H2804111825
K2905121926
Sz3006132027
Cs3107142128
P0108152229
Sz0209162330
V0310172431

2021/01/16

Egy befejezetlen történet vagyunk...

Egy befejezetlen történet vagyunk. Egy félbe maradt mondat, egy idő előtt szétpukkant szappanbuborék, egy soha be nem teljesült szép ígéret. Egy életerős, szemet gyönyörködtető növény, aminek érthetetlen módon túl korán lehullnak a szirmai, és soha nem borul színpompás virágba. 

Egy óriás felirat vagyunk a repedezett filmvásznon: vége, a szó pofon üt, arcunkba kiált, fel sem készültünk rá, az előző képkockán még nevettünk, még boldogok voltunk. Egy hirtelen és váratlanul elszakadt régi film vagyunk, és a gépésznek nincs ideje, sem kedve már bíbelődni velünk, leír, leselejtez, megszabadul tőlünk. 

Egy gyönyörű álom vagyunk, amire már nem emlékszem reggel, és álomittasan a hatásod alatt, boldogságdelíriumban próbállak leírni, de kezem sután lóg, és agyam képtelen felidézni, amiben részem volt. Egy elfelejtett álom vagy, egy lassan elpárolgó érzés vagy, egy illanó illat vagy a kézfejemen, egy gyengülő érintés a nyakszirtemen, egy kéz a derekamon, egy figyelő tekintet, aki messziről néz, távolról vigyáz, de már nincs velem, nem akar velem lenni. 

Ül a vállamon a szerelmünk, kitárt óriás szárnyakkal, beterít, kisajátít, magának akar.  Ül a mellkasomon, szorít, szaggat és néha giccses szíveket rajzol lelkem sivatagi homokjába. Újrarajzolt engem, és más színre festett, a kontúrjaim halványulnak, és tükörbe nézve nem nézem a testemet kedvteléssel, és veled együtt valahol nagyon mélyen elveszett benne a valódi énem. Elvesztem benne én, mint egy mohos szélű, jéghideg vizű feneketlen kútban. 

Ül a vállamon ez a szerelem, karvalykörmeit a vállamba mélyeszti, és a semmi ágán hintáztatja a szívemet. Lenyomnám már a kezemmel a nehéz rézkilincset, és kilépnék oda, ahol nélküled kell majd élnem...és gondoskodsz majd róla, hogy csak az érthetetlent, a hazugot, az idegent és az ép ésszel fel nem foghatót vigyem magammal belőled.   

Egy befejezetlen történet vagyunk. Egy félbe maradt mondat, egy idő előtt szétpukkant szappanbuborék, egy soha be nem teljesült szép ígéret.  

Király Eszter 

2020/11/02

Őszinteség ???

Az őszinteség azt jelenti, hogy kezdettől fogva van bátorságunk vállalni önmagunkat. 

Érett érzelmekre vágyunk, melyben biztonság bizalom és otthonosság van, ahol letehetjük, a múltcsomagot, és ahol ott van ő, aki óvatos kezekkel, szeretettel segít kicsomagolni. Mindannyian ilyen őszinte, maszkok nélküli, kitakart arcú szerelemre vágyunk. Ám felnőtt emberi kapcsolataink gyakran csak lazák, felszínesek, és egyre inkább nyomaszt a felismerés, hogy az érdek, az érzelemmentesség, a sekélyesség, a felszínesség megszállta ezt a kort, és az őszinteség, tiszta érzelem csak ritka madár. 

Az emberi kapcsolatok csak illékony érdekkötelékek lettek, a szerelmek csupán ideiglenes, sebgyógyító ámokfutások és ha egyikünk őszintén megnyitja a szívét, kezdődik a héjanász, a drámai összeveszések és nagy kibékülések, a se veled, se nélküled viszonyok, melyekbe valamiért mégis invesztálnánk. 

Ádázul átlépnénk a kapcsolat beszűkült határait, minőségi időt, figyelmet, kedves szavakat, beszélgetést, intimitást, egymásra figyelést, igazi érzéseket várnánk, hiába. 

Kell ez nekünk?  Akkor inkább szívet zárunk, és semmiségeket, üres frázisokat, hazugságokat puffogtatunk önvédelemből, és a másik legyen inkább szabadidő partner, barát extrákkal, vagy akármi más, közben szögesdróttal védjük a szívünket,  ne is próbálkozzon összetörni. 

Már az induló kapcsolatokban is az őszinte, tiszta, világos szavak hiányoznak leginkább. Félünk megnyílni, óvatos közeledéseinket átjárja a bizonytalanság. Pedig ideje lenne végre álarcok nélkül szelíden, de határozottan kimondani amire vágyunk, amit keresünk és nem azon aggódni, hogy a másik majd hanyatt homlok menekül az ,,érzelemlavina,, elől. folyt...  

2020/09/06

Jó szerencsét!

Megint rólad szólt a nap
Nem maradtál le semmiről
Várom, hogy újból megtalálj
Egyből megismerj ennyiből
Megint rólad szólt a nap
Vártam, hogy újból itt legyél
Te megint késtél egy kicsit
Nem maradtál itt semmiért
Nem ment az együtt eltűnés
Úgy tűnik, várnom kell tovább
Nem tűnik úgy, hogy visszatérsz
Távol vagy mindig, hogyha látsz
Nem ment az együtt álmodás
Látod, hogy én sem változom
Könnyű szél visz tovább utamon
Megint rólad szólt a nap
Jöttél, és éltünk egy kicsit
Mindig is téged vártalak
Ha más jött, én végig akkor is
Vendégként voltál itt nekem
Feltűntél pár órányira
Szép voltál mindig, vagy ha nem
Akkor is voltál annyira
Szép nekem, hogy elraktározódj
És bennem végig szép maradj
Bármeddig várlak, jól tudod
Bárki más jön, az nem Te vagy
Nem ment az együtt

2020/07/30

I tried so hard I got so far but in the end it doesn t even matter... 

Hát ez nem jött be... 

2020/04/07

szerethetetlen

2019/08/11

A fejlődés útjai 2

,, Az elégedettségben, a múltjukkal és a jövőjükkel összhangban élő- röviden boldog- emberektöbbnyire saját maguk alkotta szabályok szerint élő személyiségek. Akkor esznek, amikor éhesek, akkor alszanak, amikor álmosak, azért dolgoznak, mert örömük telik benne, és a saját szempontjaik szerint kötnek barátságokat, kapcsolatokat. Ismerik a saját indítékaikat és korlátaikat. Megteremtették a maguk kis választási szabadságát. Ők nem akarnak túl sokat maguknak. Talán becsvágyó álmodozók, nagyszerű építők és alkotók, de céljaik nem önzőek, amennyiben a megvalósítás során nem a genetikai, a kulturális vagy az önérdekű parancsoknak engedelmeskednek. Azért teszik, amit tesznek, mert örömmel néznek az élet kihívásai elé, mert élvezik magát az életet. Úgy érzik, részei a világegyetem rendjének, és azonosulnak a harmonikus fejlődéssel.,, 

2019/07/29

A fejlődés útjai

,, Minden rendszer idővel szétesik, ha nem tökéletesítik. Az evolúciót ez kényszeríti ránk. Nem állhatunk meg, és nem maradhatunk egy helyben. Ahhoz is tovább kell lépnünk, hogy egy helyben maradhassunk.,, Csíkszentmihályi 

2019/05/16

Százszor visszajátszott

Vállad a párnám, sokáig várt rám
Már sehova se rohanok
A tegnap, az álmom, a csengőhang
Mind mozaikdarabok
 
A holnap doboz bonbon
Kibontom, ha eljön az ideje
Ezüstpapírban édes jövő
Csodajó lenne, de én
 
Ottragadtam egy százszor visszajátszott pillanatban
Ami százegyedszer is szép, százegyedszer is szép
Ottragadtam, hiába hívhat bárki, én megmondtam
Maradok százegyedszer is még, százegyedszer is
Akarom veled ezt még
 
Vállad a párnám, sokáig várt rám
Már sehova se rohanok
A tegnap, az álmom, a csengőhang
Mind mozaikdarabok
 
A holnap hajó
Utazni jó, ha eljön az ideje
Ezüsthullámok várnak
Horgonyt szedni kellene, de én
 
Ottragadtam egy százszor visszajátszott pillanatban
Ami százegyedszer is szép, százegyedszer is szép
Ottragadtam, hiába hívhat bárki, én megmondtam
Maradok százegyedszer is még, százegyedszer is
Akarom veled ezt még

Boldog még

Lehetnél boldog még
Amilyen még nem voltál
Sosincsen késő már
Te csak lépj és várj
Kevés lesz minden szó
Ahhoz, hogy elmondhassam neked
Mit érzek melletted
Mikor jó, jó, jó
Ha rám szólsz, megvígasztal
Kerüljünk együtt beljebb minden nappal
Itt ha körbe nézek, és te nevetsz rám
Nem emlékszem rá, hogy nem voltál
Vajon hol lehettem, mikor születtél
Vajon ki voltam én, amikor megjöttél
Unom mondani, hogy sosem jó
Unom hinni, ami látható
Bárcsak azt mondanám, amit te szeretnél
Amit ha meghallgatnál, akkor nevetnél velem
Lehetnél másé még
Ahogyan még nem lettél
Sosem, vagy ha mégis
Akkor is már réges, réges rég
A magasban táncot jársz
Alattad nincsen más csak a mély
Se védőháló, semmi se
Egy kifeszített kötél
Lenézel rám és érzem
Közel jutsz lassan hozzám mindenképpen
 
itt ha körbenézek és te nevetsz rám
nem emlékszem rá hogy nem voltál
vajon hol lehettem mikor születtél?
vajon ki voltam én mikor megjöttél?
úgy unom mondani hogy sosem jó
unom hinni ami látható
ugyan mihez kezdjek
úgy az egésszel
ha te érzel és én meg
közben nem érezhetek?
kereszten domboldalban
egy égő angyal táncol
a tűző nap körül

és körbenézek és te nevetsz rám
nem emlékszem rá hogy nem voltál
vajon hol lehettem mikor születtél?
vajon ki voltam én amikor megjöttél?
úgy unom mondani hogy sosem jó
unom hinni ami látható
de amikor a kezed
megfogom és megérzed
egyből szorosabban
kulcsolod az enyémet
végig neked szólt a dal a magasból
mindegy mindenki hogy mit gondol
nekem csak az számít ahogyan te érzel
nélküled a pokolba az egésszel
 

ejfelilany

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing