2 hozzaszolas
Összes blogok
2012/10/25
2012/10/14
aurora borealis
2012/10/13
aurora borealis
2009/09/22
2009/08/17
2009/08/16
2008/11/26
A tervezett mai program az volt, hogy reggel
elmegyek anyával a kávéházba, mert ma ő dolgozik, és majd onnan
megyek tízre a Mottak elé, ahonnan közösen megy a csoport
Kabelvagba futballozni. Na már most nekem ez egyáltalán nem volt
ínyemre, hiszen ahhoz, hogy beérjünk időbe a kávézóba, reggel 7-kor
el kell indulni, mert ugye hó van, és nehéz a kiállás a kocsival,
mert lejtőn van a parkolóhelye. Na de felkeltem 6.30-kor, fogmosás
(ma zuhanyzással egybekötve, mert majd szét fagytam), felöltözés,
mindez nagyon lassan. Már akkor megijedtem magamtól, mikor beléptem
a fürdőbe, és szembe találkoztam a tükörképemmel. Frankenstein
teremtménye kettő. Mire elkészültem, a reggelire nem maradt időm,
így azt anya becsomagolta, hogy majd a kocsiban megeszem. Na igen,
a kocsi. Ma nem tudott anya kiállni. Én tudom, hogy valami
természetfölötti kisugárzásom van (és most kinevethettek, de
akiknél előfordulnak ilyenek, azok tudják ). Volt már példa
ilyen dolgokra.
Végül is anya kért segítséget, és egy óra
küszködés árán sikerült kimozdítani az autót a felgyülemlett
hótömegek fogságából. Negyed kilencre a kávéházban voltunk. Aztán
végül nem mentem el focizni, Morten meg volt kedves, és
hazahozott.
Amilyen intenzív élményt nyújtottak ma
számomra a színek! (hazaút az autóval) Először is ugye minden fehér
a hó miatt (pluszban hóesés is van), a tenger meg egészen sötét,
olyan szomorú szürkés, feketés kék. Az égen pedig ködfátyol pihen,
amin helyenként áttörnek a nap sugarai, így a csipkés szélek
egészen rózsaszínek. A nap pedig a láthatár közepén lebeg, mint aki
nem tudja eldönteni, hogy feljöjjön, vagy elég volt ennyi sütés, és
mehetne már vissza. A határvonalaiba felhők lebegnek, amik egészen
sötét narancsba vannak öltöztetve. Persze az ember lányánál
ilyenkor nincsen fényképezőgép...
De mikor hazamentem, elmentem egy rövid kis
túrára a géppel, de természetesen Hopenen nem lehet olyan helyet
találni, ahol tökéletes képeket lehetne készíteni. Maradt a
sirályfotózás, meg találkoztam egy kutyussal, és egy hókotró bácsit
is lefényképeztem, visszafelé, pedig találkoztam egy ugyancsak
sétáló nénivel, aki aranyosan rám mosolygott, és jó túrát kívánt,
aztán én is neki.
Tegnap egyébként wc-t súroltam, és évek óta
nem takarított zuhanyzót tisztítottam, majd jött a konyha,
ahol a zsírt próbáltuk eltüntetni. Az ajtókról még annyit,
hogy a rajtuk található por szinte hangtompítónak felelne meg.
Pontosabban felelt meg. Kezelésbe vettem őket.
2008/11/25
Az emberi testet vettük norvégon, és egy
kicsit meglepődtem, hogy nem tudják a többiek, hogy mire jó a
szívünk, attól függetlenül, hogy dobog. Na, de miért? Miért jó az?
Műveltségi eltérések. Na, de Martin fölrajzolt egy szívet, igen, 4
részre van osztva, és akkor ugye fölrajzolt egy vérkört is, de csak
a nagyot, mondtam, hogy a kicsit is kellene, de mondta, hogy akkor
nem fogják megérteni, ha azzal is belezavarunk. Igaza lett. Ennél
nagyobb problémát már csak a vese elhelyezése, és működése
jelentett. Ezen is túlestünk.
És ma volt ellenőrzés is a kávéházban, és hát
problémák vannak, szóval ma nagytakarítás van hattól. Karin engem
is kérdezett, hogy akarok-e segíteni, mondtam, hogy szívesen,
szóval én is megyek. (Poca nem tudom mikor leszek elérhető.)
Szintén a mai nap történt, hogy egy velem
egykorú svolvaeri fiú fölakasztotta magát. Én ezt nem tudom
fölfögni. Ha morbid akarnék lenni, mondhatnám, hogy a téli
depresszió első áldozata, de egyszerűen nem tudom felfogni, mi
vitte rá. Felfoghatatlan.