H0108152229
K0209162330
Sz0310172431
Cs0411182501
P0512192602
Sz0613202703
V0714212804

Összes blogok

2008/10/27

Vannak korlátok, amiket olykor átlépünk. Én mindig feszegetem a saját fizikai határaimat és csak utólag bánom meg az átlépésüket. Most is így történt, de visszagondolva sosem értem magam. Hát nem logikus hogy ennek nem lesz jó vége? Ezek szerint nem. Azonban eljön a kritikus pont, amikor drasztikus figyelmeztetést kapunk, amolyan na mostmár aztán elég lesz kislányom/kisfiam félét. Ekkor, mint aki álomból ébred rájövök, hogy nem vagyok komplett. Ennek ellenére vannak élethelyzetek, amelyek megindokolják ezt a feszegetést, mert nincs olyan szó, hogy nem. Valamikor csak igen van. Ennek tükrében sikerül totális ellentmondásba keverednem saját magammal. Ritkán mondom azt, hogy nem szellemi felfrissülésre van szükségem, hanem testire, de most így esett a dolog. Igyekszem okos lenni.
Kulcsszavak: pfó