H0108152229
K0209162330
Sz0310172431
Cs0411182501
P0512192602
Sz0613202703
V0714212804

2018/08/08

Az üzlet

– Van egy eladó lovam! Érdekli?

– Parancsol?

– Döglött!
– Ne haragudjon, uram, de mit kezdenék egy döglött lóval?

– Szép fényes szőre van. Arra gondoltam, hogy szeret lovagolni.

– Ki az ördög maga? Nem gondolja, hogy szürreális ötlet egy döglött lóval üzletelni?

– Ön James Smith?

– Ezt honnan tudja? Nem is értem, hogy talált meg ezzel az abszurd ötlettel, hogy nekem egy döglött lóra lenne szükségem, amin esetleg lovagolhatok?
– Nos, ez esetben ön is tudja, ki vagyok. Akár köthetnénk egy előnyös üzletet.
– Honnan tudnám, ki maga? Egyszer csak leszólít, hogy van egy lova, ami döglött és el akarja adni nekem.
– Az előbb említette, és rá is érzett. Én az Ördög vagyok. Van egy eladó lovam, ami döglött. Én pedig tudom, hogy ön szeret döglött lovon lovagolni.
James Smith megdöbbent. Nem értette, hogyan tudhatja egy vadidegen ember, hogy ő kicsoda, de hogy ő volna az Ördög, még hihetetlenebbnek tűnt.
– Sajnos nem érek rá! Sok fontos dolgom van, amit még ma el kell intéznem. Nem érek rá, hogy szélhámosokkal üzleteljek holmi döglött lovakon.
– Szép szőre van, ön pedig, ahogy az eddigi életét szemléltem, szinte mániákusan szeret döglött lovakon lovagolni.
James Smith levegőért kapkodott.
– Semmi gond! Még nem elég bátor ahhoz, hogy beismerje, a döglött lovon lovaglás az egyik legkedvesebb sportja.
– Ezt miből gondolja? – ,kérdezte szúrósan Smith.
– Gondolok a csalódásaira, amiket mániákusan gyűjt. Minduntalan hazugságokba ütközik, és úgy tesz, mint aki nem értené meg a sors kegyes útbaigazításait. Ön egy igazi sorsrontó üzletpolitikába kezdett, amikor olyan dolgokat kezdett hajszolni, amik garantáltan kudarcba fulladnak, hogy aztán magában mérgelődve elsüppedjen az önsajnálatban. Mondhatnám, hogy ön egy igazi vesztes, de ez nem lenne igaz, mert csak egy szerepet játszik, ami nem az öné.
Smith feje elvörösödött a haragtól.
– Én igazán vesztes vagyok! És ebből az állapotomból nemhogy egy, de kettő döglött lóval sem fog tudni kirángatni, kedves... Ördög úr!
– Nem is rajtam múlik az üzlet sikeres kimenetele, hanem önön!
Smith hirtelen nem tudta, hogy mihez kezdjen a képtelen helyzettel, amivel szembe találta magát.
– Nos, mit tehetnék, hogy minél gyorsabban megszabaduljak öntől, kedves Ördög úr?
– Kössünk üzletet! Maga vesz tőlem egy döglött lovat, amin bármikor lovagolhat, amikor kedve tartja. Én pedig csöndben figyelem, hogy mikor unja meg. Akkor békén fogom hagyni.
Smith szédülni kezdett.
– Mi az ára?
– Adja a lelkét!
– Mi? Nem gondolja, hogy túlmegy minden határon? Döglött ló és az ára az én lelkem?
– Nézze, a következő alkalommal ismét fel fog pattanni a hátára és önfeledten el fog lovagolni vele a naplementében, mint valami romantikus hős. Még a kalapját is lengetni fogja hozzá.
– Ez hallatlan! Nincs is kalapom!
– Talán nem ön találta meg azt a nőt, aki fondorlatosan hülyét csinált önből és a fél várost körbe tesztelve... khm kitapasztalta, hogy kinél találhat a legnagyobb anyagi biztonságra? – Smith szeme elkerekedett. – Talán nem ön volt az, aki két év gúzsba kötött magány után kifogta az éppen adott munkahelyén lévő legledérebb és leghazugabb nőt, aki bohócot csinált önből? Aztán a sebeit nyalogatva ismét magába fordult, mint egy éti csiga? – Smith feje még vörösebb lett.
– Nem kell a döglött lova! – sziszegte.
– Pedig ön folyamatosan a nyergében ül, és azt hiszi, hogy a boldogság felé vágtat. Amit ön maga előtt lát és azt hiszi, hogy az a helyes út. Én viszont biztosan tudom, hogy a legnagyobb eséllyel egy gödör mélyén fog landolni. Nézze, a lónak nemrég fényesítettem meg a szőrét, tehát igazán mutatós. A patái is rendben vannak. A nyeregről nem is beszélve, ami egy vérbeli bőrdíszművesnek is a becsületére válna. Csak ön hiányzik a hátáról, mint délceg hős, aki azt hiszi, a paradicsomba repül, ha minél jobban sarkantyúzza azt a szerencsétlen állatot.
Smith elbizonytalanodott. – Mi szükség lenne arra a lóra, ha mindenképpen a gödör mélyén fog landolni?
– Nézze, értem az aggályait. A gödör szinte adott, a hatalmas nagy nyeregből kibukfencezés is garantálva van. Az én közbelépésem annak tudható be, hogy végre észreveszi azt, amit egész idáig figyelmen kívül hagyott.
– Mégpedig?
– Döglött lovon lovagolni teljesen felesleges sport. Hagyja abba! Csak és kizárólag csalódásokkal járhat.
– Akkor minek venném meg?

– Mindennek akkor van értelme, ha fizetnek érte. Ha ön mindennap ezt csinálja és elbukik, majd másnap újrakezdi, nem fog jutni sehova. Meg kell törni ezt a kört! Fizessen érte, hogy észrevegye, ez az út nem visz sehova. Idáig is ezt tette, de nem akarta a lelkét adni. Megrekedt ebben a naplementés, romantikus lószarban. Soha nem fog kikecmeregni belőle, ha valami árat nem fizet érte. Meg fogja látni, ez egy jó üzlet! És nem nekem, hanem magának!

– Tehát, ha megveszem öntől a döglött lovat, aminek szép szőre van, meg patája, meg míves nyerge, akkor nem érhet bántódás?
– Dehogynem! Akkor fogja csak legjobban a gödörben landolás legrémisztőbb élményét átélni!

– Nem értem! – hőkölt meg Smith.
– Amit én adok az a döglött lóhoz csatolt grátisz. Szépen magához tér végre és rájön, hogy nem érdemes döglött lovon lovagolni!
– Akkor minek a döglött ló? Kantárral, meg díszes nyereggel, meg szép szőrrel?
– A megtapasztalás miatt. Szükséges rossz! Vagy talán a következő hölgyre pályázik, aki biztosan a szemébe hazudja, mennyire szereti önt, miközben egy kicsit sem kíváncsi a valódi James Smith-re?

– Azt hiszem, igaza van, kedves Ördög úr! Kérem azt a lovat!


arcnelkuliember



©2009 Sarok.org

Search marketing