Amikor az életed bizonyos helyzetei el kezdenek hasonlítani a legszínvonaltalanabb fecsegős-szinglilányos-vásárlós-koktélszürcsölős sztorihoz, akkor meg kell állni (legalábbis nekem) és gondolkozni.
...hogy a hétvégén megismert fickót miért is vitted haza.
...hogy aztán miért vártad hétfőn, hogy randit kérjen keddre.
...hogy aztán mikor felhívott és igent mondtál akkor miért is kötettek ki megint nálad.
...hogy miért ettetek együtt szőlőt és sajtot, majd mosogattatok el a legnagyobb egyetértésben, mintha ezer éve ezt csinálnátok.
...hogy aztán miért is nem hív fel már másfél napja.
...hogy miért is nem hívod fel.
És ha mindezt végig gondolod, akkor sem kapsz választ saját magadtól csak egy nagy katymaszként zuhan rád minden, mert logikusan nem tudod megítélni.
...hogy azért vitted haza szombat este, mert kívántad őt és ő is téged, hát miért is mondtál volna nemet.
...hogy az igazi randit azért vártad, mert jó volt vele lenni.
...hogy aztán azért mentetek hozzátok, mert későn végeztél a munkahelyeden és nem volt kedved még a város másik felére menni egy vacsi kedvéért, hanem inkább megkérted jöjjön érted, és vásároljatok valamit együtt.
...hogy talán azért nem hív fel, mert dolga van. De ebben valójában nem hiszel. Valójában úgy érzed, hogy soha többé nem fogod látni, de nem akarod elfogadni. Mert szépen lassan ráébredtél, hogy látni akarod őt, mindig.
...hogy azért nem hívod, mert gyáva vagy, nagyon gyáva.