H2905121926
K3006132027
Sz3107142128
Cs0108152229
P0209162330
Sz0310172431
V0411182501

can't read my poker face

2009/11/21

Beszélgetések Istennel

Csak spirituális gondolatokra nyitottaknak!

 

Hallottam már a könyvről, és megvallom őszintén legalább olyan szkeptikusan fogadtam, mint bármely más spirituális témával foglalkozó "művet". Úgy gondoltam mindig, hogy ezek amolyan ürességek, tele magasnak szánt gondolatokkal, de lényegében a meggazdagodás reményében a sokezredik mű egyike, amely a semmiről szól.

Ma már kicsit másképp látom ezeket a dolgokat, nyitottam eme szemlélet felé is, elsősorban, hogy ne tekintsenek abszolute korlátozottnak, másrészt meg mert oly sok helyről kapok olyan impulzusokat, amelyek valamiért megragadnak bennem, de mégsem tudom hová tenni. És amikor a sokadik véletlennek tűnő szituációban találkoztam egy bizonyos könyvvel, akkor azt mondtam, hogy tekintem amolyan égi jelnek, amelyet nem másért, csupán azért kaptam - én nem Istennek, nem felsőbbrendű hatalomnak, inkább Sorsnak nevezem - Sorstól, hogy el tudjam dönteni, hogy akarok-e ilyen irányba mozdulni, avagy sem. A könyvnek - bár nem hosszú - mai napig nem értem a végére. Amikor úgy érzem, hogy letudtam magam számára fordítani és bizonyos értelemben magamévá tenni az olvasottakat, akkor ismét előveszem, hogy új nézetekkel, gondolatokkal szembesüljek, vívjam meg magammal a saját belső harcomat, majd újra és újra sikerüljön egy más fajta életútra lépnem. Nem, nem leszek szektás, nem leszek fanatikus hívő, mert ez nem erről szól. Csupán arról, hogy "Minden pillanatban önmagatokat teremtitek." Semmi másról, lelki békéről.  

 

A címben említett könyvet mai napig nem fogtam kezemben, de az ebből készült filmet ma egészen véletlenül megtaláltam egy kallódó dvd tokban és gondoltam megnézem. Maga a film nem fog sosem kultusszá lenni, és ha nyitott valaki a spirituális gondolatokra, nyílván csak akkor érdemes megnézni. De egy biztos, én magát a könyvet is szeretném ezek után közelebbről szemügyre venni.

 

Neale Donald Walsch és az ő általa -és még sokak által -  Istennek nevezett felsőbrendű hatalommal folytatott beszélgetéseiről szól.

 

A spirituális gondolatokra vannak, akik ösztönszerűen éreznek rá. Nem kell egy könyv, nem kell egy tanító, vagy bármi más ahhoz, hogy boldognak érezze magát, és lehet, hogy ő maga is badarságnak nézi az ilyen témájú irományokat. Mert bennük gyárilag megvan az ilyesfajta gondolkodásmód, nincs szükség arra, hogy pozitív gondolkodást tanuljanak, nem tekintik kilátástalannak az életüket, nem reményvesztettek.

Viszont vannak olyanok, akiknek saját magukhoz mérten a legmélyebb pontra kell jutni. És még ez sem garancia arra, hogy az ember eljut arra a szintre, hogy változtatni is akarjon az életén a gondolatai által. Sosem hittem, hogy lehet nem állandó félelemben élni. Sosem gondoltam, hogy lehet úgy tekinteni a jövőbe, hogy nem rettegni attól, vajon mit rejteget számunkra. Az én gondolataimat a pénz kötötte le túlnyomórészt. Állandóan számoltam agyban. A képzeletbeli számlámhoz adtam hozzá, vagy éppen vettem el, még egy barátokkal eltöltött sörös beszélgetés alkalmával sem tudtam soha ott lenni 100%ban agyban, mert a gondolataim a pénztárcám körül forogtak. Ma már nem a pénz körül forgok, nem agyalok azon holnap mit kell kifizetnem, úgy élek, hogy mindig akkor akarok azon gondolkodni, amit meg kell oldanom, amikor ténylegesen történik velem az adott szituáció.

Az emberek többsége azért vegetálja végig az életét, mert valami más köti le a gondolatait. Vagy a múltban él, vagy a jövőben, így viszont képtelen a mostban lenni, nem tud a jelennek élni. Én mindkettőnek beteges rabja voltam. Ha néha mai napig jön egy-egy elkalandozás vagy a múlt vagy a jövő irányába, akkor csak fölteszek két kérdés közül egyet magamnak.

1. Mire van MOST szükségem?

vagy

2. Vajon mi lesz MOST az első gondolatom?

A két legegyszerűbb módszer arra, hogy visszarángasd magad a jelenbe és valós dolgokkal foglalkozz. Nekem nagyon bevállt.

 

Ha valaki próbált már valaha extrém sportot, akkor tudja azt, hogy ha teszem azt például leugrik valahonnan, akkor napokig képes ennek a bűvöletében élni, nincs más csak vigyor, vigyor, vigyor, és valódi boldogság érzete, ami persze maximum néhány nap után elmúlik. Na most ennek van természetesen egy fizikai, biológia oka, ugye az adrenalinra gondolva. És van egy másik. A pszichés állapot megváltozása. Amikor kiugrassz a repülőgépből akkor hirtelen a MOSTba kerülsz, akkor tapasztalod meg azt a tlejes szabadságot, amit a mi mai anyagias és személytelen világunk egyre inkább kiöl belőlünk. Nem kötik le a gondolataidat a múlt eseményei, sem a jövő iránti - jóindulattal most nevezzük csak így- kíváncsiság.

 

Jajjmár, abbahagyom, még azt hiszitek bekettyóztam...

 

Mostmár csak egy néhány gondolat a filmből, aminek kapcsán ugye elkezdtem ezt az egész bejegyzést, csak már megint elkalandoztam.

"Az álmoknak nincs határidejük."

"Az érzés a lélek nyelve. Ha valamiről tudni akarod, hogy igaz-e, figyeld meg mit érzel iránta."

"Minden pillanatotokban önmagatokat teremtitek. Minden pillanatban döntötök, hogy kik és mik vagytok."

"Az elvárások nélküli élet, az eredmények hajszolása nélküli élet, az a szabadság."

" A szenvedés nem az események folyománya, hanem az ember reakciója. Mindaz, ami megtörtént, az megtörtént, a vele kapcsolatos érzés, ami lényeges."

És a lényeg, ami az általam olvasott könyvnek is a magja itt ismét visszaköszönt:

"Itt vagyok. Pont itt. Pont Most. A Most ... hozza el a szellem hatalmas békéjét. A békés szellemből pedig olyan nagyszerű eszmék fakadnak, amik megoldást hoznak az elképzelt legnagyobb problémáidra."

 

Kulcsszavak: most

dragonfly



©2009 Sarok.org

Search marketing