Összes blogok

El tudnám fogadni ;] Kis hot-blue motornak vmm vmmm

Gondoltam ránézek a Dakar oldalra, meglesem hogyan is szuperál ez a mi kis Palik fiucskánk... :)

Találtam egy videót, a tegnapi napról. Hát, érdemes végignézni. A 0:55-1:10ig tartó szakasz, na arról szól a motorozás, az 1:02-1:06-nál lévő képsor egyszerűen orgazmikus, ahogy kitárul a táj, igen-igen, egyszer nekem motoroznom kell a sivatagban!! :o

De a képek alapján az autózáshoz is nagyon kedvem lenne. Autós vicces rész 2:15 környékén van, mikor az enyhén beájulós fejet vágó mitfarer fogja egy darabig a kormányt...

Egyrészt, az út keresése közben, ráébredtem egy következő fontos állomásra. Azt már sikerült megtanulni, hogy az önsajnálat, az badarság, nem jó útitárs. Most arra sikerült ráébredni, hogy a boldogság utáni sóvárgás, az még annyira sem jó. Jön majd az, ha jönnie kell... Addig pedig éli az ember életét, úgy, ahogy azt a sors, a véletlenek, és az önmaga által képzett triumvirátus kitalálja... :)

Másrészt, motor ügyben sikerült okossá vállni. Eddig azon tojtam, hogy szép dolog, hogy veszek egy motort, de a parkolóból a házban már eddig is elloptak mindent. Mmint nem úgy mindent, csak csomó mindent, kocsifeltörés, illetve kocsilopás amik eddig megestek. Meg bicajt is elvittek, de aki azt a parkolóban tartja, hááát, csodálom az embert. Lényeg a lényeg, lehet kapni device-ot, amit az ember lefúr a garázs betontalapzatába, és rá tudja zárni a motorra valahogy. Ez egész jó izmos kis immobilizernek hangzik, azthiszem ez lesz az igazság felé vezető ösvény... ;]

Hát, ez a bicajos feeling. Annyi "hétvégi" cangás jön szembe az emberrel, nem köszön, nem biccent, nem int oda. Vszeg az a baj, hogy a bicajozás túlontúl könnyen elérhető dolog, nincs olyan küszöb amit meg kelljen lépni, mint mondjuk a motorozásnál. Ha mocin ülsz, akkor tutker, hogy a szembejövő balkézfejjel int egyet, vagy biccent a bukóval... Bezzeg a bicajosok, ott 40ből kb 1... És ezek után már én sem fárasztom magam vele, mert minek...

NKH-ban (Úgy talán többet mond, hogy Petzvál 38), kaptam egy A6-os méretű cetlit, hogy ezzel mehetek az tokmány nyírodába. Egy pár eccerű személyes adaton kivül két izgalmasabb rész van rajta:

1. A-2008.07.23 oh yeah bby! :)

2. egy 32 karakterből álló hexa szám. hőő ;]

Úgy tűnik kb fél óra az az idő, amit szabályosan tudok forgalomban eltölteni. Utána sikerült sávváltás közben nem megadni egy parkolóba nyiló leágazásnak a jobbkezet, majd zsinórban kintfelejteni az indexet, de vagy legalább kétmillóháromszázötvennégyezerkétszázhússzor. Vááááááargh. :)

Illetve ezekután azzal voltam elfoglalva, hogy vááá, de béna vagyok, és bár figyeltem közben a tükörben, hogy a szelid motoros mögöttem már megint csak 20al jön 50en helyett, arra már nem volt lelkierőm, hogy felismerjem, most nekem be kéne várnom azt a mamlaszt. Igy aztán megkaptam a fejmosást, hogy ne csak a gázt tépjem, nézzem a tükröt, várjam az embert...

Azt viszont észrevettem, mikor már a másik tag ment elől, hogy szembeszaladt a behajtani tilos manó. Én szépen ütöttem a fejem, hogy baaaj van baaj, van, tisztelt irányitótornyot kérném új utipálya kijelölésére. A kollega elöttem viszont merészebb volt, megnézte jobbra az egyirányú utcát, hogy beztos nem-e jön valaki akinek mégiscsak jobbkezet kellene adni, majd betette magát a manó elé. Tapsvihar, majd gyors nyugtázás: "Gratulálok kedves Jenő, megbuktunk."

De szerencsére ez még csak a főpróba volt, a záróepizód szerdán 10:20 Nádasdy utca, tanpálya...