Összes blogok

Egy nyári hétvége októberben Southendben és Leigh-on-Sea-ben, a Temze torkolatánál (Londontól 50 perc vonattal).







Piros:


Piros 2:


Teakert:


Bicikliút a tengerpart mentén:


Madarak rajzanak a Temze torkolatában:


Nők:


Gentleman:


Kikötői élet:


Leigh-on-Sea kikötőjében máig halásznak:


Ezekkel asszem rákot fognak:


Tengeri kaja az egyik halásztársaság bódéjából: darált rákhús-golyók, panírozott és főtt garnéla, szardella és lazac:




Okosan néz:


Southendben található még többek között a világ egyik leghosszabb, 2km-es mólója, amin vonat jár, ebben a bejegyzésben írtam róla korábban.

Baromi nagy "barátsággal" közeledett felém az augusztus. Nem tudom, ezután még reménykedjek abban, hogy a nyárutó (kora ősz?) jól alakul?! Nehezen fog menni, ha esetleg rávenném magam. 
Nem szeretem az ilyen heteket, mint ez a mostani. Nem szeretem, amikor az alap rossz kedvemet még további dolgok nehezítik meg. Itt van például ez a hülye idő. Hét elején olyan meleg volt néha, hogy leizzadtam magamról a ruhát, ma meg már 3x áztam el. Erősen hat rám az időjárás változás, meg a mindenféle, hideg-meleg front. 
Aztán amikor egy-egy dolog megoldódni látszik, jön egy újabb, ami hosszú távú és fogalmam sincs, hogy hogy reagáljak rá. (Legegyszerűbben a sírástól való fejfájás altat el.) Valamint, hogy ez még ne legyen elég, mellettem sétál, karon fogva a balszerencse is. - Vagy ez mind annak a következménye? 
Mindenesetre nagyon várom már, hogy vége legyen ennek a hétnek, és nem a pénteki lezárásra, hanem a vasárnapira gondolok. 
Valamint nagyon bízom benne, hogy a szeptember, a születésnapi hónap, kárpótolni fog!

Hőségriadóban még a vasárnapi ebéd sem olyan nyerő. Még a leárnyékolt lakásban sem. De azért három csibelábat csak elcsócsáltam. 

El is felejtettem milyen jó dolog a strandolás.
Gyerekkoromban igazi kis "vízicsibe" voltam, legalábbis anyukám véleménye szerint. Azt kell tapasztalnom, hogy ennek a jellemzői mára sem koptak ki belőlem. Ugyanúgy élvezem a pancsolást, a lubickolást, a vizet. 
Csak aztán egy időre átvette ennek az érzésnek a helyét a szégyenlősködés és az, hogy 'hogy is nézek én ki valójában bikiniben?!'. Így aztán a tavalyi év folyamán körülbelül 1x ha belemerészkedtem a strandon a vízben. 
Hülye voltam az biztos, mert most már nem érdekel semmi. Az sem, hogy itt-ott kihurkásodom a bikinimből. A strandolás és pancsolás élménye nem ér meg ennyit. 

Hogy fel tudja dobni az ember kedvét, pár órára délután, egy egyszerű virágos ruha! :)

Paradicsomi Nyár

Veled minden olyan könnyű,
mondanom sem kell, s érted szavaim;
veled minden olyan szörnyű,
titkolom, s mégis tudod titkaim.

Magam vagyok a szobában,
s nélküled nem lehetek egyedül,
veled sem lehetek,
hangod mégis fülembe hegedül.

Mint tiltott gyümölcsöt, úgy akartalak;
de mérged gyorsan vérembe száll,
s szavaim torkomon akadva hull
a paradicsomi nyár.

1997. augusztus 3-4.

Mai napom egyik legszebb pillanata:

 

" A nyárban te vagy a legjobb, ami történt velem. " 

A sziget

A 10x20 mérföldes, 140.000 lakosú Isle of Wight eléggé mediterrán hangulatú, sokszor elüt a hagyományos Anglia-képtől. Homokos tengerpartjai és barátságos időjárása miatt népszerű nyaralóhely az angolok körében (külföldit és bevándorlót elég keveset látni). Pár adat róla:

• űrrakétákat teszteltek rajta
• az első légpárnás hajó itt épült a világon
• sokat bombázták a világháborúban (bár ez nem látszik rajta)
• 1970-ben 600,000-es látogatószámú rockfesztivál volt rajta (és ma is több fesztivál van évente)
• a világ első rádióadóját itt hozta létre Marconi (legalábbis a Wikipedia ezt állítja)
• az egyik Blackadder-részben a hajókapitányról kiderül, hogy eddig leginkább az Isle of Wightig hajózott el Angliából (15 perc).

A helyi újság aktuális fő cikke éppen az, hogy a helyi karnevál alatt a parkolóőrök több autót is megbüntettek, az sok ember haragját váltva ki. Mozgalmas az élet tehát.

Az út

A Csatornán található Isle of Wight negyedórányira van komppal Portsmouthból a Solent csatornán keresztül (sajnos nem légpárnás komp volt, pedig van olyan is):


A tenger a partnál túl sekély ahhoz, hogy a hajók kikössenek, úgyhogy egy 700m-es mólóra érkezik az ember:




Itt lehet gyakorolni az egyenesen biciklizést, hogy az ember ne szoruljon a deszkák közé:


A szigeten könnyű utakat próbáltuk elkerülni, így sokszor erdőn-mezőn keresztül ment az egyébként kifejezetten szép út — itt már a tenger felé közeledve:


Az egyik helyen az önkéntesek által szerkesztett online térkép azt állította, hogy az egyik öblön keresztül van egy út, és valóban, kissé szürreálisan:

Whitecliff Bay

Az úticél a Whitecliff Bay volt, egy félkör alakú öböl a déli parton:






Hobbit:


Hideg:


Okosan szárad:


Sajnos ezt muszáj volt úgy látszik:


A "Whitecliff" nevet adó, száz méter magas mészkősziklák alatt:


Egy hirtelen fordulás után ez történhet a füleinkkel:


Giccs:

Hazafelé

Hazafelé nyílegyenesen (=százméterenként kanyar, elvégre mégiscsak Anglia) mentünk, és borzalmasan zen volt az út a napsütésben a kis falvakon át.

Ryde, az Isle of Wight egyik főbb városa:




Séta:


A zacskós ember:




Portsmouth kikötője (az egyik legnagyobb Angliában) a vasútállomásról:

Egy nap a Leigh-On-Sea—Southend—Shoeburyness tengelyen (három egybeolvadt város a part mentén), a Temze torkolatánál. A folyó itt kb. 5km széles, és elég nehéz megkülönböztetni a tengertől — sós a vize, tengeri állatok élnek benne és többméteres a szintkülönbség az apály-dagály miatt (igaz, ez 60km-rel feljebb, London nagy részében is így van).



Raktárból átalakított mediterrán jellegű, olcsó tengeriétel-bolt (itt lent kagyló, osztriga és olivára tekert szardella):


Egy skandináv halászati évkönyv illusztrálja a tenger elővilágát a bolt falán:






Apálykor a Temze torkolatának nagyrésze "szárazfölddé" válik:


Ez egy ún. defence boom, amit a vízen keresztül építettek a II. világháború alatt a német tengeralattjárók és hadihajók ellen (mára csak egy mérföldnyi maradt belőle):




A part mellett sétány és bicikliút vezet végig:


A helyi rendőrség bűnmegelőző hirdetőtáblája:




Rock pool, aminek a lényege, hogy más környezetet teremt az élővilágnak (nincs apály/dagály, más a napfény stb.), ami miatt másfajta állatok élnek benne, mint a környező tengerben:


A defence boomon és a tengeri szélerőműveken kívül a jobb oldalon látszanak az ún. Maunsell fort-ok ("tengeri erődök"), amiket a II. világháborúban épített a hadsereg, hogy megvédjék az országot a Temze torkolata körül támadó német harci gépektől. Ezekre felmenni nem lehet — lehet, csak nehéz —, de hajóval el lehet menni a lábukig.

Ma végre, idén először, elmentem tesóimmal strandra, és minden várakozásom ellenére iszonyat jól szórakoztam:D

Komolyan, felér egy standup-comedy-val, ahogyan 2 kamaszfiú mustrálja a strandra látogatókat-különösen a lányokat:D emellett persze nem hagyták szó nélkül azokat a srácokat sem, akiknek esetleg én keltettem fel a figyelmüket:D

 

Mondjuk, ilyen melegben nem is nagyon lehet máshogy létezni, mint vízparton...persze, a légkondival felszerelt iroda, mozi, stb. se rossz választás:D 

Csak sajna nem mi voltnk az egyetlenek, akik vízközelbe menekültek a hőség elől...és elég idegesítő, amikor egyetlen medencében sem férsz el kartávolsága sem, nem beszélve néhány igen kellemetlen egyéntől...de mindent összevetve, élmény volt, és már alig várom, hogy újra strandon legyek, megmerítsem habtestemet:D

 

A kalóriáknak is adtunk, naná:D éljen a hamburger és a fagyi:D de nem baj, van jó kis hulahopkarikám, jövő héttől már teljes műszakban táncolok, szóval  jeeeeee:D:D:D:D