Jómunkás csapos
Tegnap szerveztünk egy kis túrát a karon hallgatóknak, és érdeklődőknek. Jó volt, fárasztó volt, kimeritő, de határozottan tetszett a dolog. Amire legszivesebben emlékezem vissza, az az a 3 óra, amikor végre beálltam pultozni. Nem volt még ilyenben részem, mindig csak álmodoztam róla. Kipróbálni egyszer magamat, azt, hogy milyen is lehet ott állni, és szorgosan kiszolgálni a beérkezőket. Aki még nem csinált ilyet, hát csak ajánlani tudom. Drága céges csapatépités, meg mindenféle nyaralásos butaságok ide vagy oda, ez épp annyira kaland szerintem, mint elmenni mondjuk vitorlázni. Keveset aludtam, és elég sokat kellett dumálni a csapatokkal, úgyhogy nem épp kipihenten kezdtem, aztán csak mégjobban lefáradtam :) Nem értem mit esznek rajta a népek, de a kérések 70%a VBK volt, pár Fröccs, egy srác mindig 2 házmestert kért, értetlenkedett, hogy miért nem tudom, de a tojáshéj a fenekemen, illetve, hogy sörös vagyok, meggyőzte. 3. alkalommal már tudtam a megoldást, visszakérdezés nélkül kiadtam neki amit kért. Győzelem :)
Van benne valami egyszerű szépség, ahogy robotként mozog az ember a hűtő a vendég és a kassza között. Mozog az ember, siet, igyekszik mindenkit kiszolgálni időben. Kb. olyan szinten van ez, mint egy egyszerű flashjáték, jönnek fentről lefele az elemek, és lekell lőni őket mielött elérnek a képernyő aljára. Mielött túl bosszúsak leszenk a várakozás miatt... :) Sok vendég, sok pont, sok pénz jön be. :) Ennyi a képlet. Csak egy kis testmozgással kiegészitve.
Tanulságos belülről látni ezt a világot, mert amig az ember kivülről olyan okos, addigra belülről mondjuk már 4 vagy 8 óra után eléggé droiddá válik, néha megakad, hogy most épp merről mentem hova, hogy mennyit is kell visszaadni. Közben néha dumálnak veled a haverok, akik odatérnek a pulthoz, beszélgetnél velük, de közben ki is kell szolgálni a tömeget. Rohangálás, sokfelé figyelés. Pörgős munka ez, minimálisan szellemi, jól kikapcsolja a fejet.
Végül pedig, ha a pultnak ezen az oldalán állsz, akkor sok
embert látsz. Igy jópár részeget. Közben kaját is csináltunk, volt
amelyik ezen problémázott, agresszivra itta magát, és a fejemet
akarta beverni, amiért még éheznie kell. Volt aki csak egyszerűen
dünnyögött. Bár empatikus készségem van annyira fejlett, hogy ezt
eddig is észleltem, éreztem, de jó volt megtapasztalni, milyen ott
állni, képviselni részlegesen valamit, ami a másiknak nem jó, ő meg
lusta, vagy csak nem látja át a rendszer szerkezetét, és téged
azonosit bajának forrásával. Úgyhogy aztán le is forráz, szóban,
vagy tettlegesen próbál elégtételt venni rajtad, azért a
problémáért, amihez neked közvetlenül semmilyen közöd nincsen. Azok
az emberek meg, akik túlságosan vérmesen lépnek fel ilyen esetben,
igazán megérdemelnék, hogy a fasznak a másik végén is álljanak
egyszer...