Összes blogok

 

 

Nem tudom, hogy emlékszel-e meg, de valamikor a kilencvenes években nagy nosztalgia volt a Kádár-korszak iránt. Tudod, 3,60-as kenyér, meg ilyenek. Akkortájt kezdődött a kiábrándulás a rendszerváltásból és az egész demokráciából. Lehet, hogy nem így volt és nem akkor, de én így emlékszem. Tudod, hogy az emlékek milyenek…

 

Most jön egy olyan kormány, amely visszahozza ezeket a nosztalgiákat a társadalomba. Hogy minden jobb lesz, hogy nem kell félni a kapitalistáktól, hogy a kapitalizmus megbukott, hogy a népé a hatalom és hogy senki nem teheti meg azt, hogy a saját, önös érdekeit a nemzet elé helyezi. Emlékszel még ezekre innen, meg onnan?

 

Szóval, a politikai pártok nem értik az ideológiákat és az eszméket. Orbánnal az a baja a baloldalnak, hogy nem baloldali és hogy munkás helyett polgárt mond. De most komolyan Árpád, nem mindegy? Gondolj csak bele: a Forradalmi Kormány olyan intézkedéscsomagot tett le az asztalra, hogy a sok balliberális értelmiség a ’80-as években felállva tapsolt volna és írt volna meg a Népszavában és a Népszabadságban az szocialista reformok győzelmét.

 

Itt van egy akcióterv, amely megmutatja, hogyan lehet Magyarország nagy a külföldi hatalmak és a külföldi tőke segítsége nélkül. Ne is mondd Árpád, ha ismerősen hangzik. Amely megadóztatja a multikat és nem a kisemberektől veszi el a pénzt, hanem a tőkésektől, multiktől, karvalytőkétől, burzsoáziától, nevezd, ahogy akarod, a végeredmény mégis az lesz, hogy a kisember boldog, a gonosz tőke pedig retteg. Persze tudjuk, hogy retteg a fenét, meg nem vonul ki, mert hát megvan neki még így is a maga haszna, nem kell őket félteni. Egy-egy forradalom bele van kalkulálva a költségvetésbe, főleg itt mifelénk.

 

A baloldal hibája, hogy ezt a játszóteret átengedte a Fidesznek. Annyira el akartak távolodni az előző negyven évtől, hogy a végén a nevükben is csak azért maradt meg a szocialista szó, mert ezt már úgy megszokták. Egyszerre akartak liberálisak és szocdemek lenne, egyszerre akarták a tőkét és az embereket is támogatni, amely lássuk be, nem megy. Erre még egy szocialista párt sem képes, pedig ha valaki képes csodákra, az bizony ők.

 

A Fidesz pedig kapva kapott az alkalmon és elfoglalta a grundot. És bizony igen jó hatékonysággal hozza vissza azt a világot, amelyet senki nem szeretett, de mindenki jól érezte magát benne. Jók ezek a fiúk én mondom Árpád. Ha nem lennék kommunista, bizony mondom belépnék a Fideszbe. Bár ki tudja, lehet, hogy ez most csak az előnyömre válna.

 

Ölellek,

 

 

 

Nem tudom, hogy emlékszel-e meg, de valamikor a kilencvenes években nagy nosztalgia volt a Kádár-korszak iránt. Tudod, 3,60 kenyér, meg ilyenek. Akkortájt kezdődött a kiábrándulás a rendszerváltásból és az egész demokráciából. Lehet, hogy nem így volt és nem akkor, de én így emlékszem. Tudod, hogy az emlékek milyenek…

 

Most jön egy olyan kormány, amely visszahozza ezeket a nosztalgiákat a társadalomba. Hogy minden jobb lesz, hogy nem kell félni a kapitalistáktól, hogy a kapitalizmus megbukott, hogy a népé a hatalom és hogy senki nem teheti meg azt, hogy a saját, önös érdekeit a nemzet elé helyezi. Emlékszel még ezekre innen, meg onnan?

 

Szóval, a politikai pártok nem értik az ideológiákat és az eszméket. Orbánnal az a baja a baloldalnak, hogy nem baloldali és hogy munkás helyett polgárt mond. De most komolyan Árpád, nem mindegy? Gondolj csak bele: a Forradalmi Kormány olyan intézkedéscsomagot tett le az asztalra, hogy a sok balliberális értelmiség a ’80-as években felállva tapsolt volna és írt volna meg a Népszavában és a Népszabadságban az szocialista reformok győzelmét.

 

Itt van egy akcióterv, amely megmutatja, hogyan lehet Magyarország nagy a külföldi hatalmak és a külföldi tőke segítsége nélkül. Ne is mondd Árpád, ha ismerősen hangzik. Amely megadóztatja a multikat és nem a kisemberektől veszi el a pénzt, hanem a tőkésektől, multiktől, karvalytőkétől, burzsoáziától, nevezd, ahogy akarod, a végeredmény mégis az lesz, hogy a kisember boldog, a gonosz tőke pedig retteg. Persze tudjuk, hogy retteg a fenét, meg nem vonul ki, mert hát megvan neki még így is a maga haszna, nem kell őket félteni. Egy-egy forradalom bele van kalkulálva a költségvetésbe, főleg itt mifelénk.

 

A baloldal hibája, hogy ezt a játszóteret átengedte a Fidesznek. Annyira el akartak távolodni az előző negyven évtől, hogy a végén a nevükben is csak azért maradt meg a szocialista szó, mert ezt már úgy megszokták. Egyszerre akartak liberálisak és szocdemek lenne, egyszerre akarták a tőkét és az embereket is támogatni, amely lássuk be, nem megy. Erre még egy szocialista párt sem képes, pedig ha valaki képes csodákra, az bizony ők.

 

A Fidesz pedig kapva kapott az alkalmon és elfoglalta a grundot. És bizony igen jó hatékonysággal hozza vissza azt a világot, amelyet senki nem szeretett, de mindenki jól érezte magát benne. Jók ezek a fiúk én mondom Árpád. Ha nem lennék kommunista, bizony mondom belépnék a Fideszbe. Bár ki tudja, lehet, hogy ez most csak az előnyömre válna.

 

Ölellek,