Összes blogok

a múltkor sütikóstoltatókba botlottunk a Deák téren? A lányok aranyosak voltak, a sütik finomak és önkéntes adományt vártak pusztán a sütikért cserébe, mert, hogy mint elmondták a céljuk az, hogy eztán ebből fognak megélni: rendezvényekre fognak reményeik szerint sütit sütni. Nem, nem terveznek önálló boltot nyitni.

Halvány lila gőzöm nincs róla, hogy ha hozzájuk szeretnék fordulni eztán süti ügyben, akkor mit tegyek. Se egy névjegyet nem osztottak ki, sem a szalvétára nem volt felírva elérhetőség, csak remélni tudom, hogy legalább a belerakott pénzt visszakapták az adományok révén. 

Még mindig reklámhét :)

Ezúttal internetes marketingről is volt szó, a kedvencem a Vodafone szolgáltatásait népszerűsítő oldal. 

Nem is fűzök kommentárt, próbáljátok ki, szerintem zseniális :)

http://mobileoffice.vodafone.co.uk/desks/

Na jó, akkor beírok ide, hogy ne legyen már olyan üres.

Hol is kezdjem? Ja, BKF! Amikor utoljára jártam a BKF-en, a kerek épület még nem volt meg, csak egy kirakott látványterven az udvaron. (Tavaly áprilisban egy rádióinterjút készítettem a főiskolán, ez is megér egy külön sztorit kicsit később.)

Ma a Reklámhét előadásait mentem megnézni, mivelhogy a Közgáz után ma ott folytatódtak az események.
Amikor odaértem, épp arról szólt egy beszélgetés, hogy évente 2300 kommunikáció szakos ember végez (ahogy idén én is), és ehhez képest miért akarunk mi mindenáron a médiába bekerülni. Hát jó kérdés. Talán mert érdekel :)

Na mindegy, aztán voltak még jópofa előadások mindenféléről, úgymint BTL reklámeszközök, hírlevelek és fotómodellek.

Az egész nap végén pedig Stars of Ads címmel egy reklámfilm-összeállítást vetítettek a Reklámzabálók Éjszakájának gyűjteményéből. Mindegyik reklámban egy (vagy több) híresség szerepelt.
A kedvencem az volt, amelyikben Gorbacsov betér egy moszkvai Pizza Hut étterembe. A vendégek összevesznek, mit köszönhetünk neki: szabadságot és jólétet, vagy bizonytalanságot és válságot.
Aztán egy valamiben egyet értenek: neki köszönhetjük, hogy van Pizza Hut!

Este hazafelé a metrópótlás miatt kicsit szitkozódtam, mert alig találtam meg a pótlóbuszt. De aztán a sofőr jófej volt, és megállt ott is, ahol hivatalosan nem kéne.