Miért éppen Kékliliom?

Kezembe került Meszlényi Róbert magyarságkutató "A vallásalapító ősmagyarok kéklilioma"cimű könyve. A tanulmányból számos képmelléklettel illusztrálva megtudhatjuk, hogy a kékliliom a honfoglaló magyarok ősi díszítőeleme volt. A kékliliom stilizált változata megegyezik a keresztény ornamentikákkal. Az író az ornamentikák gyűjtése, elemzése és kiértékelése folytán rádöbbent arra, hogy őseink az egyistenhit kialakításánál oroszlánrészt vállaltak magukra. Ez a hivatalos történetírással alig összeegyeztethető megállapítás, hiszen azt tanultuk , hogy a magyarok pogányok voltak. A kutató képes bizonyításai alapján kitűnik, hogy Árpádék elődeitől származik az etikai vallások nagy része, köztük a kereszténység alapgondolata is. Tehát nem is voltak az ősmagyarok műveletlen, pogány népek?
Meszlényi Róbert Imre :A vallásalapító ősmagyarok kéklilioma
Az úgynevezett palmetta és a
keresztény ornamentikák ikonográfiai tanulmány
(Szerző saját kiadása, 2002)
A virágdíszbe öltözött május havának egyik fenséges ékessége az
írisz, régi magyar nevén a kékliliom. E virág ábrázolása a szkíták
legfelsőbb papi rétegének privilégiuma volt. A kékliliom stilizált
változatai kísérik végig eleinket akár arabeszknek, palmettának,
keresztnek, rozettának, hármashalomnak, heralkidai, illetve
Anjou-liliomnak nevezték is azokat. Ezeket a virágrajzokat már a
vaskorban is vitték magukkal az Altaj-hegységbe az aba nevű
szkíták, akik Homérosz idejében még a Kárpát-medencében éltek és
1600 éves távollét után, a honfoglaláskor visszaköltöztek. Az
Iliászban őket abioi szkítáknak nevezik, akik az emberiség
legigazságosabbjai". Tőlük származik az összes fejlett etikai
vallás alapgondolata, mely egyben a rabszolgatartó rendszerek
elleni harcnak, az ún. népvándorlásnak volt ideológiája. E
szellemiség hozta létre az egész kereszténység felett álló
ereklyét, a magyar Szent Koronát, melynek újszerű elemzésével is
megismerkedhet e műben az érdemes olvasó."
Meszlényi Róbert Imre :A vallásalapító ősmagyarok kéklilioma
Az úgynevezett palmetta és a
keresztény ornamentikák ikonográfiai tanulmány
(Szerző saját kiadása, 2002)