Lakat a kézre :D
Miután ily nagy vihar kerekedett egy számomra ártatlannak tetsző kis írásból, úgy döntöttem, hogy visszafogom magam és nem hozok át egyelőre több ilyes jellegű íráskát, mert még a végén asziszik, valami perverz asszonyállat vagyok, kézben ostorral, hetykén, oszt majd jól nézhetek én itten. :D
Szóval a következő eresztés egészen más lesz, régi írás ez már nagyon, talán az első amit kipakoltam a fórumra. Egy kedves olvtársnő ihlette anno. :)
Kis mese egy nőről
Kellemes kis lakásban élt a nő. Bárki bement hozzá az volt
az első ami eszébe jutott róla, hogy olyan kis takaros. Maga a
lakás eléggé kicsike volt, tartozott hozzá egy parányi erkély is,
nem állt többől mint egy nappaliból, aminek egyik sarka a konyha és
az étkező szerepét is betöltötte, meg egy hálószobából. És persze
az elengedhetetlen fürdőszoba-wc kettősből.
A kerek étkezőasztal mindig meg volt terítve két személyre. A
fehér, csipkeszegélyes, vasalt abroszon két tányéralátét – szamócás
–, azon két tányér, középen sütemények, ibolyadíszes teáskanna,
benne illatozón gőzölgő tea. A tányérok mellé kikészítve a szintén
ibolyás csészék, kis edénykében valódi citromlé és a cukor. Még
barnacukor pálcikák is voltak A pulton kávéfőző, amelyhez két
csésze tartozik. A kis asztal közepén mindig friss virág. A pult
sarkában tejüveg burájú rézlámpa szolgáltatta a fényt a
beszélgetéshez. Kellemes, otthonos hangulatú volt ez a kis
sarok.
De a lakás legnagyobb attrakciója a hálószoba volt. Hatalmas
franciaágy uralta. Gyönyörű, hívogató ágytakaróval volt letakarva.
Igazi selyemből. Madarak és virágok, kuszán indázó növények
díszítették. Az ágy fölött kissé pajzán festmények egy üvegpolcon,
mellette aprócska figurák, az éjjeliszekrényen füstölő. A fal színe
sem volt hétköznapi. Mintha a megtestesült bujaság ömlött volna ki
rá festék formájában. A hálószoba függönye is csodálatos volt,
kézzel szőtt, nehéz anyag, vastagon a padlóra omolva. Aki egy
pillantást is vetett a hálószobára meg lehetett győződve róla, hogy
itt aztán minden az érzékiségről szól, a szerelemről, a beteljesült
vágyakról. Már a puszta látványával megindította az emberek
fantáziáját. A kolléganők – akik néha vendégei voltak egy teára –
szinte elszégyellték magukat, hogy be mertek tekinteni a
szentélybe, amikor a háziasszony megmutatta nekik a lakást. És
irigyelték ezt a szenvedélyes szerelmet, ami a nőt a párjához köti.
Igaz, a férfiról sohasem hallottak, de ez csak fokozta a
varázst.
Aztán leültek a kis asztalhoz, megitták a teát, csipegették a
süteményt. Csevegtek kicsit, amolyan női dolgokról. Hazaérkezvén
pedig megpróbálták újra elcsábítani a férjüket és elgondolkodtak
egy új ágyterítő megvásárlásának, valamint a festetésnek a
szükségességén.
A nő pedig a vendégség végeztével leszedte az asztalt és
elmosogatott. Elpakolt mindent a konyhaszekrénybe. A maradék
aprósüteményt fémdobozba zárta. Benyúlt a hűtőbe és kivette a rúd
párizsit. Jó vastag szeleteket vágott, egészen pontosan hármat,
majd a szeleteket kockákra aprította. Formás, egyenletes kockákra.
Berakta egy kis tálkába és kiment az erkélyre vele, hogy odaadja az
egyetlen férfinak, akit valaha a lakásába engedett: a szomszéd
elhízott, lusta, fekete kandúrjának.
