H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Isten előrement, a csúcson vár be

2006/07/17

"Egy szerelmes ember... katasztrófa."
Vicces, hogy pont ez ugrott elő.
Oké, világ, vettem az adást.
Nem mintha...
De azért nem árt vigyázni.
Vigyázni?!
Ugyankérem.

2006/06/13

lógjunk suliból

mert az jó.

2006/06/06

Ahogy átmászkáltam a nappaliból a szobámba egy cappuccino és a százéves háború között, véletlenül rápillantottam a falakra, és elkezdtem örülni. Nahát, jó nekem, hogy itt lakom, szeretem ezeket a képeket meg a lámpákat, és itt az ideje, hogy szakítsak néhány percet egy kis szimpla örvendezésre.

Úgyhogy, fizikailag a kávé és a töri között, lelkileg egy árvíz által elmosott szomorúfűz és.. ki tudja? - talán egy letaposott pipacs, de az is lehet, hogy egy szárazságban szikkadó pálmafa hangulata között, kis időre egy fény felé hajló napraforgó álarcát vettem fel, csináltam egy fényképet, és a helyére raktam három könyvet.

2006/06/04

Pakoltatok már arrébb egy kurva nagy nád- és zsombékszigetet 100 méterrel?
Nem?
Ne bánjátok.
Ekkorát még Kenny se szokott szívni.

2006/06/02

túlélési ötlet

Az az ötlet támadt fel bennem, hogy bezárkózok egy szobába sok könyvvel és dvdvel, meg néhány liter teával, és mire jó sokára kimerészkedek, kellemes meglepődöttséggel fogom észlelni, hogy elállt az eső, kitisztult az ég, és ragyogóan süt a nap.

2006/06/01

sokáig látszik az arcomon

Lehajtottam a fejem a padra, nem akartam, hogy lássanak. Miért gondolják azt az emberek, hogy a sírás szomorú, sajnálatraméltó és - nyilvánosan legalábbis - szégyellendő dolog?
Nem igaz, felszabadít, jólesik, kiadhatom magamból a bánatomat.
Node mégis, ilyesmin sírni!
Éreztem, hogy könnyezek, és nem tudom abbahagyni, de közben kívülről is láttam magamat: "Látod, ezt is megértük, micsoda dráma..." - és nevettem.
A szoknyám barna anyagán egy aprócska könnycsepp rezgett, nem folyt szét, megtartotta a gömb alakját, bár egy kicsit belapult, ahol a gravitáció a szoknyához szorította. Néztem, egy idő után több társa is lepottyant mellé, miután megtették a kimerítő utat a szemgödrömtől az arcom széléig.
Láttam őket, és láttam, hogy ők bizony nem sajnálnak, és örültem nekik emiatt.

Később a metróra vártunk, egy cigányasszony jött mellénk kisfiúval:
" Nem tudnátok szegény kisgyermekes..." - rámnézett, az arcán megdöbbenés.
"Te sírtál?" - Csöndes bólintás, az arcán részvét jelent meg, hasonlóak lettünk valahogy, és egy másodperc múlva már valaki mást szólított meg.

2006/05/29

köszönök

üdv néked.
kinek?
néked, akivel kezetfognak az emberek.
néked, akinek a neve kísértetisen hasonlít az enyémre.
néked, akiben valami kém-erek folynak.
néked, aki ugyanúgy értékeled a sarkot, mint én. (gondolom.)
azt hiszed, nem talállak meg?
hahaha. hadviselés.

2006/05/23

Valahogy mindenkire rájött a tavaszi zsongás.
(Tavaszi tikkadás, hogy egy plagizálót plagizáljak.)
Szerelmesek lesznek, megőrülnek, szétesnek, földfölötti 20 centi alá nem szállnak, meg vadmadárnak képzelik magukat.
Reménykednek, hogy az influenzából kimaradnak.:)
Ja, és én is.
Az influenzát hagyjuk, de a többi rám is kihatott.
Éljen a tavasz.
A strandpapucsok.
A rózsaszín köd.
Meg az epercsumázás.
sarok.org

2006/05/21

pörög

ilyenkor mindig.
utcán bóklász, forrócsokit isz, angolul hablatyol, táncol, nem bír fenekén megmaradni.
mindenkit szeret.

2006/05/10

jelek

Mindenki otthagyja valahogy a kéznyomát a világon.

Én például pestiestek meg szórólapok mellett található, főként adidas tornacsukás, ingyenes képeslapokat szórok szét a városban, amikre ráírok mindenféle elképesztően bölcs dolgot az emberek okulására.

Bár már úgyis mindegy nekik.

De ha bölcs dolgokat nem is, legalább az aznapi beszélgetéseink témáit.

barackbarka

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing