Összes blogok

­Nagyon remélem, hogy most az egyszer csak kicsit van igaza Popper Péternek, akinek az egyik történetét idézem be.
Remélem, hogy tisztességes ember is képes azonnal visszarobbanni ha rátámadnak, és nem lehet rizikó nélkül még kötekedni se vele. Ismerek több ilyen embert is, és nem is tudnék elképzelni magam mellé olyan társat, aki nem ilyen. Meg olyanokat sem, mint a villamosmegállóban álló többi hat-nyolc ember, akik nem segítettek. Van egy mondás, amit nagyon igaznak tartok;
-Ha valaki tétlenül nézi, hogy egy másik lény szenved, ha segíthetne de nem segít, akkor az ő beleegyezésével történik a dolog, és olyan, mint ha ő tenné. 

-"Mondja egyik kollégám, hogy baj van a tizenhét éves fiával, depressziós, képtelen kiszedni belőle, mi a gond, foglalkozzam kicsit vele. Kiderült, a srác

Ez elé muszáj előre is bocsikálni és felhívni a figyelmet, hogy ez egy menzesz előtti kesernyés, őrjöngés-ömlengés… a saját bazi nagy egóm játékai miatt akadtam ki, elég rendesen…

Olvastam egy cikket, amiből ide rakok pár sort, hátha.
„Az Őrségben, ha valaki kullancsot talál a bőrében, elővesz egy gyufaszálat. Idézem a további teendőket: „Nyálazzuk meg a gyufa fejét, majd közvetlenül a kullancs teste mellett lassan körözzünk, mintha kenegetnénk!” A kullancs pár másodperc múlva átmászik a gyufára, mert nagyon szereti a foszforos illatot, képes elhagyni miatta a testet. A kullancs feje így még véletlenül sem marad bennünk!”

Na én olyan trééé hangulatban vagyok, hogy erről csak az jutott eszembe, hogy
engem még a kullancsok sem szeretnek!!!
sőt a szúnyogok sem csípnek! (mondjuk ez nem gond)
de tényleg, jön a szúnyog vámpír-repülésben, és a bőrömtől kb. fél centire elbizonytalanodik, néha azért még leszáll, de max. ücsörög egy kicsit, és már megy is a szomszédra…

Üdv mindenkinek! :)

Na ex ajánlatára, elmentem Ganga egyik szatszangjára.

Papadzsi nálam nagyon bejön, kíváncsi voltam a feleségére is.
Szatszangot eddig csak felvételről láttam, amiket nyilván megvágtak, és csak a jó kérdéseket hagyták benne, de így vágatlanul!!... :))))
Viszont Ganga rutinos, és a fejében ott van minden tudás...
ha valaki ennyi időt tölt egy ilyen ember mellett, mint a férje volt, annak azért van látszatja...
Ő is jókat nevetgélt, van humora, külsőre meg olyan hosszú ujjú, intelligens kezű, laza stílusú, jó nő... persze ebben a korban, már hozzáteszik azt a kellemes kifejezést, hogy -korához képest- :)

És sikerült meglepetést okoznia számomra... nem is egyszer...

 

"A dolgokkal akkor kell elkezdeni törődni, amikor még nem is jöttek létre.

Akkor kell rendet tartani, amikor még nincs felfordulás.

Ami nyugalomban van azt könnyű megtartani.

Ami még nem született meg, arról könnyű tervet szőni.

A még törékenyt könnyű eltörni, a még parányit könnyű megsemmisíteni.

A húszméteres faóriás egy pici sarjból fejlődött ki.

A kilenc emeletes tornyot egy sor téglával kezdik építeni.

Az ezer mérföldes utazás egy lépéssel kezdődik."

Popper Péter

Popper Péter: Praxis
idézet

„A kisfiú természetesen nem volt néma. Jól megteremtett felső tagozatos diák az általánosban, csak megfontolta, hogy hol, mikor szólal, meg és mit mond. Az iskola nem tartozott a beszédre késztető helyek közé. A szülők kétségbeesve rohantak az orvoshoz.

-Képzelje, doktor, az órákon nem hajlandó felelni. Némán megvárja, amíg beírják neki az elégtelent. Mi lesz ebből? Megbolondult? Kíváncsiak vagyunk, magával szóba áll-e?

Popper Pétertől idézek:

      "Mondja egyik kollégám, hogy baj van a tizenhét éves fiával, depressziós, képtelen kiszedni belőle, mi a gond, foglalkozzam kicsit vele. Kiderült, a srác villamosra várt a barátnőjével, amikor a megállóban beléjük kötött három bőrfejű szörnyeteg. Lekurvázták a lányt, leköpték őket.
     A srác sokkot kapott, mukkanni sem bírt. Amikor látták, hogy nem mozdul, még egyszer leköpték, hogy ez dinka, és otthagyták. A lány szerint a lehető legokosabban viselkedett, hiszen ha ellenáll, leütik, de a fiú képtelen volt megbocsátani magának a gyávaságot. Amúgy a megállóban állt még hat-nyolc ember, egyik sem segített. Mondja a gyerek: „Ott értettem meg, Péter bácsi, mi az a fasizmus.”

Az egyén hogyan viselkedjék, ha már ideszületett?

"Amikor az erkölcsi fejlődést tanítom, mindig feláll egy egyetemista: „Tanár úr, a tisztességes embernek jobb sora van az életben?” „Nem, fiam, azt tapasztalatom, rosszabb sora van. Tisztességesnek lenni nem jutalmazott magatartás, hanem rizikó.” „Akkor miért tetszik bennünket tisztességre tanítani?” „Fiam, én nem azt tanítom, hogy tisztességesnek lenni jó üzlet. Az ember nem azért tisztességes, mert azzal jól jár, hanem annak ellenére tisztességes, hogy el kell szenvednie a tisztességesség negatív következményeit.” Sokan kérdik tőlem mostanában, mire neveljék a gyereküket. Mondván, ha tudomásul veszik a társadalmi realitásokat, akkor hagyni kell simlissé válni, pillanatnyi hasznok szerint tevékenykedni, és sikeres ember lesz belőle. Aminek az az ára, hogy morálisan és érzelmileg is iszonyú messze kerül a szülőktől. Vagy lehet a saját erkölcsi normák szerint nevelni – baleknek. És én nem tudok mit tanácsolni."

Mi a szerelem?
Tébollyá nemesedett fajfenntartási neurózis. Talán nem túl szakszerű a megfogalmazás, de a lényeg benne van.
Bár az ivadékolási következmény minimális, mégis az egyneműek közti szerelem is, -ha abberáltan is- de hormonális indítékú.
Az emberek annyira komolyan veszik ezt a hülyeséget, hogy a bűncselekmények zöme a szerelemnek köszönhető. Ha leoldanánk a szerelemre rárakódott sok esztelenséget, amit a kultúra rárakott, akkor pedig pompás dolog lenne. A primitív társadalmakban, ha két ember megkívánja egymást, egyszerűen összeköltöznek és kikapcsolódásként közösen végzik a házkörüli tennivalókat.