A tegnapi és a mai nap egy jópár éves, és jópár kilós bibliával járkáltam a városban. (a könyv egy fényképhez kellett, majd ide-oda cipeltem amíg visszakerült a gazdájához).
Élménybeszámoló:
A 10-edik perc után, amikor még mindig nyomja a hátad A könyv, kezd megrendülni a könyvbe vetett hited.
Minden rád ugató kutya megkísért, és végigfut a fejeden az a bizarr ötlet, hogy végleg eldobd magadtól.
Amikor az első emelkedő vége fele közeledsz, kezded elveszíteni a hited..., kell ez neked?...
Végre megérkezel, és már nem Bibliaként, hanem hatalmas és kellemetlen nehezékként nézel a táskádban lapuló könyvre. Persze eltelik pár perc. és mintha mi sem történt volna, folytatódik minden tovább...