H3006132027
K3107142128
Sz0108152229
Cs0209162330
P0310172401
Sz0411182502
V0512192603

Azt hiszik, hogy könnyű a zseninek. Pedig milyen nehéz a sok hülyét elviselni magunk körül.

a faluról még

Egy szomorú apropó folytán vettem észre újabb pozitívumot, de legalábbis szempontot, ami miatt más egy kicsi faluban élni.

Ugyanis ma, szerencsére hosszú hónapok óta először, temetés volt, egy falubeli idős nénit temettek. Nem mondom, hogy temettünk, mert én nem voltam ott, de nem is ismertem őt, mármint nem személyesen, mert hát már régóta nagyon beteg volt.

 

De ugyebár ha valahol halott van, főleg ha idős ember hal meg, akkor harangoznak. Ha mélyen vallásos volt, akkor ugyebár többször is egy nap, sőt, napokon keresztül többször. 

Amíg városban éltem (akárhol is), sosem figyeltem, hogyha harangoztak. Max feltűnt, hogy aha, dél van, harangoznak. Veszprémben pedig az ember már nem is veszi észre még a déli harangszót sem, hiszen ott mindig harangoznak. Van is egy vicces megállapítás, miszerint ha Veszprémben nem szólnak a harangok, akkor ott már nagy a baj, eljött a világvége.

 

Azt hiszem, hogy az sem tudatosult bennem soha, hogy ha nem délben harangoznak, akkor az halott miatt van, esetleg jégeső miatt.

De amióta ebben a kicsi faluban lakom, már én is meg tudom állapítani, hogy halottért harangoznak, vagy "csak" évfordulós mise van, esetleg tényleg jégeső jön.

 

Ez az egész harangozás dolog nagyon izgalmas. Egyrészt, mert elképesztő, hogy egy (kettő, három) haranggal mennyi mindent képesek jelezni! Egy haranggal! Egy olyan óriási tárggyal, amit nem könnyű kezelni, és csak egyfajta hang kiadására képes. Én ezen mindig ledöbbenek. Már azt is kitaláltam, hogy biztosan tudtak ezer dolgot jelezni a lakosságnak, amikor háború volt, és amit csak a helyiek értettek, a megszállók pedig csak harangszónak hallottak. Ez tök izgalmas lehet, még ha ilyen amúgy nem is volt esetleg.

Másrészről azért is izgalmas, mert ez ugye egy csendes falu, szószerint. Így ha megszólal a harang, azt bizony észre veszed. És rögtön elindul a gondolkodás, átsuhan az agyadon a gondolat, hogy "ki halt meg?". És elkezdesz fülelni, hányat csendítenek, csendítenek-e egyáltalán, hány óra van, stb. És közben végiggondolod, hogy van-e a faluban beteg, ugye nem ő halt meg, ugye nem? Mert akár ismertem az illetőt, akár nem, az mindig szomorú.

 

Amikor kiderül (mert ugye hamar kiderül), hogy halott van, akkor mindig olyan furcsán csend lesz, kicsit mindenki megrendül, elszomorodik, mert hiába, hogy nem voltál különösebben kapcsolatban az illetővel (ez inkább csak rám vonatkozik, nem a régi lakosokra), akkor is falubeli. És ha már falubeli, akkor picit mindenki a családod, de legalábbis "egyike a tieidnek", és ha meghal, akkor az neked is gyász, ha csak egy perc erejéig is. És bár a temetések nem pozitív események, de egy kicsit mégis lélekemelő, amikor látod a falubelieket, ahogy mennek, és elkísérik utolsó útjára egyik "sajátjukat".

 

Ezt egy városban sosem fogod átélni, akár nagyváros, akár kisváros. 

4 hozzászolás

#1902158, 2014-01-30 19:43:45, zsizsik
1
Nagyon jól esett ezt elolvasni most, köszönöm.
#1902182, 2014-01-31 05:25:24, kiskanal
0
bizony
#1902196, 2014-01-31 11:40:59, boszi
0
Jaj! Ezt én is le akartam (egyszer) írni. Szóról szóra így van nálunk is! Be is illesztem az én bolgomba, ha megengeded.... 
#1902221, 2014-01-31 18:22:20, csupika
0

megengedem, boszi :)

köszi :) 

Mondj már valamit, Anonim!

Neved:
  Web:

csupika



©2009 Sarok.org

Search marketing