flow 3
1 hozzaszolas
2019/01/23
2018/12/25
flow 2
,, Nincs a világon még egy olyan dolog, ami több jót kihozna az emberekből, mint a hegymászás. Senki nem nógat, hogy testi lelki próbatételnek tedd ki magad a csúcsra való feljutás érdekében...Társaid ott vannak, és mind ugyanazt érzitek, mindannyian egy test, egy lélek vagytok. A huszadik század végén kiben bízhatna az ember jobban, mint bennük? Emberek, akik ugyanolyan önfegyelemmel és elkötelezettséggel küzdenek, mint te, ugyanazokat a mély érzéseket táplálják a céluk iránt... Egy ilyen erős emberek közti kötelék már önmagában eksztázist jelent. ,,
flow 1
,, Borsódzik a hátam, ahogy egyre közelebb kerülök a teljes önuralomhoz. Továbbhajszolod a tested, míg már mindened fáj, aztán pedig csodálattal tekintesz vissza önmagadra, arra amit véghezvittél- észveszejtő érzés. Eksztatikus érzés tölt el, az önmegvalósítás érzése. Ha legalább egyetlen pillanatra megnyered ezeket a csatákat az önmagad ellen vívott harcban, akkor bátrabban állsz ki a világgal szembeni küzdelmekre is.,,
2018/11/11
,, Sokat tanultam, nem bánom azt, ami történt. Megerősített abbéli hitemben, hogy mint lelki lények örömünket és szenvedélyünket kell követnünk, és egymást megihletve kell élnünk. Minden más ebből következik. Amikor ihletet találunk, cselekednünk kell magunkért és másokért. Még akkor is ha nehéz a döntés, vagy ha valamit el kell vetnünk magunktól , és tovább kell lépnünk.,, Aron Ralston
2018/10/28
boldogság-boldogtalanság
,, Annyi ember él boldogtalanul, de nem veszi a fáradságot, hogy megváltoztassa az életét, mert biztonságos, alkalmazkodó és konzervatív életmódra nevelték. Ezen tulajdonságok látszólag boldogságot hozhatnak, de a valóságban semmi sem károsabb, az ember kalandvágyó szellemére, mint a biztonságos jövő. A kalandvágy az ember lelkének lényegéhez tartozik. Az élet szépsége az új élmények átéléséből fakad, és nincs nagyobb öröm a folyton változó láthatárnál, ahol minden reggel egy új nap kapaszkodik fel az égre.,,
,, Nyilvánvalóan elegem lett azokból, magamból is, akik nem várnak el maguktól annyit, hogy valamit kezdjenek saját magukkal-emberekből, akik csak annyit tesznek, amennyit kell, sose annyit, amennyit tehetnének. Megkaptam tőlük azt a fertőző magányt mely minden elfecsérelt nap végén kopogtat. Tudtam, hogy ennél többre is képes vagyok... ,,
az ébredés nehézsége
Az emberek reggelente nehezen ébrednek. Hogy miért? Mert szenvedni fognak, tudják, hogy szenvedés vár rájuk. Nem azért ébredsz reggel nehezen, mert keveset alszol, hanem azért, mert nem szereted azt amiben élsz. Olyan jó lenne tudattalan állapotban lenni. Az emberek ragaszkodnak a szenvedéseikhez, és jobban félnek a változástól, és emiatt ragaszkodnak inkább a szenvedéseikhez. Hogy ez igaz, hogy szar, de ezt legalább túlélem.Ami ehelyett lehet, az lehet h még rosszabb. Az elmének az a célja, hogy problémákat keressen, és megoldjon. Ha nincsen, akkor kreál. Ezért nehéz boldognak lenni tudatosan. Ha ugyanazok az élményeid vannak, akkor ugyanazokat az idegsejtjeidet stimulálod. A jelenlegi problémáidat nem tudod megoldani a jelenlegi gondolataiddal. Ugyanazon a tudatszinten nem tudunk megoldani problémákat, mint ahol létrehoztuk azokat...
2018/09/24
2018/09/06
2018/09/01
fülemüle
,, a szerelemben felfedezzük azt, akivé válni akarunk, a háborúban felfedezzük azt akik vagyunk,,
,, az utóbbi időben mégis minduntalan azon kapom magam, hogy a múlton jár az eszem, meg az embereken akiket elveszítettem. Elveszítettem. Ez úgy hangzik, mintha véletlenül rossz helyre tettem volna a szeretteimet, máshová, mint ahová tartoznak, aztán pedig elfordultam volna, mert túlságosan összezavarodtam ahhoz, hogy visszamenjek értük. Nem vesztek el és nem is kerültek jobb helyre. Egyszerűen elmentek. Miközben az életem a végéhez közeledik, tudom, hogy a gyász, csakúgy mint a megbánás, lerakódik a DNS-ünkben, és örökre a részünkké válik.,,
,, az utóbbi időben mégis minduntalan azon kapom magam, hogy a múlton jár az eszem, meg az embereken akiket elveszítettem. Elveszítettem. Ez úgy hangzik, mintha véletlenül rossz helyre tettem volna a szeretteimet, máshová, mint ahová tartoznak, aztán pedig elfordultam volna, mert túlságosan összezavarodtam ahhoz, hogy visszamenjek értük. Nem vesztek el és nem is kerültek jobb helyre. Egyszerűen elmentek. Miközben az életem a végéhez közeledik, tudom, hogy a gyász, csakúgy mint a megbánás, lerakódik a DNS-ünkben, és örökre a részünkké válik.,,
