meg, hogy itt vannak-e a csomagjaink!
- Kérelem nélkül nem tudok segíteni.
- Asszonyom értse meg, tudom, hogy a magyar vámparancsnokságról idetelefonáltak (mellékszál, de tartalma fedi a valóságot), hogy adják ki a csomagot!
- Ide nem telefonált senki.
- Kérdezze meg a felettesét!
- Nem kérdezem! Nem elérhető, különben sincs telefon a vámon!
- Rendben. Írásban adná, hogy nem hajlandó velem foglalkozni?
- Nem.
- Megkérdezhetem a nevét vagy igazolványa számát?
- Nem.
- Szeretném elvinni a csomagokat.
- Diplomáciai küldeményt itt nem adunk ki.
- Akkor?
- Majd átfuvarozzák az ezzel foglalkozó vámra, ott érdeklődjön egy hét múlva.
- De ez nem diplomáciai küldemény!
- Van kérelme az elvámoltatáshoz?

Elléptem az ablaktól, elfordultam, elindultam. Mint a filmekben, a várakozók csendben nyitottak utat nekünk. Vissza a kezdő körbe. Újra. Információ. Infósteknősnek jelzem, hogy enyhén fals informácóval örvendeztetett meg előbb, a vámon kell kérelem. Szó nélkül elém tol egy mintapéldányt. Elolvasom, kérek egyet. Kapok. Egy üres papírt, meg egy tollat. Az csak minta, a kérelmet kézzel kell megírni. Ekkor már nem kérdezek semmit - és életem párja sem tőlem, hála Istennek, mert akkor könnyen válással végződhetett volna románcunk – és leülök. Megírom, kézzel, ahogy kell.

Vissza a vámra, márványarcú megnéz, megforgatja, belekérdez, megszagolja. Ír, keres, adatbázisban bőszen – ekkor rám borult a gyanítható győzelem érzése -, ír, pecsétel, kérdez, ír. Pecsétel. És elküld a kilences ablakhoz, ahol majd megkapjuk a csomagunkat.

Vissza a nagyterembe, kilences ablak, itt még úgysem jártunk, mosolygós öreg postás néni (három null!) fél perc alatt eligazít, segít. Nincs több ablak, nincs vám, nincs információ. Megkérnek, hogy üljünk le tíz-tizenöt percre, amíg a raktárból felhozzák a csomagokat. Békesség. A vadászat izgalmai által vetett hullámok csillapodnak lelkemben, újra kezdem magam embernek érezni. Embernek, akit legyőzött a bürokrácia, aki csatát ugyan vesztett, de háborút nem! Nyertem. Két és fél óra alatt, de nyertem.

Kezdek lehiggadni, mikor feleségem figyelmeztet, hogy az egyik ablakból nekünk szólnak. Odanézek, felpattanok. Nyolcas ablakból Kátya integet felém mosolygósan, segítőkészen:
- Uram minden rendben a csomagjukkal? Megtalálták?
- Igen kisasszony, köszönöm. Már hozzák. – Válaszolom.
Négy null, gondolom magamban, és csendben elüldögélünk amíg megkapjuk dobozainkat.