piknik
Szabbaton voltunka Hajógyári-szigeten piknikezni. :o))
Basszus, ez mekkora remek találmány! Szigorúan napsütéssel, kockás pléddel és a húsvéti reggeli kellékeivel. Meg némi rosé fröccsökkel. Még annyira zöld minden, hogy az ember szíve szinte belesajdul, pár hét múlva már nem lesz ilyen. És akkora nyár van, hogy némelyik fa még a téli kosztümöt viseli, a magamfajta pedig mezitláb rohangászik a fűben.
Amúgy a csúszdadombnál, illetve annak a tetején üldögéltünk, ami azért volt hasznos, mert megtekinthettük macsó apukát, miként játszik a kisdeddel.
A csúszdadomb egyik oldalán laknak a csúszdák, mily meglepő, a másik oldalán semmi, viszont a lábánál naaagy ződ gyep. Vízszintesen. (Az öreg rokkerek még emlékezhetnek rá, hogy úgy 10 évvel ezelőtt még ott is volt ménegy nagyszínpad a szigeten, és játszott ott pl.a Jethro Tull.) :o))
Szóval apu elráncigálja a két-háromévesforma fiát focizni. A gyerek nem túl lelkes. Úgy találta ki a játékot, hogy ő lemegy a domb aljába, a gyerek marad a tetején. Így ugyan neki belesüt a szemébe a nap ezerrel, de nem baj, mert van fasza foncsoros szemüvege. Aztán lentről üvöltözik a kölkének, hogy rúgja a labdát. Hatalmas rúgás, és a labda három métert gurul. A lejtő ellenére meg sem közelíti aput. NNAAA? MÉÉÉGEGYSZEEEER! Ezúttal a gyerek sikeresen legurítja a labdát a domb aljáig. Apu boldog nagy lendületet vesz, hogy visszarúgja a dombtetőre. És ekkor jön a beégés, mert kb. a harmadáig, ha sikerül. Újabb próba, most a kétharmadáig is felrepül, innentől viszont a gyereket futtatja utána.
és ez így ment még hosszasan a mi szórakoztatásunkra.