H2703101724
K2804111825
Sz2905121926
Cs3006132027
P3107142128
Sz0108152229
V0209162301

calwz.sarok.org

2010/08/11

"Ötven éve, amikor még kisfiú voltam, magától értetődő volt, hogy a régi rossz időknek vége, régen a múlté már a kínzás és az emberek lemészárlása, a rabszolgaság és az eretnekek üldözése. Olyan embereknél, akik cilindert viselnek, vonaton utaznak, és minden reggel fürödnek, az efféle szörnyűségek egyszerűen szóba sem jöhetnek. Végtére is a huszadik században élünk! Néhány év múlva azok, akik naponta fürödtek és cilinderben jártak templomba, olyan felháborító atrocitásokat követtek el, amik álmunkban sem juthattak volna eszünkbe. Korunk történelmének fényében ostobaság lenne azt hinni, hogy ilyesmi nem eshet meg újra. Megeshet, és kétség nem fér hozzá, hogy meg is fog esni."

(Aldous Huxley, Visszatérés a Szép új világhoz, 1958)

Kulcsszavak: idéz köz

2010/04/19

A nép uralmáról

"Egy napon feláll majd egy hős, és kimondja, hogy minden emberi - egyéni és közösségi - vállalkozás igazi célja nem az állam, nem a párt, nem Európa, hanem az ember maga. A személyiség. Róla is szó van. Ezt az embert agyonverik majd. De ez lesz az első igazi forradalmár, és ha megértik amit mond, az lesz az első igazi forradalom a világon." (Márai)

 

Kedves gyerekek, gatyát felkötni! Most pedig a demokráciáról, mint politikai rendszerről fogunk tanulni. Mert most épp ilyen kedvem van.

 

Ma Magyarországon az az érzésem, hogy a társadalom többségének valami elképesztően egyszerű, gyermeteg, mondhatni naiv képe van a demokratikus berendezkedésről, illetve annak lényegéről. Ez aligha meglepő, hisz nem volt túl sok időnk arra, hogy demokratikus hagyományokat alakítsunk ki. Ezt a rendszert készen kaptuk, alánk tolták, nem közvetlenül vívtuk ki magunknak. Átvett modell. Szokni kell még, na. Tanulni.

 

Sokan őszintén azt gondolják, hogy akkor van demokrácia (és az a demokrácia), ha a végrehajtó hatalom mindig, minden pillanatban a választójoggal bíró polgárok éppen aktuális többségének akarata szerint teszi a dolgát. Nincs ezen mit szépíteni: ez badarság. Ez nem demokrácia lenne, csupán a többség, illetve a többséget legjobban manipulálni tudók diktatúrája.

 

Ezen a ponton átadom a szót tanult barátomnak, Arisztotelésznek, aki így ír a Politikában:

"Egy oly demokratikus államban, mely a törvényen nyugszik, nem támadhat népvezér, mert ott a polgárok legjelesebbjei foglalják el az első helyeket; ahol azonban nem a törvény az uralkodó, ott felbukkannak a népvezérek. Mintegy egyeduralkodóvá válik a köznép, sok egyes emberből tevődve össze, a tömeg nem egyenként, hanem együttesen gyakorolja a hatalmat. [...] Az ilyen gondolkozású nép, mint afféle egyeduralkodó, kizárólagos hatalomra törekszik, mert nem áll a törvény alatt, despotává lesz, s így a hízelgők tesznek szert tekintélyre; olyan is ez a demokrácia, mint a monarchikus formák közt a türannisz. Ezért az erkölcse is ilyen: mindkettő zsarnokoskodik a jobbak felett; a népszavazás itt ugyanaz, mint amott a parancs, a népvezér és a hízelgő udvaronc is megfelel egymásnak. A legnagyobb hatalmuk ezeknek van, a hízelgő udvaroncnak a türannosz, a népvezérnek az ilyen néptömeg felett. Ők az okai annak, hogy mindenben a népszavazás az uralkodó és nem a törvény, mert mindent a nép elé terjesztenek, hatalmuk onnan ered, hogy a nép maga dönt mindenben, a nép véleményének pedig ők az irányítói, mivel a tömeg bízik bennük."

 

Nem, a demokrácia nem ez. A demokrácia nem az, mikor két farkas és egy kecske eldönti, hogy mi legyen a vacsora. Demokráciában a kecskének nem kell félnie, hisz jogait a törvény garantálja. Az Alkotmány az a mindenki szabadságát védő korlát, amely nem engedi, hogy bárki is elnyomottá váljék. A demokrata épp ezért pontosan tudja, hogy a szabadság alapköve és garanciája a rendszert magát alapvető karakterjegyeiben meghatározó Alkotmány.

 

A demokráciának nem az a veleje, hogy megmondhatja a többség, hogy ki gyakorolja a végrehajtó hatalmat. Ez hozzá tartozik, de semmi másért, minthogy ne legyen diktatúra. Ahogy egyszer Spiró György fogalmazott: "A demokrácia csak arra jó, hogy senki se juthasson diktátori hatalomhoz". Spiró téved, a demokrácia nem csak erre jó.

 

Azt az ember el bírja viselni, ha nem arra halad az ország szekere, amerre egyébként ő szeretné. Ha nem olyan törvények születnek, amilyeneket ő kívánatosnak tartana. Ezt általában igen jelentős tömegeknek kell minden demokratikus választás után megélnie. Nem kellemes élmény, de ki lehet bírni.

Azt azonban már jóval kevésbé viseljük el szívesen, ha a saját sorsunkat nem alakíthatjuk úgy, ahogy azt mi magunk jónak és kívánatosnak tartjuk.

 

Úgy bizony. Demokráciában minden polgár szabadon uralhatja saját sorsát. Ilyen módon áll elő az állapot, amikor mivel a nép minden egyes tagja uralkodhat önmaga életén, így végső soron a nép uralkodhat önnön sorsa felett. Saját sorsunk alakítása tekintetében szabadságunk persze csupán addig terjed, amíg azzal más szabadságát nem korlátozzuk. Mit jelent ez? Más szabadságát akkor korlátozom, ha polgártársam jogaiban korlátozom, vagy épp kötelességeket írok elő neki.

 

De milyen módon biztosítható, hogy az egyén szabadsága háborítatlan maradjon? Ha egy hatalomnak nincs korlátja, akkor könnyen önkényes lesz. Önkényes és paranoiás, ami végül oda vezet, hogy megnyirbálja az egyének szabadságát. Fékekre és ellensúlyukra van szükség, amelyek a hatalmat kordában tartják.

 

Minden korban lesznek a hatalomért vetélkedő csoportok. A demokrácia azt tudja, hogy eme csoportok vetélkedését kulturált, szabályozott mederbe tereli. Procedurális eljárásrendet biztosít, ami vértelen módon, szervezett keretek között bonyolítja le a hatalmat gyakorló csoportok közti váltásokat. Ha egy hatalom leváltható, hatalmának pedig erős korlátot szab a törvény, akkor mindez képes lehet arra, hogy megvédje az embereket attól, hogy bárki is lábbal tiporja alapvető jogaikat és helyettük dönthessen az életükről.

 

Mikor választunk, akkor az olyan, mint mikor egy társaság kiválasztja, hogy melyik cég fog neki egy adott informatikai rendszert kifejleszteni. Ez nem jelenti, hogy a megrendelő kompetens abban, hogy minden implementációs részletet meghatározzon. Szoftvert tervezni nem ő tud, hanem a szoftverház. A konkrét megvalósítás kitalálása nem az a dolga. Ő legfeljebb meghatározza a követelményeket. Igényekkel áll elő. És ha a fejlesztők azt mondják, hogy valami nem megy, mert 1 + 1 az még mindig csak 2 (a kiadások és a bevételek különbsége pedig továbbra is csak hitelből finanszírozható), akkor ezt sajnos kénytelen a megrendelő tudomásul venni. Nem az a demokrácia, ahol a megrendelő írhatja a kódot, a fejlesztő pedig titkárnő módjára begépeli.

 

Az a demokrácia, ahol nem monopolizált a politikai piac, azaz szabadon választhatok, hogy kit bízok meg az ország irányítását jelentő munkával és ésszerű határok között bárkinek van esélye elindulni ebben a versenyben (még akár nekem is).

 

Ez a politikai versenyfutás megakadályozza a diktatúrát és ilyen módon hozzájárul az egyén szabadságának védelméhez.

 

Ami megadatott, azt hajlamosak vagyunk oly természetesnek tekinteni, mintha tökéletesen magától értetődő módon járna. Sajnos ez nincs így.

 

"Az alárendeltek még nem is olyan régen beszolgáltatták az általuk megtermelt javak nagy részét uruknak, ingyen dolgoztak neki, mindig a rendelkezésére kellett állniuk, esetleges gazdasági lehetőségekért (kocsmatartás, őrletés, disznóvágás) fizetniük kellett neki, hozzájuk szállásolták be – akár hónapokra és ingyen – a csapatokat, csak ők fizettek adót, hosszú évekig kellett katonai szolgálatot teljesíteniük, nem volt szavazati joguk, és többnyire az egyszerű fizikai helyváltoztatásuk se volt szabad. Politikailag uruk képviselte őket, és jogilag uruk bíráskodott fölöttük. Az úr fogdmegjei rendszeresen bántalmazták őket. Feleségüknek és lányuknak a följebbvalók szexuális igényeit zokszó nélkül illett kielégíteniük. Ha kellett, szegényes javaikat minden további nélkül elszedték tőlük, vetésükön átgázoltak a lovas vadászok, miközben hajtókként nekik kellett fölverniük a vadat. A panaszkodásért pofon járt vagy korbácsütés.

Így éltek őseink, ezek azok az ezeréves, nemes hagyományok, amelyeken a konzervatívok annyira elérzékenyülnek. A magyar történeti publicisztika (a hivatalos) még az 1930-as években is helytelenítette a jobbágyfölszabadítást. Az volt a romlás kezdete – írták a porladó kollégák." (TGM, akinek következtetéseivel ugyan ritkán lehet egyetérteni, de aligha lehet szó nélkül elmenni azon logikai struktúrák mellett, amelyekbe illesztve a politikai folyamatokat értékeli)

 

Abban hihetsz, akiben akarsz. Azt olvasol, amit csak akarsz. Nyugodtan a kezedbe veheted Szolzsenyicin vagy épp Orwell műveit és Bulgakov-ot sem "szerkesztett" változatban kell olvasnod. Pár évtizede ez közel sem volt annyira egyértelmű, mint ma.

 

 

És most éles stílusbeli váltás, tessék kapaszkodni!

 

Aláfestő zene:

Most szemöldök össze, csak pár szót, mint Ember az Emberrel.

 

Néha igazán elegem van abból, hogy ebben a kurva országban ("bassza meg") az emberek azt gondolják, hogy a tévé előtti panaszkodástól, meg a buszon való háborgástól jobb lesz. Vagy épp attól, hogy kimennek az utcára hangosan óbégatni (éljen a felháborodott egy-kupacon-ácsorgás!), meg utcakövekkel kidobózni. Az rohadt egyszerű. Toporzékolni egy kisgyerek is tud.

Megtanulni használni a rendszert, érvelni, tájékozódni, tervezni, számolni, utánanézni, kérdezni és megkérdőjelezni, ellenőrizni - na az már egészen más.

Az már macera. Kényelmetlenséggel jár.

 

Ideje megérteni, hogy mi vagyunk az ország és pontosan olyan lesz, amilyenné azt mi tesszük.

De ha ezt nem hisszük el, akkor aztán valóban majd mások döntik el helyettünk azt, hogy milyen lesz ez a világ, amiben élünk.

Akkor az észérvek helyét átveszi az indulat és a legprimitívebb manipuláció kap teret.

"Az önérdeknél alantasabb ösztönök diktálta cselekedetet támogató propaganda hamis, elferdített vagy töredékes bizonyítékkal áll elő, kerüli a logikus érveket, és áldozatait megkísérli divatos jelszavak puszta ismételgetésével, idegen vagy hazai bűnbakok dühödt ócsárlásával, a legalantasabb szenvedélyeknek a legmagasabb eszményekkel való ravasz összekapcsolásával befolyásolni, hogy az atrocitásokat Isten nevében kövessék el, és a reálpolitika legcinikusabb válfaja vallási elvvé és hazafias kötelességgé váljon." (Huxley)

 

A demokrácia nem gyerekeknek való. Ideje felnőni, Magyarország! Ez a felelős, éber, tájékozott polgárok rendszere.

 

Hogy mit lehet tenni? Legalább nyisd ki a szád és beszélj! Mondom beszélj, ne anyázz! Már az rengeteget számít, ha mindenki a maga szerény módján hozzájárul egy kicsit a közbeszéd alakításához.

 

Közhelyes, de igaz: mindenkinek egyetlen embert kell megváltania. Egyetlen embert kell megmentenie. Ha csak mindenki ennyit megtesz, már előrébb leszünk.

 

Gyerünk, tedd jobbá a világot!

 

Magaddal.

Kulcsszavak: filosz köz muzs

calwz



©2009 Sarok.org

Search marketing