H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Szabadságom naplója

2012/10/31

Szavakat a keverem

Mai nap termése: hibási futa.

 

Kulcsszavak: privát

2012/10/15

What a feelin'

"Oh, what a feeling
When we're dancing on the ceiling"
/Lionel Ritchie/

 

    Teljes hétvége a kollégaélmény jegyében. Kitelepül az egész leányvállalat, a Központi Iroda, a pesti feldolgozóüzemek és az országos tejcsarnokhálózat. Tölts egy hetet Jakab Elemér Norberttel, Olajos Alajossal, Szerb László Szaniszlóval, Kőműves-Kovács Tihamérral. Utána tölts egy teljes hétvégét, aludj egy szobában Jakab Elemér Norberttel, Olajos Alajossal, Szerb László Szaniszlóval, Kőműves-Kovács Tihamérral. Érjél haza vasárnap délután kettőre, nézzél kettőt ki a fejedből, és kezdődik a hétfő. Jakab Elemér Norberttel, Olajos Alajossal, Szerb László Szaniszlóval, Kőműves-Kovács Tihamérral.

    Szombat hajnalban tyúkokkal kelés, reggel nyolckor indul a busz a velencei-tavi üdülőfaluba. Novemberben. Fasza a víz. Seggest ugrok. 10-től vezérigazgatói beszéd. Előtte feles. Még előtte buszon sör. Érkezéskor feles. Étkezéskor feles. Beszéd után feles. Ebéd előtt feles. Ebéd után deci. Utána 3-szor futsz össze a gyárigazgatóval, a művezetővel, a meóvezetővel.

    Kora estére már nyakig úszol a világosrózsaszínben, az avart is céges színre festik. Előúsznak a sötétből a vidéki őstermelők. Marha büszkék rá, hogy hogy Ajkán, Oroszlányban, Kazincbarcikán nekik van munkájuk, és hetente egyszer öltönyt hordanak. Játékbazár, a kollégaélmény jegyében. Húzz a fejedre csákót, és válaszolj 10 kérdésre. Minden egyes jó válasz után egy kockával előbbre léphetsz. Ha célba érsz, kapsz egy eseményre szóló belépőkártyatartót.

    Este koncert. Kettő. Nyolckor kezd az egyik vezető kolléga által összegrundolt, viszonylag ismert, dallamos gitárzenét játszó zenekar. Fél kilenckor három ember. 10 kor kezd a meszelt farmeros, kiöregedett macsókból álló, szebb napokat látott egykori fiúzenekar. Melletted robban fel a szerelembomba. (úúh-úúh). Fél tízkor háromezer ember.

    Buli. LMFAO fél óránként. (táncoló kacsák egyike lettél). Harmadik korsó sört veri ki a kezedből valamelyik idióta. Ráadásul ugyanaz. Egy vállalatnál vagytok, konfliktusról, esetleges tettlegesről szó sem lehet.  Kisasztalnál házi feladat, üvegből. Jakab Elemér Norberttel, Olajos Alajossal, Szerb László Szaniszlóval, Kőműves-Kovács Tihamérral.

   11:55-kor ébredés. 12:00-kor buszindulás. Ismeretlen Katona Kápolnásnyékig bírja. Kiengedik hányni. Nehezen akar rendbe jönni. 10 percet várnak, majd otthagyják a picsába az út szélén. A kollégaélmény jegyében.

Kulcsszavak: köz

2012/02/01

Durcás kisgyerek

  ...akinek elvették a játékát. Ill. nem is volt még játék, csak lett volna játék, ez is pontosan olyan, hogy ha nem lenne játék, meg kényeztetés, ajándék, simoga, ciróka, amnesztia, méltányosság, ha őszinte ostoros rabszolgahajcsárokkal néznénk szembe csecsemőkorunktól kezdve, akkor durca sem volna, meg hiszti, apelláta, toporzék, engedetlenség, békés utcai, éhség, mindenki dolgozna mint ahogy a csillag megy, aztán meg lefeküdne aludni.

   Ezt persze senki nem meri felvállalni, ill. 1-50 fős magyar tulajdonú tanácsadó cégek és távolkeleti alkatrészgyárak mi az hogy, nagyon is, de ettől felfele elkezdődnek az ámítások.

  A kőművesmester a 30 fokban a betonkeverő mellé helyezett Mizse ásványvizes palackba kevert hosszúlépéssel oldja meg a kollektív szerződést, a kozmetikus behoz minden héten egy doboz Pilóta kekszet, mekiben napi egy sajtburger, vidéki sörözőben egy kisüveges Pepsi. A következő lépcső az "öltönyös főnök inges alkalmazottakkal", tevékenységi kör lehet bármi, innentől kezdve jön a karácsonyi céges vacsora, jó magyar módra a 14 és 17:30 között all you can eat (3 féle hús, 2 féle leves és ingyen folyó bor), a sunday brunch.

  Aztán van, aki ezt másképp csinálja. Pl. minden este egy családi pizzát rendel a folyamatosan 49 órája dolgozó rendszergazdáknak, taxicsekket ad hajnali háromkor, hogy másnap reggel nyolcra be tudjon érni, a cégek méretének növekedésével a kisstílűség fordítottan arányos, hallottam már olyan cégről amelyik a céges vacsorán a töményet is fizette. (nem csak a Diageo).

  Minálunk már csapatépítő is van, merjünk nagyok lenni. Sok mindent hallottam már a csapatépítőkről, ill. magáról a csapatépítésről csupa rosszat, viszont mindenki úgy adta elő, hogy ez alapjában véve valami szükséges rossz elviselésével egybekötött kollektív bebaszás, valami vidéki helyszínen, ahol nincs wifi. Nálunk is így indult.

  Hanem végre találkoztam egy igazán őszinte céggel: ezek tényleg komolyan veszik. Költséghatékonyság címén áttették az egészet vidékről egy pesti konferenciahotelba, tehát nem ottalvós, hazamenős a dolog, vérkomolyan, háromnegyed kilencre érkezés, kilenctől már beszéd, meg ppt, meg jönnek az idétlen játékok, egy óra ebéd plusz de., du. 2*15 perc szünet, tart hatig, utána ha gondolod, "kötetlen beszélgetés" címszóval téblábolhatsz még a szálloda aulájában és ihatod az 1500 forintos kis Stellát, aztán tipli haza, mert másnap ugyanúgy kezdődik kilenckor a második felvonás.

  Az volt a hülye, aki először adta a gyerek szájába a répafőzelék után azt a nyomorult csokit. Ha nem tette volna, most semmi problémám nem lenne az egésszel.

 

Kulcsszavak: köz

2011/07/16

Jókor, jó helyen

Kulcsszavak: köz

2011/04/02

Újabb bedőlt lakáshitel

 

És Ön kinél bankol?

 

Kulcsszavak: köz

2011/03/29

Aranylelők

 Eddig az összes munkahelyemen ragaszkodtam ahhoz, hogy legalább egy blogbejegyzést megírjak munkaidőben. Max 15-20 perc, legfeljebb annyival tovább maradok este.

  Na itt ez nem olyan egyszerű.

  Alaszkában ásni kellett ahoz, hogy aranyat leljek. Magyarországon elég hozzá korán kelni.

  Régóta húzódó probléma ez nálam, ismétlődő egyéni hibák uniója az írott és íratlan szabályokkal való szélmalomharccal. Idő és hely függvénye is lehet, hogy melyik kutya b***ik, de a nagy számok törvénye alapján hosszú távon mindig az erősebb.

  Volt, amikor senki egy hangos megjegyzést nem mert nekem tenni, ha fél 12-re értem be, gyorsan megkajáltam, aztán este 8-ig lezavartam egy rahedli melót, főleg, hogy azt sem utasítottam el, ha valaki este hétkor még odajött, hogy holnap délre jó lenne, ha meglenne. Még aznap megcsináltam, utána még körbeleveleztem mindenkit, csak hogy reggel nyolckor ne ébresztgessenek, hogy hogy áll az, ami amúgy kész. Derűs poroszkálások nyári estéken a nyugis Váci úton, beérkezéskor mindenkinek egy poén (már aki vevő rá) jókedvűen, kipihenten, vasárnap esti sörözgetések, vidékről a városba csakis hétfő reggel. Betegség 3 évente egyszer, álmosság, fáradtság, lassúság kizárólag ágyban, párnák közt.

  Aztán egy idő után kezdett változni a helyzet. Előbb feletteseimmel adódtak nézeteltérések, amiket általában azért meg tudtunk beszélni egy ideig. Később már velem semmi féle közös tevékenységet nem végző kollégák kezdtek a hátam mögött hisztizni, hogy hogy jövök én ahhoz, amikor ő. A végén már a baráti kapcsolataim, privát szférám is kezdett összeomlani, már kocsmaasztaloknál is az volt a fő téma, hogy én milyen későn járok, társaságtól elszokott vagy humorérzékben szegény egyedeknek  kitörési pont.

  Egy idő után úgy éreztem, hogy itt mindenkinek igaza van. Az egész világnak, a buszsofőr, az ápolónő, a takarítónő, az utcaseprő, de akár a régi beidegződésből még mindig hajnali négykor felriadó munkanélküli is mind-mind különb ember, mint én. Mert korán kel. Na és ha munkába menés előtt még piacra is megy, vagy abc-be... huhúúú!

  Egyik első munkahelyemre még vidékről jártam be, a buszok úgy jártak, hogy beérek vagy negyed nyolcra, vagy kilencre, de a kilenc necces. Lehet abból 9:15 is. A negyed nyolcat nem tudtam tartani, ennek értelmében a Bartók Béla úti sárgabuszmegállóból valami irtózatos sprinteket produkáltam minden nap, hogy elérjem a piros hetest. Ha mögötte jött egy üres fekete - ááá, nem, fel a tömött pirosra, az a Hungária körútig legalább 10 perc nyereség. Lógó inggel, leizzadva felrohantam a lépcsőn, 9:05, "Jó reggelt!" köszönésemre a portás konzekvensen "Jó napot!" -tal köszönt vissza, majd leültem a géphez, és... és elkezdtem írni a dokumentációt Word-ben. Egész nap egy szót nem kellett szólnom senkihez, no meeting, teamunka, bármi.

  Valami különbség kell hogy legyen a reggel 8 és 10, ill. az este 7 óra után végzett munka között. Ezt nyilván minden normális informatikus tudja, reggel 8-ra érkezéskor, a délelőtti órákban pöpec, makulátlan munkák születnek. Ami délután öt után kigyün, az viszont valami ocsmány trehány trógermunka. Felháborító. Ha manager lennék, én át sem vennék nem reggel 8-kor kezdett munkát. Ugyanaz a kódrészlet másképp működik ugyanis, ha reggel írják, mint hogyha este. Kipróbálhatja bárki. Szarul működik a Windows a gépen? Kelj fel korán, és telepítsd fel. Úgy megy majd, mint a golyó. Olyan ember, aki addig ül, gyúrja, üti, vágja, amíg kész nincs, és észre sem veszi, hány óra, esetleg emiatt másnap egy órával később megy be? Kérdezzük csak meg Paraszt Bácsit: márpedig ilyen állat nincs. Paraszt Bácsinak pedig már csak igaza lehet! Becsületes ember, mindig hajnali ötkor kel.

   Arról nem is beszélve, hogy ha a főnök bejelenti, hogy mostantól elvárja, hogy legkésőbb 9-re beérjen mindenki, onnantól 8:50-kor én vagyok az utolsó. Normális munkahelyre ugyanis nyolcra kell járni, na egy kis lazaság megengedett, 8:20, esetleg fél 9, ha baleset van a gyorsforgalmin, de netovább.

  Egyik este megfeledkeztem magamról, többedmagunkkal benn ragadtunk, mert fél hatkor derült ki, hogy ég a ház. Fél 10-ig tartó laza toszogatás után helyreálltak a dolgok, be a kocsiba, 10-re már otthon. Gép, tévé bekapcs, egyszer csak leesik: ez itt a kutyát nem érdekli. El se kezdjem, fogmosás, fürdés, fekvés, kisfiam, hiszen másnap legeslegkésőbb 9!!!Máskor megy úgy keltem ki az ágyból fél 9-kor, mint a mosottszar, megfázás, hőemelkedés, kaparó torok. Máskor ilyenkor max betelefonáltam: fél 10-re érek csak be. Most a nagy túrót. Begegszabadság. Nehogy má beizzítsak fél 10-re pont én, a legfrissebb, aki még alig 4 hónapja van itt! Hogy aznap elvégeztem volna 8 órai munkát, de akár plusz még kettőt is büntetésből a késésért?

 

  Abba is hagyom, gyerekek, mert sok munka van még, és holnap korán kell kelni.

 

Kulcsszavak: köz

2011/02/18

Védegylet

Csak röhögni tudok. Nem vagyok akkora hazafi, mint Kossuth Lajos.

Ezek után az sem érdekel, ha a lenti képen a másik termék sem magyar.

 

Kulcsszavak: köz

2011/01/05

Nemek harca

Hivatalos info: 

 

"Kovács Gizella kollegina közös megegyezés alapján távozik cégünktől. Távozásának oka, hogy sok éves szakmai rutinját felhasználva új kihívásokat keres egy más üzleti terülen. Cégünk sokat köszönhet neki, további sikereket kívánunk neki!"

 

Kolléga előadásában:

 

"Kirúgták, mert nem elég, hogy okos volt, még ugrált is. Az új gyártósort a brazil anyavállalat licensze alapján építették fel, ez azonban közel sem volt kompatibilis, nem csak hogy a fehér emberrel, de az EU előírásokkal sem. A csajli látta, hogy ebből balhé lesz, valamelyik ökör simán beleesik a nyitott savazókádba stb, ezért egy külföldi auditor céget akart hívni, hogy felmérje a folyamatokat. Na ezen bukott volna az a nagyfejes, aki az egészet kitalálta, úgyhogy aznap kettőkor már pakolhatott is. Reggel még úgy jött, mint szokásos, a céges kocsijával, este már mehetett haza BKV-val."

 

Kollegina előadásában:

 

"Hát igen, Gizuska szeretett munkaidőben kozmetikushoz járni, meg fodrász, meg minden, de azért arra is figyelt, hogy időben haza tudjon menni, nehogy elgörbüljön az a kis szőke haja... Ja hát könnyű dolga volt neki odáig, amíg a Mangalica volt a területi igazgató, aki folyamatosan csapta neki a szelet. Nem tudtad? Hát ezen röhögött már mindenki! Na ahogy Manga lelécelt, meg voltak számlálva a csajszi napjai is...."

 

Az igazság meg odaát van.

Kulcsszavak: köz

2010/12/01

Tervek hosszú távra

    Bede Márton szerint mostantól nem szabad 10 évnél továbbra tervezni.

http://index.hu/velemeny/menonemmeno/2010/11/26/evtizedekre_tervezni_nem_meno/

    Megint nincs igaza.

 http://www.youtube.com/watch?v=YLQKrIfjST0

 

Kulcsszavak: köz

2010/11/02

Halottastábla

 

 

Állítólag a materialista világnézetnek, sőt általában a felekezeti hovatartozástól független fogyasztói (anyagi) alapú nyugati társadalomnak egyik legnagyobb hibája, hogy nem néznek szembe a halállal. Ellenben a tibetiek megírták a Halottaskönyvet.

A nagy büdös francokat. A Kádár-kori magyar társadalomnál elanyagiasodottabbat nehéz lenne elképzelni, materialista paradigmával megtámogatott géemkázó, fagyizó bagázs. Hát pedig ha valakik, ők aztán elfogadták az elmúlás tényét, csak mélyedj el az akkori síremléképítési kultúrában:


"

  Itt nyugszik

 Keresztes Lajos

  1914 - 1984

 

Keresztes Lajosné

   1922 -

 

Emlékük szívünkben örökké él.


"

Mostanában újra kezdenek szaporodni az effajta síremlékek. Hát mégis bejött? Gazdagodunk, gazdagodunk?

Érdekes, azért mégsem így néznek ki, pedig logikus lenne:


 Rónaszéki Márton

    1975 -


Rónaszékiné Keresztes Mónika

       1980 -


Rónaszéki György Ferike

     2007 -


Rónaszéki Ilona Borbála

   2010-

 

 

Az anyós, az bezzeg dögöljön meg.

Kulcsszavak: köz

2010/10/22

Azt hittem, elírás

 

http://naposcsibe.hupont.hu/18/bojler-csirke-elado

 

Kulcsszavak: privát

2010/10/17

Átkos

Mit akarsz a boltban este ötkor kenyérér'?

Igen, háromnegyed négyor már senki nincs a postán, mégis mit vártál.

Igen. Már húsz perce áll itt a kelenföldi hídon. Mondtam, hogy a korábbival menjünk.

 "Az összes ügyintézőnk foglalt. Kérjük, te tegye le a telefont, mert hívása fontos számunkra."

Ne hallgass az időjárás-jelentésre, mindig hordj magadnál ernyőt.

'Készleten csak szélvédőre cuppantósat tartunk, a szellőzőre szerelhetőt meg kell rendelni, a megrendelés időpontjától 2 héten belül érkezik meg."

"Jutalékos rendszerben fizetünk, minden egyes sikeres üzletkötés után."

"Igen, átlagban hat óra a várakozás, de azért aki jól csinálja, az hamarabb átjut."

"Igen, az egyik kolléga most fejezett be egy banki projektet. Bizonyítsa be, hogy megfelelő képességű, és ha sikeresen összejön egy újabb banki projekt, Öné a világ."   

Biztos fáradt volt.

"Ja igen, kétezer, de számlára ötezer-ötszáz." 

 A tanár is ember.

"Nem figyelhetünk oda a nap 24 órájában az összes biztonsági őrre."

"Csak a billentyűst és a gitárost tudtuk kifizetni, még bejáratós a hely. Különben is, ez egy igényes kávézó, itt nem lehet hangosan játszani, és felugrálni a fotelokból."

Miniszoknya, francia felvilágosodás, akkor átmész.

"Az új verzióban már a grafikus felületen egérrel való navigáció a koncepció."

A Costes-be kell vinni, ha akarsz valamit a tenderen, imádja a főtt homárt.

"Márkahiba."

"Korlátlan fogyasztási akciónk nem ekvivalens a mértéktelen zabálással."  

"A feltüntetett számok tájékoztató jellegűek, hirdetésünk nem minősül ajánlattételnek." 

"Feltételeztük, hogy lakáshitel igénylésekor felnőtt ember módjára felméri, hogy a választott lakóhely környezete milyen kockázatokat rejt magában." 

 

"Nincs." 

 

 

A sarok.org kezében a lehetőség, hogy végrehajtsa az igazi rendszerváltást! Cserélje már le ezt a nyomorult szövegszerkesztő modult, hogy ne zabálja ki a szóközt minden egyes módosítás után az egész bejegyzésből! 

Kulcsszavak: köz

2010/10/14

Nyelvjárás II.

 

Két adatbázis-szakértő beszélget.

 

 

- Helló, van itt egy kis kaka!

 

- Kitöröljem? 

 

 

Kulcsszavak: privát

2010/09/09

Utca hangja

"Ezt is azok a mocskos kommunisták rakták oda a sarokra ezt a  vörös szart!"

 

 

Kulcsszavak: köz

2010/08/31

Eldobom az agyam

A mai indexen az összes hírcsoport címe egy Smiths szám.

 

 

 

 

 

Kulcsszavak: privát

2010/08/19

A modoros Vásárló

 

 

    Az Alapvető Beszerzési Cikkek. Illetve a BC-k beszerzési folyamata. Korábban személytelen hodályokban vásároltam, ezt szoktam meg a Skála nyitása óta. Aztán Napsugár Áruház, majd Match, később Madaras, Tesco. Az automatizmus valósággal kidomborítja a parasztságot, a hosszú gondolák mellett szembetűnően felesleges a vizslató csórószedő, a hepciás szalámisnéni, a beszedált pénztáros. Lassítja, nehezíti a folyamatot, de csak egy bizonyos korlátig tudja, utána elsodorja az ár.

 

    Itt viszont apró kis boltocskák vannak. Átellenben küzd egymással a létező szocializmus és a virágzó szabadversenyes.

 

    Az átlagos méretű CBA-ban szabályos kollektíva várja az embert. Az teljesen jó, legalábbis számomra megszokott, hogy nem kommunikálnak, én sem kommunikálok velük, ha nincs, nincs, ha elfogyott, elfogyott, ha lejárt, lejárt, ha omlott, romlott.  Semmi probléma. Ha csak péksüteményt, kefirt, kék multit nem kapok reggel fél kilenckor, vissza az üres kosarat a helyére, oszt' csá. Ebbe szoktam bele. Az viszont már első alkalomra is feltűnő, hogy nem lehet tőlük elférni. Mert annyian vannak. Azon kívül hogy a két pénztárgépen legalább hatan váltják egymást a hét folyamán, egyszerre egy időben legalább 12 erőforrás lelhető fel. Minimum öt "CéBéÁ" pólós bamba szakmunkástanuló, egy fószer aki egész nap az italos hűtőketpakolja és irkál közben, állandóan fél térdre helyezkedve ül és bíbeli a spirálfüzetet. Miután az első akadályt átugrom, egy gyenge mozgáskoordinációjú nyanyuskának majdem a fejére landolok, elmélyülten bámuldoz valamit a konzervespulton, felmér,haditervet készít, számol, tervez, mérlegel, kockázatanalízist, megvalósíthatósági tanulmányt, projektüzemezést, rollback plan-t,disaster recovery-t, cutover plan-t készít, szerintem már a housekeeping-en és az éjszakai monitorozáson gondolkozik, amikor észreveszi, hogy elmennék mellette, akkor pár másodpercre felveszia küzdelmet a térdizületeivel, aztán feladja. Én meg hülyén érzem magam, hogy majdnem fellököm szegényt, ahogy eloldalazok a kis résen, amit hagyott. A hűtőpult felé veszem az irányt, egy elvetemült békás harcos gellert ad nekem, miután felnyársalt harckocsijára, egyenesen nekiszegez a trappistának. Éppen beférek akét árcímkéző gizi közé, szinkonárcímkézés olimpiai sportágban versenyeznek a 3 méteres pult előtt. A túlsó oldali folyamatosan nekitámasztja seggét a vele sréhen háttal guggoló salátaszakértőnek, aki folyamatosan a dobozos készsalátákkal csinál valamit. Nem tudom mit, de hát ő a szakember. A pénztár felé menet egy csomag kávéra jut még legalább 3 néni, egyformák, egyformán nem csinálnak semmit. Majd a pénztár: a kettőből egy üzemel, a másik és a tartalék pénztáros pedig ott kibicel valamit a bevetésen lévőnek, együtérzéséről biztosítja.

 

   A szemben lévő magánintézményben 2 csajli viszi a boltot 24/7. Tudja ezt az egész város, legalábbis a kerület, rendkívül vidám, kedves lányok egyébként, legalábbis a haverjukkal, az unokatetyójukkal, a 30 udvarlójukkal, 45 pletyibarátcsajszijukkal, az egész bolt csupa Nyuszómuszó, meg Prüntyöm, meg Szegal, az egyiknek 20 éves fia van már és szereti a kelkáposztát a másiknak meg új pasija és ma randiznak, elegük van, hülye a Sanyi, beszart a kocsi, kacsintások, összemosolygások, törzsvevők, szokásos, ászok meg viceroy, szevasz feribá, hogyityeg a fityeg osztán találj ám haza, mármegintmitmondottazaparaszt, szardlehaggyadmá, találsztejobbatis, milyen vol ta Balcsi, barnultál, fasza csaj vagy igen, király, kool. Minden napra be van ütemezve a 3 órát ott ácsorgó poénalkesz, az aranyos kutyimutyi, kurvára kell figyelni, hogy agyon ne tapossam, mert másnap Szegal pitbullja fog megenni, a bő gatyámat száműztem mióta ebbe a boltba járok, jönnek a rokonok batyuban hazaival, a boltban rendezik az osztálytalálkozót is.

 

    Ezt szeretem, az igazi változatosságot, hol az egyikbe szokom át, hol a másikba vissza. Én nem fogok panaszkodni, az biztos. Pilsner Urquell, Edelweiss, Füstli, ementáli sajt, tonhalkonzerv, Mizo kefir, pulykasonka, szendvicskrém, Rauch tea, félbarna kenyér, sima joghurt, Teleki vörösbor, Omnia kávé, kék Multi, Gillette dezodor, Persil mosógél, Colgate fogrém meg van a Tesco-ban.

 

 

 

 

 

Kulcsszavak: privát

2010/07/22

A Nagy Testvér figyel!

 

 

 

    Pár hete történt, egyszer csak megcsörren(megbúg) a Skype, ritkán használom, így felfigyeltem. Felvettem,valami éteri hang, csengő magas szőke női: "Hálló ... Hálló ...Hálló". Varga Magdolna.

 

 

 

    Valami nagyon idétlen szórakozhatott, konkrétan Varga Magdolna nevű volt tanárom + családi ismerős 2 in 1 kb. 2 éve halott, mondtam már 5 éve is anyámnak, hogy mi a francnak mászkál ki ahhoz a lecsúszott alkoholista picsához, egyrészt rossz hatással van rá, másrészt meg úgyis meg fog halni, minek. Valami ökörtorta gimnazista megkapta a gépét, jelszó a kutyája neve, belépett, ott a kontaktlista, az a nem tudom honnan szerzett éteri hang egyértelmű szivatás, ráadásul éjfél körül hívott, tipikus, hátha beveszem, hogy visszajár a lelke. Amúgy imádtam az öreglányt,amíg nem hülyült meg. 

 

 

 

    Most viszont találtam a böngésző előzménylistájában egy https://kozigbirsag.police.hu/ nevű oldalt.Vas megyei RFK. Pár hete kaptam tőlük egy cetlit, hogy gyorsan mentem az M1-esen. Kissé berágtam, hogy mi a fasznak szórakozik a VRFK azzal, hogy Budaörs határában bemér százas korlátnál 127-tel,és küldözgeti a papírjait, de haragom hamar múlt. 

 

 

 

   Hamar múlt, éppen ezért nem foglalkoztam tovább adologgal. Egyáltalán nem. 

 

 

 

   Akkor viszont hogy a retkes p. faszába keres a böngészőmben a honlapjuk. Akármennyire is vagyok bebaszva, nem szörfölök unalmamban rendőrségi oldalakon, és ahogy nem szoktam álmomból felébredve szanszkritül beszélni folyékonyan, ugyanúgy nem szopok ki az ujjamból csak úgy ilyeneket, hogy https://kozbirsag.police.hu, és miért pont az a kezdőoldal nálam, hogy "A zÖn által jelenleg igénybe vett alkalmazás azt a célt szolgálja, hogy a látogatók egyszerűen tájékozódhassanak a velük szemben objektív felelősség miatt folytatott közigazgatási eljárás adatairól és az ügyintézés állásáról, továbbá megtekinthessék a velük szemben folytatott eljárás alapjául szolgáló képi bizonyítékokat."

 

 

 

 

 

 

 

   Na most mi a fasz van? 

 

 

 

Kulcsszavak: privát

2010/07/09

Örökkévalóság

 

    Sanyarú nemzettestünket bőven megrázta és rázza is folyamatosan az a sok változás, a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, panaszkodik is mindenki, lassan már ott tartunk, hogy. (legjobb repper fehér, legjobb golfozó néger, női főnök, férfikozmetikum, török-magyar 3:0, szójából van a sajt,(-->Hold), kínai a házmester,  már a sült kolbász sem a régi.

 

    Nyugalom, polgártársak. Egy valami nem változik meg, nem fog, nem is akar, képviseli az állandóságot, vezérfonal a labirintusban, lámpás a sötétségben, irányt mutat eltévedt lelkeinknek, és még misére sem kell hozzá járni. Ki más lenne, mint a lelkiismeretes, jó szándékú pedagógus?

 

    Rockkoncerttel egybekötött falusi mulatság. Műsorvezető persze ki más lenne.  Vége a koncertnek,bekonferálja a szabadtéri diszkót.

 

    "Kedves gyerekek, fiúk és lányok, akkor most kezdődik a tucc-tucc-tucc, látom már nagyon várjátok, csak még pár szó, nem lesz sok, ígérem, egy fél perc sem, amúgy is tudjátok, hogy nem szoktam feleslegesen beszélni, látom, már nagyon várjátok,nyugi, egy perc és kezdődik, látom már villognak a lámpák, milyenszép színesek, nagy taps Harmath László tanár úrnak,  Laci bácsinak, a Kossuth iskola technikaszakos tanárának, régi kedves kollégámnak, elárulom nektek, hogy engem is tanított, hát be kell ismernem, nekem már akkor is a földrajz ment jobban, valahogy nem voltam jó barátságban ezekkel a villogó lámpákkal, mármint nagyon szépen villognak csak ne nekem kelljen villogtatni hihihihi, szóval mindössze arra hagy kérjem meg néhányotokat az itt látom, nagy számban jelenlévő tettrekész fiatalságból, hogy utána azért még ne siessetek annyira, pár röpke perc erejéig maradjatok csak, ígérem nem kérek sokat hiszen ez a mai este a pihenésé és a szórakozásé, csupán csak arra vagyunk kíváncsiak, hogyha véget ér a tucc-tucc-tucc, utána hogy hogyan tucc-tucc-tucc pakolni!"

 

Kulcsszavak: privát

A jó ízlés határai

    Melegfelvonulás idején elég gyakran idézik a fenti kifejezést, mondjuk amúgy is, a mi jó ízlésű finom kis országunkban. Én azért óvatosan használom, jómagam is inkább feszegetni, adott esetben laza mozdulattal valagba rúgni szoktam ezeket a bizonyos határokat, szorult belém annyi önkritika, hogy hagyományos mértékben bunkó embertársaimat és tevékenységüket inkább figyelmen kívül hagyom, különben is, se vén nem vagyok, sem beteg, sem rossz házasságban élő, és saját szobám volt gyerekkoromban, tehát van van más is, amivel foglalkozzak. Egy rózsaszín tangás tranzvesztita nálam kb. ugyanazt a hatást váltja ki, mint a velencei strandon látott gumi Jabulani-utánzat:  nagy ívben. (szitálva)

   Most viszont nálam is sikerült áthágni. Felfordul a gyomrom, harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset, és hátilyet, és undorító, és mélyen fel vagyok. 

    Reggel fél kilenckor hétágra süt a nap a Köröndön, árnyékban harmincöt. Öreg nyanyi előtt Terézváros teljes galambpopulációja, etetgeti őket, beszélget velük, pipipipi, békebeli látvány. Megáll mellette babakocsit toló, csókolomhogytetsziklenni, hátmilyenaranyos, ögyörömbögyöröm.  Valami ebféleség is csóválgatja ott a farkát, valsz a kismamáé, ücsörög, piheg. Egyszer csak megindul, mintha kilőtték volna, nyílegyenesen be a galambcsorda közepébe, valósággal rácuppan a galambkajára. Csodálkozik is kismama ebe szokatlan viselkedésén, majd nénike felvilágosítja, újabb bájcsevej-szál keretében. Én meg valahogy egyre kevesebbet szívok a cigiből, kétszer-háromszor  még odanézek, aztán egy idő után már nem tudok. Háromnegyed cigi eldob, be a kocsiba, csikorgás, el innen!

   Nyanyinger konkrétan töltött  káposztával etette a galambokat, ott terítette szét villával a meghatározhatatlan korú húsgombócdarabkás káposztafoszlányokat 35 fokban az aszfaltra a körönd kellős közepén.
Kulcsszavak: privát

2010/06/15

One moment in time

 

    Nem emlékszem a filmcímekre. Egy zsarut építenek be valami profi bandába, és kitalálnak neki egy sztorit. Mer' akinek sztorija nincs, annak múltja sincs. 

    Civilek között ez másképp van. A nyolcvan százaléknak nincs sztorija. Sztorim? Nekem? Ugyanmá', minden simán megy. Mint mindig.

    A másik húsznak meg az udvarában robbant fel a disznó, ő hányta le a főnökét a céges bulin, ő tegezte le a német kancellárt a sörcsarnokban, az ő ruháját lopták el részegen, meztelenül végiggyalogolt a városon, folyosóra szart mikor hasmenése volt, összetévesztette a barátnőjét az angol kiránynővel, zsidóviccet mesélt a Siratófalat őrző izraeli katonának, disznóhúst sütött az arabnak. Mindent megélt, végigcsinált 100 százalékig, mindennek alegkeményebb változatát. Mi mindnyájan egyéniségek vagyunk.

    Én nem...

    Irtózatos modon sietek elfele este hatkor. Tiszta mocsok a szemüvegem, le kell mosni, beugrok a vécébe. Valahogy szokatlannak tűnik a mosdókagyló, olyan tiszta, tükör is van felette, meg polc, meg kiskuka. Ahááá, ez a női. Na gyorsan kifele, át a férfibe, aztán húzás. Be a liftbe, tapogatom, nem találom a belépőkártyámat. Földszintről vissza, irodakulcs elkér, kinyit, biztos otthagytam. Mostanában egy nap háromszor esik ki a kártya a gatyámból, mindig a szék alatt találom meg. 

    Hát ott nincs. Akkor a dohányzóban esett ki, legrosszabb esetben az ebédlőbe menet, na mondjuk akkor már veszett fejsze nyele,biztos megtalálta valaki más, majd holnap elkérem a portán.

    Megtalálta valaki más??!

    Na ezt a pillanatot nem tudom leírni, ahogy tört másodperc alatt elképzelem, ahogy megtalálja egy túlórázó kiscsaj a névvel, cégnévvel ellátott külsős kártyámat a női vécében, a tükör előtt. Szépen végiglobogtatja a folyosón, majd egy talpig férfi kollégája kíséretében leviszi a portára, miközben én éppen a dohányzót vizslatom. Portásnak beugrik, ja ez tudom melyik csóka, nemrég jött (nevemet elég könnyű megjegyezni), leírja hogy nézek ki, csajnak is beugrik. Másnap reggel meg viszi fel a managernek, mert talált kártya esetén ez a policy. (Nem ám hogy egy öblös szívatás mellett reggel odaadná, na ilyet portás nem csinál).

    Döntési fa: Amíg a dohányzóban vagy akárhol a környéken keresgélem, vagy hagyom a francba, megtalálhatja egy csaj. Haviszont benyitok a női budiba, tuti, hogy ott van egy. Majd megkérdezem tőle, hogy "Szia, nem találtál véletlenül egy belépőkátyát, itt hagytam." Aha... Nem elég benyitni, még meg is kell állni dumálni, legcélszerűbb egyből odacsörtetni a tükörhöz, és körülnézni. Mi van, ha egy amcsi senior projekt manager van ott éppen?

    Én nem vagyok egyéniség, mondam már. A férfivécében találtam meg, trónolás közepette hagytam el, ott figyelt a kefe és a pumpa között.

 

Kulcsszavak: privát

2010/05/26

A velünk élő kisebbségek

az ihletet a modorosblog adta.

 

A velünk élő néger

 

 

    Hagy jegyezzem meg előre, nekem alapjában véve semmi bajom a feketékkel, az azért nem egészen így megy, hogy a bőrszínük alapján ítélném meg az embereket, félreértés ne essék.

    Egyik ismerősőm pasija néger, 8 éve költözött át Nigériából, itt végezte a közgázt, Amerikában is tanult fél évet ösztöndíjjal. Komoly állása van, egy reklámügynökségen dolgozik. Hát ha ránézel, elsőre megijedsz. Bazinagy kétméteres állat, a feje is elég marcona, de a zord külső érző szívet takar. Imádja a kisgyerekeket. Azt minden gyerkőc egyenesen imádja, amikor babakocsistól a feje fölé emeli őket, és jetfighterest játszanak. Amúgy desszantos volt, karatézik, de nem bánt senkit. A kocsijába mondjuk nem szívesen ülök bele, amilyen vadul vezet, az nekünk szokatlan itt a Tápióságban, de ő tudja, a csaja mindenesetre imád vele száguldozni. Akkor meg kézcsókom, nem ez a lényeg? Vagy mi a lényeg? Te Fruzsi, mit kuncorogsz te ott a sarokban? ÁÁÁ, azt nem tudom, bocsi, szaunába azért nem járok vele. Igen, persze, egy kigyúrt állat, de olyan szálkás. Benne van az az őserő.

    Imádja a zenét, a ritmus egyszerűen a vérében van. A műszerfalon is állandóan veri a tamtamot. Na a kajára, arra finnyás, brokkoli, articsóka, pulyka, tudod, mint az amcsi filmeken. A piát azt meg abszolút nem bírja, hát azt a látványt nem feledem el, ahogy egy fél tál pacaltól meg 3 kisüstitől kifeküdt. Ott ölelgette a vécét az a nagy debella állat! Na humorérzéke az nincs, főleg ha a bőrszínével zrikálják, akkor képes otthagyni mindenkit, és hazamenni, olyan is volt már, hogy elsírta magát, amikor a szomszéd Józsi kicsit felöntött a garatra, és nyomta a szövegét.

    Hát vicces egy figura, na.

 

 

A velünk élő cigány

 

 

    Hagy jegyezzem meg, én alapjában véve nem utálom a cigányokat. Vannak köztük rendes emberek is.

    Például a lányom osztálytársa, és az egész család. Muzsikusdinasztia, több generációra visszamenőleg. A fiatalok már nem ezt csinálják, rendes, normális állásuk van, a férj gipszkartonozik, az asszony önkormányzatnál dolgozik. De az náluk alap, hogy valamilyen hangszeren mindenki tud játszani. És nem is akárhogy. Hat éves korában beíratják a zeneiskolába a gyereket. Az az első. A Szandra, a lányom osztálytársa – amellett, hogy kitűnő tanuló, orvos akar lenni, valami csodálatosan hegedül. Pedig még csak 10 éves, de ellágyul az ember szíve, ahogy látja azt a csöpp kis barna lányt hangszerrel a kezében. Szülei azt akarják, hogy ő már többre vigye.

    A legjobb ruhákba járatják a gyereket. És a szülők is rendesen kiöltöznek, szülői értekezleten apuka öltöny, anyuka kosztüm. Egy kortyot nem isznak. Egyszer beszéltem a Sanyival, azt mondta, hogy ő elég rossz példát látott a környezetében, ő nem akarja ezt az utat követni. A házuk tiszta, te, nem hiszed el, a mákos tésztát is meg lehet enni a padlóról. Sokszor ők szégyellik magukat, hogy cigányok, látva bizonyos fajtársaik mentalitását, és nem is rejtik véka alá a véleményüket. De kerülik a balhét, ők már ki akarnak maradni ebből, a Sanyinak állítólag fiatal korában voltak azért viselt dolgai, de kinőtte, és ebben sokat segített neki Iza, a felesége, ő egy igazi talpraesett asszony. Na a nyelve az kicsit fel van vágva, de imádnivaló. Már elmúlt harminc, de még mindig darázsdereka van, a miniszoknyát rá öntötték, te, ha lagzi van, és elkezdi ropni a táncot a mulatósra, úgy kell meglegyinteni a suhancokat, hogy héló, rossz helyen kopogtatsz. Na enni, azt imádnak, és a főztjük, te... És nem ám csak az asszony főz, a vasárnapi ebéd szigorúan az apuka feladata. Nyáron kint ebédel az egész család, pereputty az udvaron, bogrács, pörkölt, muzsika, ilyenkor néha eljön Sanyi édesapja a tangóharmonikával, és olyanor aztán megy a vircsaft hajnalig.

    De hát ennyi azért belefér, nem? Végül is nem vagyunk egyformák.

 

A velünk élő zsidó

 

 

    Hagy jegyezzem meg, nekem önmagában azzal, hogy valaki zsidó, semmi bajom.

    Én például személyesen ismerek párat. Figyelj, egyik sem Rolls Royce-szal jár. Mindegyiknek a családja tehetős, de semmi különös. Csak amit évszászadok alatt felhalmoztak. Villa a Gellérthegyen, persze, meg balatoni nyaraló, satöbbi. De egyáltalán nem felvágósak. Az egyik pl. Škoda Fabia-val jár. Azt mondja, így célszerű, a mai viszonyok között. Hihetetlenül racionálisak. Szerintem ez mentette meg őket, ez a hihetetlen ésszerűség, ezek nem lacafacáznak. Egyszerűen tudnak élni. Mindig egy lépéssel előttünk vannak. Családi legenda, hogy az öreg Gansperger Manó már '18-ban megmonda, a jövő a villamosság. Évekig nyomorgott, volt egy kis szatócsboltja a Dohány utcában, de mellette egész éjjel berhelte azokat a tekercseket. 15 év múlva ő volt az Újházi Szilárd.. Igen, az, a Gans-Mávag alapítója, csak közben nevet változtatott.

    Na, ha pénzről van szó, akkor kemények. Az egyiknek- hagy jegyezzem meg, a legcsóróbbnak – most pár éjjel-nappalija van Újlipótvárosban, de ott ha egyszer késel öt percet, repülsz. Az idő pénz. Na kocsmába ne menj velük. Ha nyolcan vannak, mindegyik külön fizet. Borravaló, hát az ritkán. Hát igen, ez elég tré, de fene tudja, végül is ki találta ki ezt az egész borravalózást? Az egyiknek a gyereke még csak hat éves, de már úgy bizniszel az üvegolyókkal, mint a Rotschild, minden nap 1-2 golyóval több van neki. Hogy mi? Hogy nekik kevesebb? Menj már a f...omba Feri, nem a golyóikat metélik le, te állat.

    Figyelj, itt nem arról van szó, hogy ők meg akarnak lopni. Ja, ha hagyod magad.... Nem, csak arról, nekik más az értékrendjük. Náluk első a pénz.De legalább őszinték. Nézd meg a vallásukat, az is egyről szól, a túlélés. A többi csak mese. Persze, hogy betiltották a disznóhúst, mert abban a melegben megromlik. És mindig összetartanak, bárhol is élnek a világban. Nekünk, magyaroknak is ezt kéne eltanulnunk.

    Szóval ugyan már, ma, a XXI. században ezt a kérdést úgy kezelni, hogy egyből irtsák ki mindegyiket, az azért kicsit erős.

 

Kulcsszavak: köz

2010/02/24

Csokoládé, vaníla, puncs

    Lassanként átlagossá, unalmassá és egyhangúvá, mondhati akár, hogy apatikussá, magyarul bunkóvá válva itt az öszödi időszámítás utolsó évében már engem sem hat meg BKV főnökök és egyéb állatfajták végkielégítése, bebörtönzése, pallossal való azonnali fejvesztése sem, tán a sikkasztó bunyósrektorra egy kicsit felkaptam a fejem, de kocsmaasztalnál már elő sem vettem a témát, ismerős hölgyeménnyel és férjeurával a péniszek fajtáit elemeztük miszerint húsfasz és vérfasz, a biológiakönyvekben és Veress Pál-rovatokban inkább az  utóbbit emlegetik, de – mint ezt páran alátámasztották -  van olyan fajta ~ is, ami nyugalmi állapotában is majdnem az erektálttal megegyező méretű, a belé áramló vér inkább csak a keménységén változtat, na ez a hús~.

    Aztán persze csak kiderül, hogy hiába játssza itt az ember a nagy sztoikusat, előbb-utóbb csak előtör belőle a nagypofájú taknyanyálaegybe tizenhuszon, a kocsmapolihisztor.

    Na merhogy összeállt újra a Dinamit.

    Oké, hogy összeállt itten már minden ami ragad, megszoktuk már az évenkénti Omega, LGT búcsúkoncertet, Skorpió, Korál, Gemini, Metró, Generál, Piramis reunion-okat, lelkiekben fel vagyok készülve Zalatnay Cini, Szűcs Judit, Marcellina, Kabalababa, a Kati és a Kerek Perec, a Zi’Zi Labor és a Névtelen Nulla második eljövetelére is, na de b+ hogy a Dinamit? Bár a szórakoztató események többsége manapság már nyilván pártunktól és kormányunktól független, csak úgy önmagában az eseményt tekintve ennek az időszaknak a végén már csak az tehetett volna föl nagyobb pontot az I-re, ha feltámad Kádár János.

    Félreértés ne essék, nem voltam kint. Még abban sem vagyok biztos, hogy annyira szar lehetett, a legnagyobb szarral sem lehet hazavágni a Szűcs Antal Gábor – Németh Gábor – Papp Gyula hármas profizmusát, az első kettőért egyébként bármikor lemegyek akárhová, Zselencz Laciban sem csalódtam még, ok, ez az új énekes talán nem akkora nagy szám, de konkrétan nem erről van szó. Hanem hogy egy Dinamit nevű egykor volt sztárzenekar újjáalakul, és a Pecsában koncertezik.

    Volt ilyen sztárzenekar, hogy Dinamit? Nem tudom, elképzelhető, hogy volt, ja persze a Gyula, és Tinédzser dal, Dinamit a vérem.

    Kis porontypolgár voltam még akkoriban, porontycsöves inkább, mindig irigykedve nézten a nagyok farmerdzsekijén, szimatszatyrán a P. Mobil, HBB, Edda feliratokat, meg persze volt ott minden, Iron Maiden-től Accceptig, de Dinamit-ra valahogy nem emlékszem. Bocsánat, de még R-GO jelvényt is többen hordtak, mint Dinamitot. A Dinamit ugyanis – történetét, mondanivalóját és célját tekintve – nagyobb fekália, mint a Neoton összes. A Neoton állami szórakoztató zenekar, népgazdaságunk olcsó és elérhető fogyasztási cikke a csokoládé-vanília-puncs és a Fabulon mellé. Minden tiszta (ha kéznél az Ultra).

    Na de hogy állami rockzenekar? Oké, oké, hogy bele-belenyúltak az Eddába is, a Bikini sem akart forradalmat csinálni, meg Bródy János sem fogadta fiául Menyhárt Jenőt, de a Dinamitot konkrétan az ifjúság megnevelésére találták ki. Milyen szarba leszel kispajtás, látod-látod, ha sokat aluljárózol akkor mehetsz pótvizsgázni. Mézesmadzagnak beadunk egy kis ökörködést, húú, dinamit, az robban, bazmeg így hívják az együttest hogy Dinamit, nem ám ez a hülyeség hogy P. Mobil asse tudom mit jelent,  Dinamit a vérem, öcsém mekkora szöveg, ez is tipikusan olyan, mint amikor a hű de nevelő szándékú pedagógus a  nyári táborban nindzsafilmet ad videón az amúgy is vérhülye gyerekeknek, le kell menni kutyába, hogy rátegyük a pórázt. Ilyen szart még a Piramis sem tudott kitalálni, hogy legyen egy szám címe az, hogy Tinédzser dal.

    Az még hagyján, hogy félhivatalosan arra találták ki a Dinamitot, hogy megneveljék vele az ifjúságot, ez is elég vérlázító, neveljen akkor inkább a Tankönyvkiadó Vállalat, de volt egy másik, kevésbé hivatalos indok is, mégpedig hogy bomlasszák szét a P. Mobilt, mert ők aztán tényleg kevéssé működtek szinkronban a Tankönyvkiadó Vállalattal. A módszert leírták már nálam idősebbek és profibbak jó párszor, lezsírozott fellépési lehetőségek, azonnali beutaló Dorogra (lemezgyárról beszélek), ecsém ha átmész, soha többet nem kell kitenni magad ilyesmiknek, hogy ifjúgárdisták húzzák ki a dugót a kettőhúszból stb. (tudom, háromnyolcvan).

    Na és akkor most összeállunk kérem, felidézzük a nagy időket (emlékszel pajtikám amikor Aligára mentünk játszani a KB-s gyerekeknek a munkásőrséges UAZ-zal, az mekkkora buli volt), meg köszöntjük azokat a régi rajongókat akik ott voltak, és mindenhová velünk jöttek, és kitartottak a nehéz időkben, amikor nem ment a szekér, és igen, ti, kedves barátaim, akik vállalták a világ előtt, hogy Dinamitosok vagytok, akkor is, amikor ezt nem mindenhol szerették, és igen, látom, páran már gyerekkel vagytok, nagyon helyes, talán nekik is át tudtok valamit adni abból, abból a megisméthelhetetlenből, abból a nagyon sajátosan egyediből, ami akkor volt.

     Ja. Vigyétek el inkább fagyizni. Csokoládé, vanília, puncs.

    Apropó, az nem Vikidál érdemeinek elismerése volt, hogy Dinamit-nak hívhatták az együttest? Nem Dinamo akart az lenni eredetileg?

Kulcsszavak: privát

2009/11/08

Zsiget

    Beszarok.

    Az ok,  hogy zsidesz, meg zsindex. De most már a Hajógyári is zsiget.

    Ezek mindent birtokolnak.

 

    Zsigereinkig hatolnak.

 

 

    Hogy is állunk akkor ezzel az autentikus ószittya tetőfedő eszközzel, a zsindellyel? 

Kulcsszavak: köz

2009/11/06

Lefejeltem a monitort

 

    Nem szoktam használni az "aszittem lefejelem a monitort" közhelyet, pedig volna rá alkalmam bőven. Most viszont tényleg lefejeltem a monitort. Egy Lenovo ThinkPad LCD-jét tettem majdnem tönkre, ráadásul a szememet majdnem kiszúrta az a kis pöcök, ami lecsukáskor a fedelet rögzíti. Szerencsére nem volt rajtam szemüveg, kár lett volna érte.

 

    Hatodik napomat tengetem az egyik ügyfél rendszergazdai koporsójában, másfélszer nullahetvenöt, tele gázkazán méretű szerverekkel, papírfecnivel, csavarral, szöggel, kartondobozzal, fél laptoppal, törött dvd-vel, alufóliás zacskóval, pukkasztós zsákkal,  az asztalon egy A4-es teleszórva cigarettadohánnyal, foszlik a kárpit a székről, egy tekercs vécépapír sem tűnne fel senkinek. Pls wait, enabling, initializing, computing, extracting, copying, validating, writing, checking, updating egész nap, csak nézem a csíkot mint Rozi a szélesvásznút, aztán a végén persze error, fatal, exception, missing, corrupted, failed, violated, aborted.

 

    A szomszéd helyiségben valami masszőrcsaj tevékenykedik hetente kétszer, 17:00-kor menetrendszerűen elkezdődik a vihorászás, egyik-másik persze bebámul, ha éppen nyitva van az ajtó, hogy mit csinálnak az orkok, tiszta olyan érzés mintha én lennék az állatkertben a víziló.

 

    Éppen faképnél is hagyott ráadásul a két resident ork, ott csücsültem egyedül a csíkos ThinkPad-emmel a szoba sarkában, bohemian.sarok.ork, az első csajra várakozó másik kettőt kérdezte meg a negyedik éppen, hogy mi is a stáció, sz'al nem voltam éppen a legdiszkrétebb helyzetben, egyszer csak a mögöttem lévő gépből előtör valami orbitális nagy elnyújtott, dallamos fingás. Még a status bar is elpirult, hát még én, közben átkoztam magamban azt az idióta rendszergazdát, hogy ha már egyszer muszáj volt ilyen hangot beállítania az Outlook-ban, nem lehetett volna az a nyamvadt meeting egy órával előbb???Újra csak fingik, de ez már komolyan mondom, egy igazi, öblös, zöngés morgás, ilyet még Móricka is csak kefíres kóla után tudott uzsonnaszünetben. 

 

    Elkövetem a legnagyobb fingástaktikai hibát. Lopva hátranézek. Na innentől kezdve elszabadul a pokol, valami irgalmatlan üvöltés, de olyan, amilyet jobb horrokokban is ritkán hall az ember. Csak azt nem tudom még mindig beazonosítani, hogy mi a fészkes fekete fene üvölt ebben a másfélszer nullahetvenötösben, első látásra nem igazán egyértelmű.

 

 

 

 

 

    Imádom azokat az embereket, akik képesek egy irodaházba is behozni a palotapincsijüket. 

 

Kulcsszavak: privát

2009/10/12

Zajlik

Zajlik az élet!
Nagy Zsuzsa és Horváth Sándor mostantól ismerősök!
Kiss József módosította személyes adatait!
Jakab Elemér új iskolát/munkahelyet adott meg az adatlapján!
Szopkó Mária 3 újképet töltött fel Profilképek albumába!
Kolompár Dzsennifer csatlakozott AKIK A RÓZSÁT SZERETIK- romantikus emberek klubhoz!
Albert Fradika képéhez új hozzászólást írt Szabó Béla!


Remek munkát végeztek az IWIW fejlesztői,egész agyas kis adatbázisfejlesztés kell az ilyesmihez, elönt az infoflood,unalmas óráknak búcsú, itt van a mi kis magyar Facebook-unk, olyan,mint a foci, U20-ban már remek, de azért kedves Bözsi néni, én továbbra is magához járok, hozok disznótorost,csak súgja má ide nekem, a mútkor az Italdiszkont előtt kik verekettek! 
Kulcsszavak: privát

2009/06/11

Nyelvjárás

    Ha meg akarok gyilkolni egy politológust, azt a látszatot keltve, hogy baleset volt, leviszem a szerverszobába a rendszergazdák közé. Csak hallgasa a dumát. Visszafelé ugyanez. Olajtársaságoknak (is) dolgozó csapatba viszont senki se kerüljön. A mienk éppen a sógoroknak dolgozik. Többnemzetiségű csapat, minden angolul. Az egyik már nagyon indulna az esti sörözésre, noszogatja a még megszállottan klimpírozó többieket amolyan újbeszél módon:

- Shall we???!

 - Not. OMV.

Kulcsszavak: privát

2009/05/29

Mindenki másképp csinálja

http://outdoor.blog.hu/2009/05/26/tuleltuk_a_nagyhalalt

 Aha...

    Én meg hetek óta csak a Mamára gondolok mindig, meg-megállva. Csecsemőpózban kucorgok a heverőn, lemondóan csóválgatja a fejét, aki elhalad mellettem, majd lenyom a kocsmában egy felest, és az élet kellemesebb dolgai felé fordítja tekintetét. 3 napja még fostam, hánytam, véreset hugyoztam. Tegnap már csak májasat. Ha Freud élne, simán végighaknizhatná velem a nyugati partot.

    Következő tereppont. Barlang Ajnáscső oldalában. Hol? Barlang. Ajnácskő. Meg kell találni. Barlang. Nincs. Feljebb menni. Nincs? Barlang? Barlang... Ajnácskő... Vár... Ajnácskő vára... Barlang... Medve.... maci... kijött... barlangjából... a maci... az én barna kis mackókám... macika... meg a róka... meg a búgócsiga... lovacska... doktor bácsi... mondd hogy áááá... kanalas orvosság... rózsaszín... ágyikó... benne macika... Mackókámat ne vedd el! Hol van mackókám? Barlangban. Barlang! Hola barlang?? Vár! Ajnácskő! Tereppont! Oááááááááááááááááá!

     Tessék? Nem szóltam semmit! Mi? Én? Komolyan? Nem emlékszem.

      Valamelyik állat induláskor géppisztolyos őrrel riogat. Belül az eurozónán, baráti szomszédunk határvidékén. Jó poén. Fejlámpán villog az eladadásjelző. Kicserélem az elemet, tovább villog. Nem szereti a cink-karbon Varta elemet. Megértem. Én meg a CBA-t nem szeretem, ahol csak ezt a szart lehet kapni. Ja, hogy miért ott. Mert este már csak az. Tudom... sapka. Karancs-Medves térkép szart sem ér, bal felső sarkában a terep 80 százaléka. Ott, ahol a Cartographia logo van, meg a fénykép. Kártyaparti, tököt a makkra, zöldet a pirosra. Mi a túró ez a zöld vonal, meg az a kék. Az meg miért fekete? Melyik állat hagyta el a piros ászt? Azon van Somoskő. Ja, a térkép alatt. De ne könyökölj már bele, most raktam ki hármat.

   Ötre beállít ébresztő. Kellemes With or Without You-ra fogunk kelni. Alig világosodik még, tuti hogy nincs öt. Te, ezek a szlovákok ilyen korán kelnek itt? Még alszok. De te, ezek már rádiót hallgatnak. De ismerős. Nanee... Nem hiszem el, ezek Van der Graaf Generator-t hallgatnak itt a mezőn. Hogy a túróba kapcsolt be magától a telefonomon zenelejátszó az éjszaka közepén???

   Felkelés, bakancs csuromvíz. Precízen betettem a sátorfedél alá, csak idén a sátor balra dőlt, és én voltam a jobb oldalon. Köszöngetünk az első faluban minden mezőgazdásznak. Bullterrier visszamorog, plusz némi „zrmlzicva” úgy foghegyről. Akkor inkább ne itt kérdezzük meg, hol vagyunk. Bögölyök lepte elhagyott úttörőtábor közepén sudokufejtés. Kombinációkért. Uggyan má... Minek? Dögmeleg, 3 liter víz elfogy egy délután alatt. Az egyik stafétuszon (vedd úgy, hogy tereppont-azonosító) legalább egy vödör sóder, úgy kell kiásni. Elit reálgimnazista banda jön utánunk, fodrászt, borotvát, és ruházati boltot egyik sem látott még életében, mintha Reich Károly rajzolta volna őket egy Móra-gyereknovellához. (bár valljuk be, ahogy végignézek magunkon így kora este, kissé már megtúráztatva, bennünk is van valami határozottan Sajdik-os.) Nem visszalapátolják az idióta ifjúeinsteinek a földet, hogy más se találja meg?  A másik stafétuszt meg belecsavarozta valaki egy bádog budiajtóba. Csak nem megelőztek az einsteinek? Estére odaérünk valami faluba. Kivilágítatlan főtéren bmx-es gyerekek faralgatnak. Beszédük olyan, mint ha a sepsiszentgyörgyi dialektust kevernék a Hős utcaival. Buszt nézünk,amivel visszajutunk másnap délután a határig, de itt minden csak ponidieljnok po piatok. Vasárnap  még a folyóvizet is kikapcsolják ebben a Hajnácka nevű faluban. De ronda neve van. Emlékeztet valamire! Mire is? Nem tudom, mi történhetett, csak az ugrik be, hogy fekszünk a sátorban. Pedig úgy terveztük, hogy van még 2 óránk éjfélig, gyorsan elcsatangolunk a Siatorig, aztán még vissza a kiindulóhelyre, hogy vasárnap átérjünk Somoskőre.

    Ötkor kelés, take it easy, a Siator előtt még megmásszuk lazán a kistestvért, a Ragácsot. Soha nem értékeltem eddig a Hortobágyot, de most már kezdem érteni Petőfit. Ki az az állat,aki emlékkönyvet rak egy bazinagy vulkán tetejére? Na meg aki még tele is írja poénokkal. Poénkodni a Ragács tetején... Erről a hegyről komolyan mondom, nehezebb lemenni, mint felmászni rá. Ahogy telik az idő, lassanként kb. annyira érzem magam hasznosnak a világban, mint anno kezdő léhűtő koromban hosszú hajú, Hendrix-pólós 19 éves építőipari segédmunkásként a Popeye-alkarú kőművesmester mellett. Valaki énekelhetne munkásmozgalmi dalokat... Radnóti is csak gyalogolt, gyalogolt, és mire ment vele...

   Fel is értünk a Siator-ra délután ötre. Ne is tippeljetek, nem indultunk el Somoskőre. Ja,hogy ezt előző este kb. egyórás útnak terveztük, éjszakára. Ja, hát tudjátok, a lépték, a lépték...   

 

 

Kulcsszavak: privát

2009/04/29

Sertésinfluenza

    Kicsi korom óta imádom a melósnyelvet. Nincs olyan, hogy pénisz, meg lelki problémák, gyenge játékos, minőséghibás termék, kezdő sofőr, alkalmatlan személy. Fasz van, idegbaj, béna, gagyi, mazsola és szerencsétlen. Ráadásul mindig lehet valami újat tanulni, sőt, néha remekül aktualizál.

   "... és akkor most ott van ez az  izé, ez aaa... őőőő.......disznóválság!"

Kulcsszavak: köz

2009/04/27

Fűszervaj

     Akartál már valakivel fűszervaj-közösséget alkotni? Nagyon egyszerű: keress egy embert (kizárólag olyat, aki legalább 10 évet töltött Magyarországon – majd megmondom, miért), és szereti a fűszervajat. Szervezz vele egy hétvégi programot, mondjuk: sörözés, vodkázás, grillezés, bográcsozás. Hozz még 3 embert. 2 perc alatt része leszel a globális fűszervaj-közösségnek, melléktevékenységként pakoljátok majd a kosárba a húst, hagymát, sört, kenyeret, üdítőt, esetleg még tankolni is lesz idő, de pisilni már csak ha mergérkeztünk, mert alapjában véve 2 órán keresztül az egész társaság a fűszervaj kellékei után rohangál a hypermarketben. Legfeljebb nem lesz mit enni, mit inni, bepisilünk, a lényeg, hogy legyen fűszervaj. 

     Normális ember nem bír ki egy teljes hétvégét fűszervaj nélkül.     

    Alattomban hoztok majd fél mázsa fát, észrevétlenül egyszer csak tűz kerekedik, meg grillparázs, meg sült tarja, meg pác,  (van, aki pl. teljesen kivonja magát a munkából...) miközben elmerültök a fűszervaj-készítés egész napos, kimerítő tevékenységében. A fűszervaj-közösség vezetője imádja a lecsót is, tehát valakiknek meg kell csinálnia neki, hiszen a fűszervaj mellett másra nincs idő. Olvasztani, keverni, citromlé, narancslé, bazsalikom, majoranna, kakukkfű, engedélyezett élelmiszer-színezék, só, bors, ipari szalonna. 10 centiméter hosszú, 2,5 centiméter átmérőjű hengerekké formálni, majd alufóliába csomagolni, és a mélyhűtőbe helyezni. Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogyan a csillag megy az égen, úgy érdemes.

    Óvasan rá lehet egy kicsit nyomni belőle a sült tarjára, miután egy napot állt a mélyhűtőben. Egyébként nem olyan rossz.

    A Paraszt cimborám meg szeret BL-t nézni, és a Lehel térnél lakik. Megy a körímél minden héten, hogy szerda: meccsnézés a Pozsonyi sörözőben. Szállj át háromszor, gyalogolj ki a Duna-partra.  

    A másik megjön Londonból. Napi program: Helyreállított, felújított műemlék épületek megcsodálása Budapest egész területén.

    Tájékozódási túraversenyre keresünk csapattagot. Találunk egy embert, cserkész volt 20 évig, bocskorban mászta meg a Hargitát. Ha nem jön, lehet, hogy nincs meg a minimális létszám. Nem jön, mert személyesen kéne jelentkezni, el kéne kéredzkedni munkaidőben, ami megoldható, de kicsit kellemetlen. 

     Na ezért nem lettem én bűnöző. Ebben az országban egy közös tyúklopást nem mernék már megszervezni a sok önérdekérvényesítésben jeles ego-centrum között. A tyúkok magasan szervezett társadalma hülyét csinálna belőlünk, és akkor még ne is beszéljünk a legyőzendő ősellenségről, a kakasról.

Kulcsszavak: köz

2009/04/22

Retro

„Holnap az első óra ruszki. Betöröm a tanár képét, ha megint hármast ad a dogámra. Csak azért pikkel rám, mert múlt vasárnap észrevette, hogy színes krétával felírtam a tanácsházára, hogy Edda Művek. Mi köze hozzá? Bezzeg a csajok telefirkálhatják a padot azzal a nyálas Modern Talking-gal. Az a Thomas az buzi. Ha vége van a hatodik órának, kiteszem a felvarrót a dzsekimre. Nem engedi az ofő, de kit érdekel, itt a cérna a zsebembe. Tiszta jól lekoptattam a Trapper farmert a panel lépcsőjén, majdnem olyam, mint a Levis. Unokabátyám kölcsönadta a jelvényeit. Kár, hogy a lengyel piacon nem lehetett szegecset kapni. Az az állat Gezsó is megígérte, hogy hozat a faterjával Bécsből. Mindig hazudik. Magának persze hozatott. Kéne valami bőr csuklószorító. Nyáron vettem egy Darth Wader-est, műszálas, citromsárga, szerintetek még elmegy?  Tűzés az állomásra, el kell érni a 14:50-est. A Keletinél a Csemegében veszünk egy üveg kevertet, benyomjuk a Népstadionnál.   

 

Este Scorpions koncert!!!"

 

  Szerintem ez mindent elmond a tegnap estéről. Max több volt a kövér, kopasz ember, és volt, aki már a gyerekével jött. Egyetlen egy dolog, ami nem volt még ’86-ban, most viszont, ahogy sorban álltunk a Syma csarnok előtt, és kezdett a jónép unatkozni, szinte ahány ember, annyi 

„Süüüüüüüüüüüüüüüüüüüün!”

 

 

Meg ahogy 50 éves családnagyasszony megtalálja, merre van a WC: "Nem szívesen mondom ki, de menjünk balra!"
Kulcsszavak: privát

2009/04/20

...és nem is szőkék voltak

    Megcsillan a napfény a lakktáskákon és a műkörmökon, töményen jön az orromba hajfixáló, formázóhab, zselé, alapozó, hidratáló, regeneráló, ránctalanító, fényesítő, mattító, hosszabbító, eltüntető, barnító, kékítő, fehérítő, ginseng, alga, aloe vera, kakaóvaj, propolisz, mint ha kiraboltak volna egy DM-et, eszelősen sietős magassarkú-kopogás, az egyik látványosan "gyalog jöttem" stílusban liheg. Mire a másik:

 - Te mesélted, hogy egyszer elgyalogoltál a honnan is... Mexikói úttól az Oktogonig???

 - Ja... phúú... a Hősök Terétől!

Kulcsszavak: privát

2009/04/09

Országos

     Minden kőbányai bunyóspityu szembesült már életében azzal, hogy azért ő is csak a saját súlycsoportjában a Csocsesz. Nekem is bele kellett nyugodnom, hogy azért nem én vagyok a humor Nagyágyúja.

    Páran biztos hallottatok az Országos Kékről. Velemtől Nagy-Milicig, országos kiterjedésű összefüggő turistaútvonal, bejelentkezel az MTSZ-nél, kapsz egy könyvet, vannak pecsételőhelyek, pecsét a könyvbe, ha teljesíted az egészet, kapsz egy plecsnit, minden mazo-nak kötelező minimum.

   Mi éppen a piros jelzésen teljesítettük aznap józan polgári 13 kilométerünket. Valami felkapott lovastanya volt a közelben, teleszarták az egész ösvényt, malomkerék nagyságú citromok nehezítették a terepet. Jön velünk szemben 80 éves öregtúrázó, szikár tata, zöld nadrág, kockás ing, "Vysoké Tatry" feliratú túrafokos, biccent egyet:

 

Országos Barna!

    

Kulcsszavak: privát

2009/03/05

Indulás a lejtőn

    Hogy is szokott lenni az egyébként manapság reneszánszukat élő etnikai viccekben? "Há dikmá, testvír, én csak ott ácsorogtam, az a gyerek egyszer csak odagyütt a biciglijéve' oszt megfogta a kezem és megütötte vele az arcát, oszt' egyből elkezdett folyni a vér a fejibű', oszt én mondom neki ott maradok vele segítek, de ő csak bömbölt és mondta nekem hogy menjek innen, oszt't én mentem is vóna, de akkor még folytatja is a hisztit hogy vigyem a biciglit is! Nőjön rák a hasamba' esküszöm így vót!" - vagy valami hasonló, nem tudom pontosan idézni.

    Hetek óta szemezgettem a CBA-ban egy BIC öngyújtóval.  Gazdasági válság van, egyszer élünk, vagy egyszer se - sokalltam érte a 415 forintot. Amúgy láthatóan mások is sokallták, 3 hete hoztak egy teljes kartonnal de szerintem egy darab nem fogyott.  Néha kiemeltem egyet, megnézegettem, aztán visszatettem - egy idő után  az volt az érzésem, hogy már a teljes staff megismer: "megin' itt az a csóka, aki mindenáron meg akar fújni egy öngyújtót".

    Pár napja ismét arra jártam... A pénztárnál ketten voltak előttem, 3 napra vettek hideget-meleget, volt időm. Kiveszek egy kéket - kicsit mintha ütötkopott lenne, vissza. Egy másik kéket - ugyanolyan. Van valami bordó. Kiveszem, jobban megvizslatom a lámpafénynél: bordó. Visszarakom. Ott egy piros. Felemelem, szinte már meg is szagolom, aztán veszek egy mély lélegzetet, és vagy 20 centi magasságból beejtem a kosárba, csattan egyet az egyik üveg sörön. Szabályos Mr. Bean-műsort csináltam ott a gyújtókkal a pénztár előtt, népes közönségnek.

    Rá egy másodpercre én következem a pénztárnál, kiteszem a kosarat, 3 üveges Dreher, egy kék multi, és az öngyújtó - pénztároscsaj vonalkódol, mond valamit, meg sem nézem, adok egy kétezrest, visszajárót begyűröm. A polcnál nézem csak meg a blokkot: 1199 ft. Ránézésre nagyjából egy BIC öngyújtó árával kevesebb a vártnál.

 

Biztos úr, életemresküszöm így vót!

 

Kulcsszavak: privát

2009/01/26

Régi-új

    Régi-új helyet látogattunk meg pénteken. Volt ugye a Hely, amit aztán bezártak, és elkezdődött mindenféle felújítás, csinosítás és egyéb gyanús dolog, amik után általában nem szokott újra megnyílni a Hely, lemondóan tippelgettünk, hogy jó esetben teaház lesz a helyén, átlagos esetben bankfiók, rossz esetben APEH-kirendeltség. Aztán egyszer csak kiderült, hogy újra megnyílt a hely, sőt, lassan már fél éve működik, már egy kultikus külföldi fellépőről is lemaradtunk. Hát akkor nézzük, meg, milyen lett az Új, van-e olyan, esetleg jobb-e, mint a Régi, már a megközelítéskor dolgozott a fejekben a képzeletbeli két oszlopos Excel tábla, "+" és "-" fejléccel.

    Kicsit elcsodálkoztunk, hogy már a kaputól 20 méterre megállít a narancssárga mellényes XL sister, és elmagyarázza a házirendet, viszont szabatos mondatokban fejezte ki magát, nem szólított öcskösnek és egyáltalán, semmi fenyegető nem volt a viselkedésében. A Régi helyen bizony előfordult, hogy amikor egy céges buli után átlagos szórakozni érkező társaság módjára nevetgéltünk, szimpla "Pofádat befogod" felszólítással üdvözöltek. Régi-új: 1:0. Kritikai érzékünket így persze nem tudták eliminálni, nem alakult ki bennünk az "örüljünk hogy beengedtek"-érzés, így belépéskor tovább szemlélődtünk.

    Korábban egy átlagos, koncertmentes estén is 600 forint volt a beugró, most ingyenes, és minden pénteken játszik valami elfogadható zenekar, általában valami tribute-banda. 2:0.

    A helyet szépen kitatarozták, mindenütt tisztaság, a designja versenyre kel egy-két önjelölt pesti yuppiegyűjtőével, ugyanakkor egyáltalán nem mondható sznobnak a sötétvörös fal, és azért a csocsóasztalok is elférnek. Szimpatikus, hogy a hely szellemét nem graffitikkel, koncertplakátokkal, ördögfejjel, sárkányba oltott bikával, chopperen ülő sodronyinges amazonnal fejezik ki, úgyhogy egyáltalán nem volt semmiféle kisebbségi érzésem, hogy nincs derékig érő hajam és nem tartok a vitrinben szöges buzogányt. 3:0

    Minden lánc erősségét a leggyengébb láncszem határozza meg, irány a WC. Ági mama, a magyar vécédáma üzemelteti a helyiséget, vicces feliratok különböző nyelveken a piszoárok előtt, steril tisztaság, a régi csempés-bádogos húgyvályú sem idézi már a hetvenes évek strandjainak hangulatát. 4:0

    Csapolt Staropramen 400 Ft. 5:0

    Vége a koncertnek, a Black Sabbath Paranoid-jával nyit a buli. Minőségi a zenecucc, Ozzy hangját a legtöbb rock-klubban agyonnyomja a basszus, itt nem, és felismerhetők a dobfelszerelés részei, beazonosítható a gitárszóló, Orion-os, Regent-es, Vermonás korszaknak vége. 6:0

    Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve.

 

    Pontosan annyira, mint amikor betérek kedvenc sarki palacsintázómba, és látom, hogy a protézises Náncsi néni helyett már egy fehér sapkás cukrászmester gyártja a palacsintát, Zepter serpenyőben, nem rak étolajat a tésztába, még sem ég le, két kézzel pergeti a levegőben a palacsintákat, és fél perc alatt kész.

  

    Beleharapok. Szar van a palacsintában. 

 

    A baromarcúak máshova tették a koncerttermet, ami régen táncteremként is üzemelt. Sokszor éjfélig nyomták ott a zenekarok, és utána még ment a buli hajnali négyig. Megvolt a helynek az a Pesten szokatlan sajátossága, hogy 3-400 ember is kényelmesen elfért, valódi szórakozóhelyként működött, nem heringfiléként, mint a legtöbb. Ezek most találtak valami üvegfedelű csarnokot, aminek a hangszigetelése zéró, ide kell rakni a koncerttermet. Tehát a koncerteknek 10-kor vége, és a hajnalig tartó dorbézolást már nem lehet itt tartani. Na jó, mit csinálnak akkor az okos tervezők: a bárrész közepére teszik a táncteret. A bárpult elé, körben meg az asztalok, fotelok. Full világításnál. Korosodó cimborámnak egy óra után kénytelen voltam felajánlani, hogy inkább menjünk át egy night clubba, ott legalább vetkőznek is, hogy ne azt a 3 db. részeg angol picsát bámuljuk, akik hajlandóak táncolni. Mint egy lóvásár, olyan volt az egész, körben ültek a kiéhezett kanmadarak, és a csajokat bámulták, mást nem csinált senki. A buli csúcspontján már 6 csaj is táncolt, sőt az egyik 5 percre felrángatta a barátját is, miután ő is eléggé berúgott.

    Olyan az egész hely, mintha Demszky meg Tarlós közösen tervezte volna, Erdős Péter és Aczél György direktívái alapján. De minimum egy lelkiismeretes, nevelő szándékú pedagógus. Fogadom, hogy olyan ember volt, aki életében nem járt még szórakozóhelyen, akkor élte hippikorszakát, amikor akár éjfélig is nyomták a Doom 3-at a kolesz géptermében, még ma is a gólyabálról áradozik, hogy az mekkora buli volt és akkor hogy becsiccsentett 3 sörtől, és amúgy szereti az igényes rockzenét, Eros Ramazotti-t pl. kifejezetten. 

     Megint meg kellett szüntetni egy igénytelen dorbézolóhelyet, ahol a fiatalságot ölte, butította és nyomorba döntötte az alkohol, ahol tudvalevőleg tűt is találtak már a wc-ben, amit nyilván minden este összehányt valaki, a környékbeli lakók meg panaszkodtak.  

     Szép álmokat, Ráday utcai lakók, utólag már bánom, hogy a House of the Rising Sun-t énekeltem havas-jeges téli hajnalokon hazafelé, az utólagos megbánással Önök nyilván sokra mentek, de most már tényleg meg merem ígérni: nem fog többet előfordulni.

 

Kulcsszavak: köz

2008/07/14

Business as usual

    Kollégámnak elszámolási vitái voltak. Mielőtt még bárki maffiakapcsolatokkal vádolna, jelen eset nem üzletemberek közötti elszámolási vita volt, és a tárgyaló felek nem az Aranykéz utcában jutottak egyezségre.

    A vásárlók könyvében ért véget az eset, úgy, mint anno a sarki Csemegében, amikor egybe' volt a szeletelt.

    Munkahelyi tálcatologató. „Mondjad!!!” „Mit kérsz???!!!” „Halló???!!!” Ismerős?

    Van 6-8 féle kaja, amiből párat összekombinálnak menüvé, ami olcsóbb. A menü abbban különbözik a nem menütől, hogy a szar levest is meg kell hozzá enni. Jó levest még nem láttam menzán.

    Aznap az „A” jelzésű menü lebbencsleves volt, valamint magyaróvári sertésszelet kemencés burgonyával. 790 forint. Kolléga elegánsan otthagyja a levest a pulton, miután nem tud egyezségre jutni a nagyhangú konyhatündérrel, hogy inkább nem is kéri. Jó, akkor rakd ki, majd valaki elviszi, kap egy ingyenlebbencset. De miattam ki is öntheted a moslékba. Pénztár: 850 forint. Listaáron ugyanis ennyi a magyaróvári szelet, csak menüben 790. Mutatja, hogy igen, MENÜT kértem, csak ott hagytam a levest a pulton, nézz oda, látod, ott figyel a pult tetején! Na az az én menüm másik fele. Nem, ez így nem menü, ez így 850.

    Tehát. Ha nem akarod megenni a levest a menüből, és otthagyod egy másik embernek, vagy akárkinek, akkor 850. Ha kiviszed, megsétáltatod, hogy csak ezután kerüljön be  a moslékba, ne adj isten még elegánsan belemorzsolsz egy fél szelet kenyeret és felöntöd vízzel, akkor 790. Nehogy ember egye meg.

    Hát én szeretném, hogy EMBER egye meg. És jól is akarok járni. Kecske is, káposzta is. Felveszem a kapcsolatot a Fedél Nélkül Alapítvánnyal. Minden  nap 12:30-ra álljon ott egy józan állapotú, tisztálkodott, legalább valamennyire azért  elfogadható küllemű hajléktalan az irodaház előtt, a forgóajtónál. Szépen bejön utánam, sorban áll velem, nem szól, nem kérdez semmit, csak jön. Kiredelem a menüt, megeszem az „a la carte” másodikat menüáron – nyertem 60 forintot -  ő meg kap egy ingyenlevest.

Kulcsszavak: köz

2008/07/08

Üzleti terv

Valami mégis csak megváltozott.

 

    A minap elgondolkoztam, hogy átváltok a napernyőbizniszbe, esetleg behozok pár kamion csinos, egy nyárra szóló kínai ventillátort, fehér baseballsapkát, szalmakalapot, valamit feltámasztom a Fabulon naptejet, 120-as faktorral. Végül is, RAM-ból is 2 gigát vesz az ember manapság, mert ma még sok, jövőre kevés.

    Azért 15 éve még nem gondolkoztam ilyeneken. És nem csak azért, mert fiatalabb voltam. Kimentünk július elején a  tébányai strandra, úgy de. 9-10 között értünk le, és amikor az ember átvetkőzött, utána elsőre egy kicsit összehúzta magát, becsapta a felhőtlen ég, a szikrázó napsütés,  kis vacogó napközisként kucorgott, idétlenkedett még vagy fél órát, mire feltalálta magát.  Hűvös volt még kora délelőtt. Utána egész nap rohangált, úszott, ugrott, dobott, rúgott, ordított, falt, kortyolt, böfögött, káromkodott, bunyózott, alányulkált egész nap, elméleti szinten sem ismerte azt a fogalmat, hogy "árnyékban",  és estére nem ismert magára a tükörben, igazi indiánbarna volt. Na jó, a válla kicsit leégett. Feltéve, ha elfelejtette magát bekenni.

     Most meg ott tartunk, hogy minden tunéziai, egyiptomi, jordániai olcsó nyaralást szervező iroda hirdetésére kötelezően kitennék valami riasztószöveget, mint egy cigisdobozra. Meg fogják szívni, aki oda mennek nyaralni. Világéletemben Délre, a melegre vágytam, de 2 éve Észak-Görögországban elhatároztam, hogy nyaralni én már csak Magyarországtól északabbra megyek. Vagy Sidney-től délre. Svédországot szemeltem ki, állítólag kellemes, csendes tengerparti strandjai vannak, augusztusban 28-30 fokkal...

    Egyszerűen nem lehet kibírni, reggel 8-ról délután 5-ig csak az öngyilkosjelölt megy ki az utcára. Még a tüskés kóró is kiszárad, hangtalanul lehet a medence széléről pisálni,  mert elpárolog mire leérne, és már a tehénszar sem lapjára esik. Kiszárad a levegőben. 3 óra laza délutáni úszás után úgy húztam le magamról egy teljes bőrréteget, mint a gyík. Én!  Khm… sz’al decemberben sem érzem magam biztonságban egy „Csak fehéreknek” típusú rendezvényen.

    Na most akkor végy egy szelet pontyfilét, egy csipetnyi szerecsendiót, és a végtelenhez konvergáló számú 30 fős brit tudóscsoportot,  majd ők megmondják az okossat, mi az okozó. Íme a három fogás:

1.)    A szemét Bush miatt van az egész, az ükanyjának is Hummer-t vesz, dízelmozdonnyal jár wc-re, szénbányát nyit a nemzeti parkban, Amerikában minden melós 3,6-os Forddal jár reggel melózni a hőerőműbe, olajjal fűti a medencéjét, géppisztolyt tart a kredencben, és megválasztja őt elnöknek.

2.)    A kifürkészhetetlen szándékú egy darab Atyaisten ott az égben. Beszállt negyediknek, és zsákban hozza a meleget. A megoldás: Imádkozuk, megsülünk, meghalunk.

3.)    Az új-zélandi fingóbirka.

 

Nem is ventillátort fogok én árulni. Telkeket vásárolok az Antarktiszon.

Kulcsszavak: köz

2008/06/20

Elmegyek Délre...

...veszek egy farmot. Az udvar közepén egy nagy eperfával. Marhákkal. Tartok még egy békés nagytestű kutyát, meg pár csíkos macskát. Esténként hallgatom a békák kuruttyolását a közeli mocsárból, amit csak néha tör meg egy alligátor csobbanásának zaja. Havonta bemegyek a városba whiskyért meg penicilinért, és hozok a lovász kölkeinek süvegcukrot. Ültetek sövényt, cserjéket, és építek egy kis kerti tavat, aranyhalakkal. Alkonyatkor megiszok egy pohár whisky-t, jéggel, majd gyergyafénynél pipázgatok...

 

 

Feladó: X. Kovács József - RTFM
Küldve: 2008.06.12., Cs 19:35
Címzett: Z. Nagy Mária - RTFM; B. Kiss Tamás - RTFM, D. Papp László - RTFM
Másolatot kap: C. Horváth Zsolt - RTFM; A. Nagy Péter - RTFM
Tárgy: Cserebogár életciklus projekt

 

 

Sziasztok!

 

 

Ilyen esetben már nincs VAGY!!!

A vagy 2*24 óra és ebben az esetben ez az ügyfélnek örökkévalóság.

HÉTFŐ!

 

 

X. Kovács József

hugyvezető

RTFM Kft.

8080 Középrigóc, Oskola u. 1

 

 

Feladó: Z. Nagy Mária - RTFM
Küldve: 2008.06.12., Cs 19:35
Címzett: A. Nagy Péter - RTFM; B. Kiss Tamás - RTFM
Másolatot kap: C. Horváth Zsolt - RTFM; D. Papp László - RTFM
Tárgy: Cserebogár életciklus projekt

 

 

Sziasztok,

 

 

egyeztettem Y. Szabó Jancsival, a jövő hét elején hétfőn vagy kedden délután tudna jönni Budapestre. Kérem, hogy készüljetek úgy (egyelőre hétfőn és kedden is), hogy munka után szükség lesz rátok. Hogy pontosan melyik nap lesz a meeting, arról hétvégén küldök Nektek emailt.

 

 

Köszönöm,

 

 

Z. Nagy Mária
köztisztasági manager
RTFM Kft.
8080 Középrigóc, Oskola u. 1

Kulcsszavak: privát

2008/01/30

Fizikus a Margitszigeten

   Jókat lehet andalogni a Margitszigeten, áprilistól kezdve igazi békebeli időtöltés, zöld a fű, kék az ég,  hotdog, a kávé, a sült limonádé, perec, vattacukor, kürtöskalács, Cherry Coke, jégrém, icetea, nyílnak a virágok és a szabadtéri sörözők, tollas, frizbi, bringóhintó,  gerle, feketerigó, japánkert, sétáló párok egyike lettél, love, peace 'n' harmony. Let's come together, right now!

   Tegyük fel, hogy a matematikus, aki ezen tevékenységeket űzi tavasztól a Margitszigeten, épp a Fasorban császkál éppen, este 10 körül. Virul a feje, talált egy tűrhető állást, de ígérkeznek még jobbak is, megivottt egy fél üveg bort, kiugrott cigiért, füstöl, úgy döntött, jár még egy kört, elrúg egy követ, amerre gurul, arra tovább.

   A Damjanich utcába fordulva rettenetes szenvedésre utaló zajokat hall, vagy hat csóringer maxhúszéves, és bizony nincs cigi. Már szinte röhög, hogy megint bejött az előrejelzés – ez a szakmája -, ahogy melléjük ér, már kunyerba is. Kunyerba után pedig a panaszkönyv, csórók vagyunk, most érettségiztünk, nem vettek fel az egyetemre, nincs munka, se pénz, se posztó.

   „Tudsz-e valami jó bulihelyet? Ahol játékgép is van. Mondom, ez van, elfogyott a lóvé. Tényleg, csörgethetnék egyet? Nincs nálad? Nem mondod! Naaa! Tudod, nics lóvé! Mivel foglalkozol? Basszus, te ilyen jótanuló csóka vagy? Jól keresel, mi? De jó ez a kabát! Ahá, Saxooo.... az igen. Komoly, itt laksz a Köröndél? Jaj, még egy cigi – neki is – naaaa! Nincs lóvé! Egy ezressel? Naaa! Nincs lóvé! Hát én meg játékgép, meg minden, Westend satöbbi, de már volt késelésem, augusztustól vonulok. Egy ezrest, vagy valami? Figyelj, nem akarunk lehúzni! De tényleg! Na, ki tudsz segíteni? Egy ezres. Naaaa! Nincs lóvé! Ájjjjj, ittál? Érzem.Figyelj, mi hatan vagyunk, és fürgébek, és itt a kés is, látod.... De telefonálhatunk a Totyának, meg a Pinyónak, húúú, azok ne tudd meg, milyen emberek. Naaaa! Érted? Neem hiszed el? Majd figyeld meg. Naaa, figyelj, nincs lóvé, érted! És kéne, megyünk bulizni, de nincs miből, szóval nagyon kéne, érted! Figyelj, mi nem akarunk, szóval érted!””

   Ilyenkor a matematikus megeteti a rigót, fal egy hotdogot, megdícséri Náncsi néni perecét, keres egy helyet, ahol nem csak Aro ásványvíz van, körbekínálja a társaságot, megvárja velük a zenélő kútnál a fél hatot, kökörcsint szed, megpöcköli a teknős páncélját a Japánkertben, lefényképezi a mókust, kukába dobja a csikket, kölcsönöz egy nyolcszemélyes bringóhintót és leelőzi vele a németeket,felolvasóestet tart egy Fedél Nélkül-ből, beszervez a bandába pár csajt, reklámot csinál az egyik srácnak, aki a Fazekas gimibe jár, és a végén elénekel egy régi sílusú népdalt.


   Én fizikus vagyok. ("") A Margitszigetre futni járok.


Kulcsszavak: privát

2007/11/03

Novemberfest

    Gyülekeznek az emberek, stabilan megvetette lábát a rendezvény már hosszú évek óta, a nehéz időkben sem hagyta magára közönsége, aztán a szabadabb légkörben újabb lendületet vett, és a lassanként stabilizálódó gazdaság, az emelkedő életszínvonal is rendkívül pozitív hatással van rá, a szervezők legnagyobb megelégedésére.

    Messziről látszik a hosszú kocsisor, a környező mellékutcákban is végig parkolnak, láthatósági mellénybe öltözött rendőrök irányítják a még szabadon maradt helyekre az autókat. A leszakadó réteg gyalogosan, de bizakodóan. Néhol komplett családegyesítések zajlanak, rég nem látott gyerekek, férjek, nagybácsik kerülnek elő, kajla gyerkőcök énekelgetik a Csip-Csip-Csókát szüleik között cikázva, néha majd kiverik a nagypapi kezéből a krizantémot, szavatosságát lejárt matróna porolgatja molyirtószagú kalapját, a Mercis még fordul egy kört, hogy a 20 éve a szennyvízaknában tárolt dédmamit is előszedje, ennyit azért csak megért az a telek.

Már itt vannak a VIP-k, is, bár jelen pillanatban a P-ket nem lehet látni, ők nyilván már a kapukon belül vannak, csak a VIC megkérdőjelezhetetlen jelenléte utal rá, hogy nem akárki unokái borulnak le éppen, fent a járdasziget kellős közepén a Toyota terepjáró, kb. 500 méterről nézve is meghatározza a városképet, templomtorony lehagyva, mondhatni, megalázva, ahogy a reklámja is mondja, alázatra tanít - másokat, szerintem nyugodtan szerepelhetne egyes városok, akár nemzetek címerében is, legalább annyira tekintélyparancsoló, mint az obligát sas, oroszlán és társai.

   Bent nagyobb a hangulat, akár egy jótékonysági  bálban, a ravatalozó kápolna előtt színpadias kezetrázások az egyházfiak és a hűséges bárányok között, kedélyes mosolyok, decens kalapok, télikabátok, csak a kevesebb magyarkoncentrátummal rendelkezők baseballdzsekijei, narancssárga mezszámai világítanak. A huszonpáréves objektumőrzés-diszkóbaleset szakos doktorandusz is türelmesen vágja a fegyelmezett képet a társaságot flegmán végigmérő menyasszonya előtt, most fogadták be igazán a családba, így először hivatalos nagyanyósáékhoz.

    A szabadpiac előbbieknék közvetlenebb hatásai is szembetűnőek, hol van már az egyszínű Kádár-gyertya, van itt mindenféle formájú, színvilágú mécses, legnépszerűbb a sötétpiros és a méregzöld, a méretek valahol a kávéscsésze és a poroltó között, talán  még zenélőt is lehet találni, az újabbak nyilván környezetkímélőek és újrahasznosíthatóak, tessék csak megnézni, ott van az aljukon  hogy Made In EU! Egy-két sírboltozat nagyobb fényorgiát áraszt, mint Brezsnyev ravatalja.

 Kifelé jövet pezseg a hangulat, a többség most érkezik, másfél perce tenyerel a dudán valaki, mert másik ökör megállt az út közepén, hogy kiugorjon koszorút venni.

   Mindent összevetve a rendezvény töretlen fejlődést mutat, szervezése kitűnő, stabil közösségi esemény, alkalmazkodva korunk kihívásaihoz. Jövőre talán már fizető parkoló is lesz, 600 forintot miért is ne bírna ki az ember, lehet, hogy beprotezsálom a tökmagárus haveromat, és lehetőséget látok az eseményre gyártott póló, baseballsapka és hűtőmágnes sikerére is.

 

        Üdvözöljük a Halottfesztiválon!

 

 

 

Kulcsszavak: köz

2007/10/08

Fennmaradtunk

Az  utólagos számítások szerint nagyjából 9 óra alatt készült el a marhapörkölt. Ez konkrétan úgy történt, hogy a tüzet délután 1 körül kezdtem el rakni, a többiek már akkor masszívan daraboltak, szórtak, hámoztak, ütöttek, vágtak, de este 9-kor, sötétben még fűrészeltem. A pörkölt közben nagyjából 10-szer forrt fel, majd hűlt ki. Miközben főtt az eledelnekvaló, a társaság elfogyasztott egy kiló kenyeret, egy doboz vajkrémet, negyed kiló kolozsvári szalonnát és pár zacskó szotyolát, tökmagot, kukoricarágcsát. A végén kábé két tányért ettünk az egészből este, a többit lábasban sétáltattuk keresztül másnap a fél országon, hátha valaki megeszi. A célállomásnál, amikor megláttam, hogy kutya, macska is van, megnyugodtam.

 

 Volt már ennél rosszabb is.

 

 "Pörköltevés"  után, melyben azért a marhahúsnál nagyobb alkoholtartalmú energiahordozók jelentősebb szerepet kaptak, az este nagy részében csapatunk legifjabb tagja, egy kilenc éves gyerek történeteit hallgattam nagyjából fél éjszaka, mert a többiek bepunnyadtak. Amúgy könnyesre nevettem magam, hogy miket csinál a kényszeresen rendmániás Dédi, a történetek főszereplője. Szinte elképzeltem maminkót a képtelennél képtelenebb ökörségeivel, a legjobban a horgolt lázmérőtartó, valamint a szaloncukorszemekre az eredeti csomagolás alá egyenként helyezett, egér-és csótányprevenciós célokat szolgáló keménypapír védőréteg tetszett a legjobban. Ebcsont beforr, feldolgoztam magamban, amikor egy erőteljesebb kacsintással megerősített kérdés után a gyerkőc bevallotta, hogy hát ezekből a történetekből igazán egy szó nem igaz.

 

 Volt már ennél rosszabb is.

 

Másnap József főherceg arborétumán élőhalottként végigvonszolva magam meg kellett állapítanom, hogy az olyanfajta, legálisan fogyasztható, gyógynövénykereskedőknél kapható, autentikus recept alapján készülő agyserkentő, hangulatjavító szereknek, mint a friss medvebocshúson felnőtt fogarasi toportyánféreg nyálában áztatott radarsugárzásmentes bánáti bazsarózsamagnak is vannak kellemetlen mellékhatásai.

 

 A főhercegi rezidencia után az ország keleti felének vettük az irányt, aztán vissza a fővárosba, mert már csak így volt megoldható, hogy az említett gyerkőc másnap elmondhassa a Radnóti-verset, amit előző nap egész délután tanult, mert az összes buszt lekéstük. Mivel erősen toportyánférges voltam még, ráadadásul a gyermek anyjával történt előzetes megegyezés alapján megittam két sört is, hogy majd ő vezet Pestig, hát szegényre egy Dunántúl-Budapest-Hatvan-Budapest kör várt, ezer kilométer alatti vezetési tapasztalattal. Sikeresen abszolválta a feladatot, csak attól tartok, hogyha egyszer magánhelikoptere lesz, visszaadja nekem a kölcsönt.

 

 Volt már ennél rosszabb is.

 

 Ma kora este, a város szélén, lakóhelyemtől kb. 20 kilométerre  lévő isten háta mögötti irodaházi parkolóban azon kaptam magam, hogy nem indul a kocsi. Lemerült az aksi. Már reggel is nehezen indult, sőt, az előbb említett leányzónak is meggyűlt a baja vele. Nincs még gyerekem, nem nagyon figyelelem, hogy a hátsó ülés feletti belső lámpát bekapcsolva hagyta-e valaki.

 

Volt már ennél rosszabb is.

 

Ugyanezen a helyen, nagyából hasonló körben volt ennél rosszabb. Hogy most mitől volt minden ennyire más? A különbség valahol a sorrendiségben rejlik, ez már az első este, az átlagosnál 4 órával hamarabb elkészült kaja láttán kristályosodott ki a legjobban: abban semmi gond nincs, hogyha az emberek, miután megrakják a tüzet, megfőzik a kaját, jól berúgnak.

A következtetés, amit ez alapján leszűrtem:

 

Az emberiség azért maradt fent, mert előbb találta fel a tüzet, mint a bort.

 

Kulcsszavak: privát

2007/07/19

Kötetlen időtöltés önálló, felnőtt, szabad embereknek

Próbálok még oldalamra fordulni, bár a nap betűz, a bűz elűz, de azért csak menne a szunyálás, még csak 10, a szomszéd kutyát, szomszéd verebet meg csak-csak kiszűrtem eddig is, már fél hat óta. Ma reggel már nem betonoznak. De nyaralótársam (a szokásos: megannyi közös élmény, át tevagyahülyenemén-ezett, orbángyurcsányozott este, együtt őrzött disznó stb), nevezzük Parasztnak, ahogy felébred, a legelső morgósfingás után rögtön bekapcsolja a tv-t, komolyan mondom, ez a legelső mozdulata reggel, erőlködik, mert fel azért nem kel, éppen csak hogy eléri a kapcsolót, aztán visszahupp. Nem tudom, honnan van ennyi ereje, ráadásul miatta értünk le tegnap olyan későn, mert kitalálta, hogy menjek ki érte kocsival Rákosszentegyházára, ja persze, ő busszal jár ki, asse tudja mi a dugó, hiszen csak 34 éve él Pesten. Persze, amint elhagytuk Velencét, és egy földrajzban járatosabb kolléga erről fel is világosította, Siófokig folyamatosan nyavalygott, hogy miért nem álltunk meg ott, késő lesz, mire leérünk és nem fogunk találni szállást.
Különben is, kész ez az egész, leérünk pénteken, de vasárnap már a Cigány elhúz, mert ő nem akart kivenni szabadnapot, spórol a napokkal a diplomamunkaírásra. A Kopasz meg el se jött, ugyebár ő találta ki az egészet, ő határozta meg anno, hogy ne a jövő, hanem az azutáni, értelemszerűen szerdán lemondta a bulit, megy segíteni a nagybátyjának gombatrágyát lapátolni.

 

Pedig  - ezt minden magyar fiatal tudja - akkor van együtt a banda, hogyha ott van a Kopasz, a Paraszt, a Cigány, a Köcsög és a Buzi.


Szét van menve a gyomrom, ha én balra fordulok, gyomor jobbra. Csoda? Miután 11-re elfoglaljuk a szállást, és elindulunk bulizni, naná, hogy a Cigány kitalálja, hogy menjünk el zabálni… éjjel 11-kor… nem normális. Magyaros pizzát rendel az ökör, fél centi vastag Erős Pista-réteget itat át a turistaszalámiből kisült zsír, naná, hogy nem ízlik neki, erre elkunyerál az én Piedonémből egy szeletet, és ad helyette kettőt az övéből.


Kimegyek, kávét fő... ja, valamelyik lebeszélt róla, hogy vegyünk kávét, mert hogy minek hármunkra egy kis üveg Nescafé,  majd iszunk a strandon, próbálnám valahogy rendezni a gondolataimat, kiverni a fejemből a heringek módjára megtelt siófoki szórakozóhelyeket, az összevert skinheadet, aki kifele menet - valami utolsó bosszú gyanánt -  úgy megrázta a fejét, hogy a vér beborította a fél diszkót, rajtam fehér póló persze, a Parasztot meg főleg elfelejteném, ahogy először mint a Fekete Sereg, bevonul a leggagyibb, legtömöttebb szórakozóhelyre is, aztán, mire kirendelem a söröket, már mondja, hogy na akkor menjünk innen, mert túl fiatalok a csajok. Ezt kb. 8-szor, egymás után.
Nagy nehezen kifekszek a napra úgy du. 4 körül, a strandra ugyan már kettőre leértünk, de a paprikajancsiknak rögtön be kell ülni a sörözőbe fröccsözni, és kiolvasni a Népsportot. Én persze nem ihatok, mert vezetek, Népsportot meg nem olvasok. Fekszenek az ökrök a fűzfa alatt, én meg egymagamban "under the big bright yellow sun". Milyen jó is társasággal menni…

 

Csemegekukoricára nagyobb a kínálat, mint a kereslet. Ez 3 percenként hallható is, hála a biciklis-bringóhintós cigányok kezdetleges marketingjének.

 

5-kor a Paraszt nem beköpi, hogy ő már várja a hétfőt?!

 

Sz'al nem tudom, hogy van ez ezzel a nagy szabadsággal. Anno rendszeresen jártam úttörőtáborba, hát ott minden volt. Reggeltől estig programok, vízbenfutó verseny, túra, ökör játékok, futóverseny, együtt az egész tábor előadta augusztus 20-án szabad téren az István a Király-t, este diszkó, persze 1, mily csoda, még velünk egykorú csajok is vannak, amúgy meg a felettünk lévő erkély az övék, még táncolni is megtanítottak a kis szárnypróbálgató bakfisok, és kitakarították a szobánkat. Kaja annyi, akkor, olyan,amennyi, amikor, amilyen kell. Piálni nem volt időnk. Kivéve egyet: szabadság. Az nem volt, 7-kor ébresztő, megmondták, hogy mikor mi a program, mikor mit kell csinálni, és mit nem szabad. Talán, mert voltak ott okos emberek, akit tudták, mit merre, hogyan, a buta embereknek (nekünk) meg el kellett fogadni az okos emberek instrukcióit.

 

Azért mielőtt elindultunk, úsztam egy bazi nagyot. Be a tó közepébe, ahonnan már a vízibiciklisek sem látszanak, és a partot is valahogy már más szögből látja az ember. Na ezért az egyért megérte. Ezt ugyanis nem lehetett az úttörőtáborban, ott addig úszhattál, ameddig leért a tanár lába. 

Kulcsszavak: privát

2007/07/18

A mór megtette...

    Megreparáltam egy gépet.  Mittomén már, hogyan küzdöttem meg a problémával, asszem beszart az egyik RAM. Még meg is köszönték - mert haveri, nem ügyféli alapon ment a dolog. Más kérdés, hogy az emített haver egy órával a tett előtt még meglehetősen hepciás volt, amikor kiderült, holnap még nem tudok neki nagykeráron hozni videokártyát.
    Bezzeg amikor egyszer hasonló keretek között nem tudtam megbütykölni egy rakoncátlankodó modemet, akkor igencsak furcsán néztek rám. Szinte rá volt írva az illető nagycsalád minden tagjának arcára, hogy "én aszittem, hogy te értesz hozzá, hát milyen szakember vagy te?"

    Mert az informatikus az az ember, aki ért a számítógéphez.
    Mutasson nekem valaki egy orvost, aki ért a betegekhez. Ki rója fel egy belgyógyász szakorvosnak, ha az udvar közepén idegrángó, habzó szájú gyerekhez hozzá sem nyúl, hanem egyből beutalja a területileg illetékes kórházba? Mondanom sem kell, hogy én sem hardverszereléssel foglalkozom, hanem nagyvállalat adatbázisaiból gyártok mindenféle kacifántos kimutatásokat, és több key account managert láttam már életemben, mint modemet.

    Na de mi van akkor, ha ügyfélről van szó?

    Bemegyek a munkahelyi menzára, ahol én is - mint az összes többi ügyfél - nagyot kezitcsókolomozok a konyhás néninek, majd miután k.néni kimerte a műanyag vödörből az egyenzellerkrémlevest, és elém tette a tokány+orsótészta 2 in 1-et, hangos köszönömszépen. Ebéd után, visszafele a tálcával ugyanez.
X kocsmában a törzsközönség udvarolja, kedveskedi körül az amúgy meglehetősen hangulatember pincércsajt. Szegény még rosszul is érezné magát, ha csak úgy szimplán kérnének egy sört.

    "Technical support" koromban nagyjából a következő válaszokat kaptam, ha megoldottam egy problémat:

"Úgy tűnik, működik"  (magyar user)
""                    (amerikai user, nem válaszol, úgy kell kiimádkozni belőle egy OK-t, hogy lezárhassam az esetet, mert azt csak az ügyfél beleegyezésével tehetem meg)
"Remélem, ilyen többet nem fog előfordulni" (egy, egyébkén török középvezető egyik legenyhébb reagálása)

    Ilyekor mondják, hogy fizetésemelést kell kérni? Vagy el kell menni este berúgni? (és aztán jó magyar módra panaszkodni, hogy hát igen, vannak olyan szakmák, ahol az embernek a kezét csókolják, és vannak olyanok, ahol kurva az anyja.)

Kulcsszavak: köz

2007/06/28

Láthatatlan kéz

    A piac ~-e megint elért. Még jó, hogy nem lába van, mert akkor most jól seggbe lennék rúgva. Így megúsztam egy kis napközis fegyelmezéssel...

    Sz'al azt még megértem, hogyha valaki jó bécsi szeletet akar enni a városban, azt tudni kell, hol teheti meg. Na de mi van akkor, ha szimplán egy billentyűzetet akarok venni? Nem baj, ha mondjuk 10 000 forint, de lehessen vele pl. blogot írni, meg egy-két alapvető kritérium: hagyományos 102 gombos, ne legyen Start menü-gomb a Del alatt, a prompt nélküli kikapcsolás funkciója se legyen elérhető az Insert megszokott helyén, és az Internet Explorer, valamint az Outlook menüsorát sem akarom gombok formájában látni rajta, sőőt, még a cd-t sem innen fogom elindítani, valamint az autómat sem. Ellenben írnék rajta dokumentációt, kódot, ökörséget - hatékonyan.

    Tehát:nem tudom. Csak fogom magam, és emlékeimből beugrik: Mistral, Váci út.  Jó nagy, 20 méteres pult, lehet benne kapni mindent, és nem tecsó, meg Media Markt, mert azért hülye én sem vagyok. Bemegyek, mondanám, hogy jobb minőségű bill., max. 102 gomb, és ne 2000.... Stop, már szavamba is van vágva, csak 2000 forintos Trust billentyűzet van. The only one, my darling. Kihoz egyet, megnézem, hát én akkora kagyvaszt még életemben nem láttam, mint ahogy azon voltak elrendezve a gombok. Szerintem egy alapfokú számítógépkezelő tanfolyam hallgatójának egy világ omlott volna össze, ha éppen az "A számítógép billentyűzete" c. leckén lenne túl. Izzadok, hörgök, vörösödök, lilulok, na erre nagy kegyesen odaszól a funkcionárius, hogy  "van NEM multimédiás változatban is!"

    Hát most itt van előttem, nem multimédiás változatban, ocsmány, anno a búcsúi fürdőkádas fókát is jobban kivitelezték,  a "Sleep-Wake Up-Power" szentháromság csak kiszorította a helyéből elődjeit, de legalább a Delete gombot megtalálom.

Kulcsszavak: köz

bohemian



©2009 Sarok.org

Search marketing