H0108152229
K0209162330
Sz0310172431
Cs0411182501
P0512192602
Sz0613202703
V0714212804

--Valaki, valahol--

2013/07/08

stressz oldó

A gyerekeknek még természetes, hogy akkor érzik jól magunkat, ha sokat nevetnek. Egy egészséges csecsemő pl. naponta akár több százszor is elneveti magát csak azért, mert ez örömet okoz neki. Ahogy azonban fejlődik tudata és beilleszkedik a különböző szabályrendszerekbe, lassacskán elmegy a kedve a nevetéstől. Felnőtt korára legjobb esetben is csak 15-20 alkalommal nyílik mosolyra a szája.

Pedig talán el sem tudjuk képzelni, hogy egy jóízű nevetés mennyi stresszt szabadít fel bennünk, és hogy milyen hosszú időre tölti fel a boldogságszintünket.

Napi tippünk:

Amikor csak tehetjük, nevessünk minél többet, nézzünk vígjátékokat, menjünk el egy stand up comedy előadására, vagy olvassunk és meséljünk környezetünknek vicceket.

Kulcsszavak: életmód

A méh csípésről+ a gipszről

Na, hogy milyen hasznos el is mesélem.

Majd egy hét szenvedés után, ma végre levették a gipszet a kezemről. Újra van kezem. 

Az egész ott kezdődött, hogy "rossz helyre nyúltam" és amikor vissza húztam a kezem, egy fullánk és egy fél potroh állt ki a tenyeremből. Egyből szédülés, hányinger, a sápadtságot már csak a tükör előtt vettem észre. Éles, szúró fájdalom. Lehet elkövettem azt a hibát, hogy a fullánk helyénél összeszorítottam gondolva hogy így nem terjed tova a méreg, hát nem. Előző bejegyzés alapján azt a hibát is elkövettem, hogy színes öltözék volt rajtam, meg ezt tetézte, hogy meleg is volt persze és a méhekre, darazsakra ez gyorsító hatással van. Inkább azt kellett volna hogy rögtön kihúzom, de ilyen esetekben leblokkolok, és nem tudok gondolkodni. (és a csipeszem sem találtam ebbe a nagy kupiban-amin változtatnom kell!!)

Szóval arra a délutánra elkábultam. Ez hétfőn történt. (enyhe hasmenésem is volt) Próbáltam kiszedni a fullánkot, de "sokkos" állapotban nem voltam benne biztos hogy kijött mert láttam benne még. Aztán este a sebtől pár mm-re találtam egy másikat azt is kihúztam.  Anyukám későn ért haza, így nagyon nem tudtam neki megmutatni halálos sebem. Mert persze azonnal feldagadt, és nagyon nagyon fájt. Csípett már meg darázs, azt lejegeltem és másnapra elmúlt. Hát ezt is jegeltem, estére jobban is nézett ki.

De aztán kedd reggel már nagyon fájt és ecetes ruhát tettem rá, ami nem segített csak jobban dagadt, és iszonyatosan fájt és a többi tünet sem enyhült, és genny is jött ki belőle. Olyan volt mint ha az ereim szét akarnának robbanni! délután rendelt a háziorvos, lementem hozzá. (érdekes volt sebességet váltani fájós kézzel). Nézte, nézte, azt mondta ezzel be kell menni a kézsebészetre. (nem értem miért nem adott beutalót). Kicsit bejódozta,  tett rá egy sebtapaszt, ami mire hazaértem, már szét akart szakadni úgy feszített a kezemen. Aztán mivel nem javult, anyukám bevitt a sűrgősségire. hosszú várakozás után behívtak. A doktornő (aki úgy nézett ki mint a diák Murphy-ben a tanárnő) elkezdi nyomogatni a feldagadt kezemet. Hát majd' be szartam. Azt mondta, ez egy allergiás reakció. Jó mondom úgy érzem benne van még a fullánk. Erre kiakadt, hogy ő belgyógyász, nem gondolom, hogy ő mint belgyógyász kifogja szedni a fullánkot, az sebészi munka, és otthagyott. Kis idő múlva vissza jött és megint várnom kellett, hogy megnézze egy sebész. Amikor behívott a sebész alig pillantott rá, egyből mondja az orvosírnoknak, hogy gipszbe kell helyezni. Én kérdeztem hogy ez most komoly, mert teljesen azt hittem szórakozik. Azt mondta, ennek ez a gyógymódja. Anyám szerint azt is mondta, hogy vagy elfogadom ezt, vagy gyógyítsam meg magam. Bár én ezt nem hallottam.  Persze anyám végig röhögött mikor meghallotta a gipszet. Másik baján... Ami igazán  furcsa hogy a doki azt is mondta, hogy ő nem szól bele a süti készítésbe... tehát én se szólja bele hogyan gyógyít. Az elmúlt héten akivel találkoztam mind hülyének nézett hogy begipszelték a kezem méhcsípés miatt. Szóval itt már kétséges, hogy beleszólok e a süti készítésbe. De ami végül is furcsa hogy én ezt a mondatot már hallottam valamikor. és kb ugyan így ugyan ilyen helyzetbe. 

Ami persze ettől is furcsább hogy amint megkaptam a gipszet jobban éreztem magam. A kezem se fájt és émelygés is elmúlt. Értetlenül állok a dolog előtt. Neten is utána néztem nem találtam hogy gipsz a gyógymód. Szerdán kontroll. Visszarakták a gipszet. Pénteken kontroll. És megint vissza rakták a gipszet. Hát nagyon nem örültem. Elég lett volna ha csak fáslival beköti, de már nem merek beleszólni a süti készítésbe. És ma, ma végre levették. 

 

Hihetetlenül nehéz gipszel élni. Egyszerű dolgok is szinte lehetetlenek. Arról nem is beszélve hogy a béna asszisztens nő bénán rakta vissza és már a csuklóm fájt a gipsztől. Ezért tegnap egy kicsit már le is vettem, és én magamnak raktam vissza. 

 


boszi



©2009 Sarok.org

Search marketing