H2703101724
K2804111825
Sz2905121926
Cs3006132027
P3107142128
Sz0108152229
V0209162330

Mocsári békahír

2011/09/12

Repültem tegnap. Kicsit vártam azt, hogy olyasmi lesz, mint a madarak röpte. Kisgép volt, nem az a nagy hodály, ami szimplán közlekedési eszköz és az ember el is felejtkezik róla, hogy tk. hol is van és hogy ez a hol igazándiból még mozog is. Ez a gép annyira kicsike volt, hogy a pilótán kívül csak én voltam benne és egy picinyke plexi választott el a világtól, ill. a gép teste, ami vászon, bár nagyon fémnek akar kinézni. :) Szóval fenn voltunk és bár a gép alapvetően vitorlázni tudott volna, de egyáltalán nem vártam azt a pillanatot, hogy megszűnjön a motor berregése. Sőt, amikor egy-egy termik megdobta a gépet, a bizonytalan testhelyzettől leginkább anyám és az isten neve jött a számra. Eltöprengtem rajta, hogy tudnék-e motoros sárkánnyal menni (nem) és, hogy való-e nekem egyáltalán ez a fajta, a szó mindenféle értelmében felemelő érzés. Mert persze jó volt látni fentről a házakat (mennyinek a kertjében van medence!), de folyton azon járt az eszem, hogy talán jobb volna szántóföld felett repkedni inkább, kevesebb volna az áldozatok száma...

(Amúgy ha már madarak és repülés... rájöttem, hogy tk. azt tudom irigyelni a madarakban, hogy ez a bizonytalan testhelyzet az ő fizikai világuk teljesen természetes velejárója, alkalmazkodnak, de nem akarják megváltoztatni - persze nem is tudnák -, nincs bennük az a görcsösség ami bennem és nem félnek a haláltól. Nyilván nem is számolgatják az esélyeket. Én meg még szánkóban is félek, amiben alacsonyan kell ülni. :) )

Kulcsszavak: repülés

brekkancs



©2009 Sarok.org

Search marketing