H0108152229
K0209162330
Sz0310172431
Cs0411182501
P0512192602
Sz0613202703
V0714212804

can't read my poker face

2010/11/01

" A sziget kicsi sziget volt, s a falu is kis falu. Eléggé összezsúfoltan éltek itt, s a legutóbb lejátszódó események óta háza állandóan tele volt vahinékkal, akik hol tudakolni jöttek mi az újság, hol ők hozták a híreket vagy álhíreket.

... 

A faluban fullasztó volt a légkör. Úgy érezte a sziget még kisebb re zsugorodott össze az ott uralkodó feszültségtől. Amikor egyszer lement a Blossom-öbölbe, azon vette észre magát, hogy vágyakozva nézi a Blossom csónakjait, amelyek egymás mellett voltak kikötve, egy sziklatető alatt, hogy a napsütés ne érje őket. Alighanem Ivoának is ilyesmi járhatott az eszében, mert éppen előző este kérdezte meg tőle, milyen messze van a szigettől a legközelebbi földdarab. De sajnos szó sem lehetett arról, hogy ötszáz tengeri mérföldet tegyen meg, csónakon, olyan asszonnyal, aki terhessége vége felé jár. Egyedül talán még megpróbálkozott volna.

"Börtön ez a sziget - gondolta Purcell, akin hirtelen úrrá lett a csüggedés.- Az akasztófától sikerült megmenekülnünk, de az életfogytiglani börtöntől nem."

...

Purcell leült a küszöbre. Sokáig dörzsölgette a nyakát. Ő is rosszul aludt., s nagyon rosszkedvűen ébredt, nyaka elzsibbadt, szája íze keserű volt. És főleg az a bizonyos szorongás... Úristen, ez már mindig így lesz! Mindent elrontottak, mindent elvesztegettek. Örök félelemben kell élnie. Még éjszaka is, a bezárt ajtó mögött.  "És miért? Miért mindez? - tette fel magának hirtelen a kérdést, és két keze közé szorította fejét. - Mert McLeod két hold földet akar, nem éri be eggyel!" Felállt és járkálni kezdett, fel és alá a kunyhó előtt. Nagyokat nyelt, idegei a végsőkig feszültek; s elviselhetetlen türelmetlenség gyötörte. Máris két halott! S holnap mennyi lesz még?Nem lett volna jobb, ha mégis szabadjára engedi Bakert?... Egy ember halálával megvásárolni a békét?... Nem, nem! - felelte magának majdnem fennhangon Purcell, így nem szabad okoskodni. ezzel utat engednénk akárminek!

Most, hogy ezt kimondta, úgy érezte, megint megtalálta önmagát. De ugyanakkor egy másik gondolat villant át rajta, s valósággal megdermesztette. Milyen alapon tekinti ő fontosabbnak azt az elvet, hogy minden ember élete szent, mint azt, hogy hány ember életét mentheti meg, ha ettől az elvtől eltekint? "

 

Kulcsszavak: idéz könyv

"A szokásosnál korábban vonult vissza a könyvtárba, és odabent Sierva Maríára gondolt, és minél többet gondolt rá, annál jobban vágyott rá, hogy csakis őrá gondoljon. Hangosan mondta végig Garcilaso szerelmes szonettjeit, és közben az a rémítő gyanú töltötte el, hogy minden verssorba bele van rejtve egy olyan üzenet, ami valamilyen módon az életére vonatkozik. Nem tudott elaludni. Hajnal felé előrebukott az íróasztalára, annak a könyvnek a lapjára támasztva homlokát, amiből egy sort sem olvasott. Az álom mélyéről hallotta, hogy a szomszéd kápolnában elmondják az új napot köszöntő három éjjeli imát. - María de Todos los Ángeles, óvjon meg téged az Isten - mondta álmában. Ahogy kimondta, felébredt a saját hangjára, és ott volt előtt Sierva María a rabruhájában, vállára boruló tűzvörös hajával: kivette a hervadt szegfűt az íróasztalon álló vázából, és egy ág frissen nyílt gardéniát tett bele. Delaura forró hangon mondta neki Garcilaso szavait: Kettőnkért születtem, élek javadra, érted kell meghalnom s érted halok meg. Sierva María nem nézett rá, csak elmosolyodott. Ő lehunyta a szemét, hogy meggyőződjön róla, nem a hajnali árnyékok játszanak-e vele. Mire újra kinyitotta, már eltűnt a látomás, de ott maradt utána és szétáradt a könyvtárban a gardéniaillat."

 

 

"Kedden a kórházban, amikor Abrenuncio bement hozzá a hálókamrájába, Delaura már holtfáradt volt az átvirrasztott éjszakáktól. Mindent elmondott neki, attól kezdve, hogy mi volt a büntetésének igazi oka, a cellában töltött szerelmes éjszakákig. Abrenuncio elképedten hallgatta.

- Bármit el tudtam volna képzelni önről, csak azt nem, hogy ilyen végletes őrültségekre ragadtatja magát.

Most Cayetano lepődött meg.

- Önnel soha nem esett meg ilyesmi? - kérdezte az orvostól.

- Nem, fiam, soha -mondta Abrenuncio. - A szexushoz tehetség kell, és nekem nincs.

Megpróbálta észhez téríteni Delaurát. Próbálta meggyőzni arról, hogy a szerelem természetellenes érzés, mely arra ítél két ismeretlen embert, hogy szánalmas és egészségtelen módon függjenek egymástól, ráadásul úgy, hogy minél erősebb köztük a kötelék, annál gyorsabban szakad szét. De nem tudta meggyőzni Cayetanót: ..."

 

 

Kulcsszavak: idéz könyv

dragonfly



©2009 Sarok.org

Search marketing