Garden Party (2008)
Végre egy film, ami mindhiába végződött 20%-osan erőltetett happy end-el, valahogy jól tudott elsülni és végre valami igazi pozitív utóízt hagyott maga után. Ritkaságszámba megy a maga nemében, mivel az ilyen keveredős-kavarodós, sok szálból kiindulós sztorik valahogy folyton banális katasztrófát ábrázolnak (11:14, Burn after reading) vagy végzetes drámaként gerjesztenek a szereplők által megjelenített életviteltől örök írtózatot (Requiem for a Dream). Így méltán mondhatom el, hogy jó volt látni és megtapasztalni, hogy a megszokott alapanyagok láttán (drogok, hollywood, reményteli emberek) mégsem lehetséges azonnal kiszámítani minden egyes filmet az utolsó képkockáig, hanem van még új a nap alatt - happy end.