H2906132027
K3007142128
Sz0108152229
Cs0209162330
P0310172431
Sz0411182501
V0512192602

Be just or be dead

2013/05/09

Zen

Hogyan fessünk madarat

 

Fessünk először egy kalitkát,

az ajtaját szélesre tárva,

s fessünk aztán

valami kedveset,

valami egyszerűt,

valami szépet,

valamit, ami hasznos

a kismadár szemének,

s támasszuk aztán egy fának a vásznat

egy kertben,

egy erdőben,

vagy egy rengetegben,

s rejtőzzünk a fa mögé semmit se szólva,

sőt mozdulatlan.

Néha gyorsan odajön egy madár,

de olykor hosszú évek is elmúlnak,

míg elhatározza magát, hogy leszáll.

Ne veszítsük el a türelmünk,

várjunk, merengjünk.

Várjunk, ha kell, éveken át,

száz év nem a világ,

hogy gyorsan vagy lassan jön-e meg a madár,

nincs semmi összefüggésben vele,

hogy lesz-e a képnek majd sikere.

Amikor megjön a madár,

– ha megjön a madár –

mélységes csendben legyünk,

várjuk meg, amíg a kalitkába belép,

s bent van, ha már besétált egyszer,

zárjuk be ajtaját gyorsan az ecsettel.

Aztán tüntessünk el minden rácsot vigyázva,

nehogy egy csöpp is hulljon a madárra.

Fessünk aztán egy tündéri szép fát,

s a legszebb ágat

válasszuk a madárnak.

Fessük meg a zöld lombokat, a borzoló szelet,

a napban táncoló porszemeket,

a fű bogarainak zsivaját a nyári melegben,

s várjuk meg, amíg a madár dalolni kezd önfeledten.

Ha nem dalolna a madár,

rossz jel volna, azt mutatná meg - óóó -

hogy a kép rossz, csapnivaló.

De jó jel az, ha a csőre dalra rebben.

Akkor egy tollat a gyerek

a madár szárnyából gondosan kitéphet,

s aláírhatja vele boldogan

a képet!

 

Jaques Prévert


altair



©2009 Sarok.org

Search marketing