H250209162330
K260310172431
Sz270411182501
Cs280512192602
P290613202703
Sz300714212804
V010815222905

Összes blogok

2012/07/08

Sikeresen megérkeztünk Németországba! Ha minden jól megy, akkor itt fogunk melózni tesómékkal augusztus elejéig, dobozokat fogunk pakolgatni. De persze az is lehet, hogy az egész csak átvágás, és mondjuk holnap reggel hatkor nem a raktárépület felé vesszük az irányt, hanem Ukrajna vadregényes tájai jönnek, a gyerekkereskedők jóvoltából. Azért csak fel a fejjel!

 

Tehát tegnapelőtt jöttünk, előzőleg egy nappal fel kellett menni Pestre, onnan indult a repülőgép, de az igazi utazás nem itt kezdődött, hanem hetekkel korábban, mert az egész falu elbúcsúztatott minket, Jani bácsi szomszédunk áthívott bennünket a házába, mert egyrészt régen találkoztunk, másrészt mire három hónap múlva hazaérkezünk, ő már amúgy biztos halott lesz, és még egyszer utoljára látni akar bennünket. Mi is szerettük volna látni Jani bácsit, már csak azért is, mert ezelőtt nem nagyon rémlik, hogy találkoztunk volna vele bármikor is, és hát kit érdekel amúgy meg, hogy alig egy hónapra megyünk ki. De elmondta az áldást, ami annyiból állott, hogy tekintsünk mindenkit ellenségünknek a hátunk mögött!!! Ez eléggé meglepett minket, mert Jani bácsi atomkeresztény volt világ életében, ezt megerősítve adott is egy csomó ingyenes keresztény prospektust, baptistát, katolikust, evangélikust, szíve szerint a rádiót is odatenné, mert a hit hallásból van. Búcsúzásul mondta, hogy ha hazatérünk véletlen, mert nem telepedünk le a nímeteknél, konfirmáljunk le, de ha le lehet konfirmálni odakint, akkor tegyük meg ott feltétlen.

 

Mama már egy hete folyamatosan oktatott minket, hogy se kábítószereket, se semmiféle különös csomagokat ne vegyünk el idegenektől, akkor se, ha kínálják, és legyünk tisztességesek a vendéglátókkal, mert végül is mindent egybevetve mi csak bevándorlók leszünk. És vigyünk elég dollárt magunkkal! És még hozzátette csak úgy magának, hogy az eurinó nem jó a magyar nípnek, nagyon megsanyargatja!

 

Anya kísért fel bennünket Pestre, kicsit vert a szíve, mert mindhárom gyerekét egy repülőgépre kell feladnia, de végül is megnyugtattuk, hogy még maga az angol királynő se engedhet meg magának ekkora luxust, szóval ennyivel is rájuktromfolhat. Ezzel egycsapásra kicsit jobban is érezte magát. Beszálltunk a metróba, mi az ajtóknál álldogáltunk, őt leültettük, egyből beszélgetni kezdett egy vadidegen nővel, ahogy a falun csinálja mindig mindenki, anya mondta, hogy meleg van!!, erre a nő, hogy annyira azért itt a föld alatt nem..., szóval dumáltak, a nő nemsokára megkérdezte, hogy az Ön gyerekei állnak az ajtónál? Anya mondta, Igen, erre a nő, hogy Látszik, milyen féltő gondoskodással figyeli őket, ön igazi jó szülő!, anya meg egyből rávágta, hogy Igen, de most inkább azért nézem őket, mert nem igazán tudom, hol kell majd leszállni!

 

És körülbelül ezután jöttek a start pillanatai, elköszöntünk, felhívtuk még utoljára Mamát, hogy Mama, akkor indulunk! Mama mondta, hogy Okés, jó utat, most van vége a reklámnak, teszem le, szevasztok!, és 1re már Dortmundban szállt le a gép.

A vendéglátónk háza előtt pedig ez fogadott:

 

 

Egy öreg faszié, Manfred a neve, ehhez képest iszonyatosan laza fickó, állítása szerint látta már élőben a Rolling Stonest, a Pink Floydot, plusz még a Beatlest is, 1964-ben, a Helpre mai napig emlékszik, régebben DJ volt, őt a zene tartja fiatalon, plusz ez a kis tűzpiros kétszemélyes BMW is, lásd fent, de előbb-utóbb ez a sokat töltött cigi fog megölni, teszi még hozzá.

 

Majd írok még többet is, holnap reggel hattól meló van, vagy Ukrajna, de mindenesetre korán kell feküdni! Szóval Bis bald, ahogy a német és a pozőr blogger mondja!

 

Kulcsszavak: németország

2009/05/22

Akkor most elmesélem a német fogorvosos élményemet.

Tudvalevő, hogy az első fogam egy darabja a baleset óta ki van töltve tömőanyaggal, és időről-időre beletörik egy kiflibe, szendvicsbe, kenyérhéjba, ezeket mindig meg is írom, mert egy szekunder traumával ér fel a felismerés nyelvvel. Úr isten: nincs meg az egész fogam. lyenkor általában nem találom meg a hiányzó darabot. Valszeg mindig jóízűen elropogtatom. Fincsi.

 

Egy alkalommal egy késő áprilisi délután épp az énekessel beszélgettem, valamint kevéssel előtte Lars-szal, hogy felmond (fontos info, ritkán olvasóknak: a fiú, aki a lépcsőn csókolózott a rakparton), szóval ahogy arról beszélgettünk, hogy felmond, és hogy nehéz az élet, közben egy pitában currys csirkehúsból készült imádnivaló szendvicskét ettünk, és egyszer éreztem, hogy nem vagyok ép többé, igen, megint jóízűen összerágtam a fogam.

 

Amszterdam előtt voltunk, azonal jelentettem Frau Jawohl-nak, hogy azonnal fogorvoshoz kell mennem, megígérte elintézi, kiröhögött, azt mondta jó csúnya, majd vártunk.

 

Meg kellett várni ugyanis a betegbiztosítási papírt, hogy nem illegálisan dolgozok, és akkor elmehetek már Németország területén egy német fogorvoshoz, nade mi épp akkor még jópár napig Hollandiában időztünk, hisz pont akkor érkeztünk megfelé.

 

Vártunk, vártunk, a papír nem jött. Már rég elhagytuk Hollandiát, és rég No területén voltunk, mikor a papír csak nem jön. Majdnem fordultunk még egyet, mire végre mégis megérkezett: franciául. Sose derült ki, hogy miért van franciául, sose értettem meg hogy német, svájci, vagy luxemburgi cég vagyunk, és ezt az összevisszaságot a cég fenn is tartotta.

 

Kölnben aztán irány volt a fogklinika, ahol nagyon sok és nagyon hosszú magyarázás után elnémeteztem a német csajszinak, hogy mi ez a papír, és miért van franciául. Középiskolás korom nyelvvizsgái jutottak eszembe az összes bűneimmel együtt, - mit vétettem- mikor egyszer csak fény gyúlt a szőke szőkített fejben, igen, rájött, hogy tényleg: a carte europeenne, valami olyasmit tesz mint EuropÉische Karte, naugye. Van itten logika, bazmeg.

 

Ezután sajnos nem tudták megmondani mikor kerülök sorra. Befizettem a 10 eurot, nem tudom mire, az ingyenes ellátásért, majd leültettek, várjak türelmesen. Próbáltam ráviágítani, hogy mivel hajóval vagyok, jó lenne, ha a déli hajóindulás előtt tudnék végezni, ugyeugyeugye tud valaki fogadni engem. Pörsze. ÜLJEK MÁR BASSZAMMEG.

 

Vártam, aztán vártam, aztán a Túlélés nevében, na még egyszer. Odamentem a beszólítgató asszisztensnőhöz, hogy nem tudnának-e esetleg behívni korábban. Vagy mit csináljunk. DRINGEND. Ez volt 11-kor, és k i l á t á s   n e m   v o l t hogy a hajóindulási szmpontból bekerülök, és megcsinálják, és visszaérek taxival.

 

Aztán egyszer cska beszólítottak egy Simon Anne-hoz :D megcsinálta, jól, szép lett. Még a fogkövet is leszedte a török asszisztensnő. Mondhatni kurva prímán dolgoztak.

 

Visszaértem időben.

 

Itt a vége, fuss el véle.

Kulcsszavak: Németország

2008/10/08

Meseország