Összes blogok

Olvas:


Gesztenyék:


Biciklibérlő:


Mars-mező:


Kopár Eiffel:




Eldobva:


Beszélgetős:


Lefelé:


Divat(?) (a franciák főleg abban öltözködnek másképp az angoloknál, hogy melegben is sálat hordanak):


Utcai csocsó:


Reggeli vaníliás csigával:


Vízköpők:


Flanciák:


Foci:


Space invaders:


Csak a gyerekek tudnak repülni:


Csók:


A vesztes:




Bolhapiacon:


Biciklivel Párizs nagyon jó:


Mályva(?):


Tükörben:


Jégmotor, a háttérben valami Schönherz QPA-szerű eseménnyel:




Párizsiak:


Rollerparkolás:


Utcai modell:


Sütik:


Vica, piramisokkal:


Eső, csigára várva:


Piros:


Tetők:


Park:


Jön:


Motor:


Roller:


Ember:


Egyedül:


Könyves:


Streetball:


Iszonyatos ruhafogas a bolhapiacon:


Park:


Ő mintha nem lenne annyira meggyőzve az apaságról:


Fura alvilág a kávézók alatt:


Múlt:


Kutya:

Montmartre:


A Canal Saint-Martin csatorna mentén:




Dombtető:


Vacsora (az egész városban nem lehetett egy nyomorult csigát találni):


Pont de Bir-Hakeim (Szajna-híd vaslábakon a magasban haladó metróval és alatta járdával/bicikliúttal):


Bois de Boulogne:




Goutte d'Or fekete/arab negyed:


Apácazárda (tényleg) udvarán:


Kötelező space invader:


Vélib, a párizsi bérbicikli-hálózat (párszáz méterenként van egy stand, ahonnan pl. a párizsi elektronikus BKV- bérlettel fel lehet kapni egy bringát):


Az Arab Világ Intézet blende-ablakai, amik a nap fényerejének függvényében tartják egyenletesen a belső világítást:


Bagettek egy pékség előtt, ahova a helyiek vasárnap reggel hosszú sorban álltak, majd mindegyikük egy-nyolc bagettel a kezében távozott (a kép egyébként akár a Körúton is készülhetett volna, mint ahogy Párizs tele van Andrássy-utakkal is):

 Párizs nem eresztAz év legszebb könyveKerekes Tamás Amerikai Népszavawww.nepszava.com   Párizsba többnyire vonattal érkeznek a magyarok. Kivétel Kassák, akinek elhiszem, hogy gyalog ment. A hordárok rajától elvarázsolt pályaudvar az érkezés és indulás szimbolikus színtere, a vágyak és remények kiindulópontja, a csalódások helyszíne. Honfitársainknak Párizs a Gare de l'Estnél kezdődik.

Hevesi András írja:

A németeket Goethe megajándékozta Rómával, a franciákat Maurras megajándékozta Athénnal, bennünket, magyarokat a költő: Ady - Kerekes Tamás - megajándékozott egy párizsi pályaudvarral. Karácsony Benő az utazás előtti lelkes mámorában a város "maradéktalan elfogyasztására"  rendezkedett be:

"A nagy Párizst fogom látni,a mély Párizst, a füstös falakat, tele hirdetésekkel, a furcsa nevű kabarékat napóleoni obeliszket, szellemes kalapos lányokat, a metrót, az utcákat, az olvasmányaimat és mindent."

Picasso barátja a párizsi éjszaka fotósa, Brassai, így érkezett: "Délelőtt fél tízkor futottunk be a pályaudvarra. Több útitársammal autótaxin érkeztem a rue Delambre-ba és vertem fel hajnali álmából Tihanyit. Most napi nyolc frankért lakom két sarokkal odébb. Az emberek kedvesek és közvetlenek, egy kis utánajárással lehet majd műtermet szereznem. Megjelentem már a Rotonde-ban, ez a montparnasse-i művésztanya. Micsoda kedves, aranyos nők. Békebeli croissantok, briósok, articsókák, habkönnyű ételek, elragadó nők. A kávéházakban minden ingyen van, a cipők szépen az ajtó elé rakva, utcán, áruházakban mindenben szabadon turkálhatsz, mert minden a vevők becsületére van bízva, különösen hat mindez Románia után."

A kötet kissé módosít a megszokott író-arcképeken, néhol... Endre de Ady...

"Párizsról le kell beszéljelek, azt hiszem, ha most kijönnél, még jobban csalódnál abban a buta Mah-Jong partiban, amelyet a Baedeckerek Paris néven neveznek. Hogy Adym, ez az iszákos hülye mit látott Párizsban, az más lapra tartozik. Itt egyáltalán nem lehet ámulni, hacsak azon nem, hogy miként lehet annyi utolsó piszkos krajzleráj egy rakáson, mint itt." - József Attila. Nem kell ácskapcsot vernünk egy kultusz koporsójába, de Henry Miller és Braque barátja, Brassai is megjegyzi, hogy Ady le akart ugrani az Eiffel torony tetejéről. Párizst azonban neki köszönhetjük. A kötet pedig elsősorban az írók Párizs-élményét rögzíti.

A zarándoklat a 19. században indul, és a második világháborúig tart. Regényességét ennek a korszaknak és kapcsolatnak ma már megmosolyogjuk: írók, akik német újságírócápák megrendelésére gátlástalanul gyártják a hamis interjúkat a világnagyságokkal, szélhámosságokkal tartották fel magukat, kigépeltek régi újságcikkeket, és mint eredetit eladták a szerkesztőnek, hálásak voltak, ha a honoráriumból egy kiadós ebédre futotta. Ne felejtsük, hogy Párizs Gorcsev Iván és Vanek úr városa is, nem kell csodálkoznunk Brassai ijedelmén, aki meginterjúvolt egy bárót, a cikket eladta, és felröppent a hír: a báró már két éve halott...

Ebben a bohém légkörben először a Hét, a Magyar Géniusz, a Budapesti Hírlap, majd a Nyugat újságírói (Justh Zsigmond, Szomory Dezső, Heltai Jenő, Ady Endre, Szini Gyula stb.) küldik írásaikat a boulevardokon sétáló elegáns tízezerről. Kiállításokról, szalonokról, társasági és politikai szenzációkról, egzotikus uralkodók látogatásáról, színházi bemutatókról, a csillogó, mulató, mondén világról, a szabadság, a demokrácia és a választások hazájáról. Az 1900-as párizsi világkiállításra kiutazó Jókai Mórnak neves francia írók, művészek adnak fényes estélyeket, Justh Zsigmond pedig a nagy Sarah Bernhardt szűk baráti köréhez tartozik. Szomoryt maga Dumas támogatja és Daudet.

A várost azóta felfedezők Ady lábnyomában lépkednek, már mi is tudjuk, hogy Párizsban hol lejt a járda...

A kötetet a megérkezés, a pályaudvar, a város élménye, a művésznegyed, a honvágy színes fejezetei tagolják, és négy kitünő tollal megírt esszé zárja. A kiállításba - ennek a lenyomata ez a páratlanul szépen kivitelezett kötet - bekerült néhány magángyűjtőktől, társintézményektől kölcsönzött műtárgy, Réth Alfréd festménye egy párizsi megállóról, Nemes Lampérth, Czóbel Béla, Csáky József, Vaszary János, Rippl-Rónai József francia hatást tükröző művei. Így egészült ki a magyar irodalom képviselőinek küzdelme, hogy francia földön elfogadtassák alkotásaikat az ecset nemzetközi nyelvét használó festők sikeresebb törekvésének eredményével. A kötet illusztrációi szenzációsak. Korabeli városrészletek, fotók, metszetek, egy csoportképen Brassai, Bölöni,és André Kertész. Ady vasúti bérlete és névjegye (Redacteur-Correspondant Des Journaux Hongrois), József Attila párizsi anzixkártyája József Jolánnak, Bölöni György igazolványa a Salon D'Automne nyomtatott kártyáján, Tihanyi Lajos és Pór Bertalan képek. A kötet pontosított eddigi ismereteimen is. Magamtól nem gondoltam volna, hogy a francia egzisztencializmus-a kortársak szerint legtehetségesebb alakja, Paul Nizan - mondott 1939-ben a párizsi Ady emlékünnepélyen üdvözlő beszédet.

 Kerekes Tamás
 

Párizs nem ereszt el
Petőfi Irodalmi Múzeum
Szerkesztette Cséve Anna, a kiállítást rendezte E. Csorba Csilla
A tanulmányokat a kötet szövegét írták: Beke László, E. Csorba Csilla, Tverdota György, Design: Kaszta Móni

 

 

 

 Párizs, 2008 nyara, hajókirándulás a Szajnán

....ahol valami istenien éreztem magam:))

Két nap Párizs,két nap EuroDisney....,mindezt Eurostar vonattal értük el:)

Hihetelneül fantasztikus 4 nap volt,kifejezetten rossz volt visszajönni Londonba...

A részletes beszámolót sajna későbbre kell halasztanom,mert sikerült megint kifogni egy seggfej landlordot,így igen kellemetlen meglepetések értek hazaérvén:( 

...ha minden jól megy,jövőhéten,csütörtöktől vasárnapig mennénk...:)

ma fogjuk lefoglalni a szállást a neten,remélem,találunk vmi igazán jót,lehetőleg jó közlekedéssel,a központhoz közel.

Annyira várom már,rám fér egy kis változatosság:)Ebből a négy napból minimum kettőt Disneylandben fogunk tölteni,gyerekkori régi vágyam válik valóra...Főleg a Pán Péteres repülésre,meg a Star Wars-os szimulátorra vagyok kiváncsi:)

Sajna én nem beszélek franciául,de a Greg perfekt,így remélem ezzel nem lesz gond... 

Párizs.

Sikerült végre felraknom a múlt hétvégéről a Párizsi képeket:



Szent Lajos sziget


Montmartre


Az Arab Világ Intézet homlokzata, amin több ezer fényérzékeny blende szabályozza, hogy mennyi fény jut be az épületbe.


Métro


Eiffel


Köd

Ennyi. Párizs jó hely :)