Bécs - benyomások
Voltam korábban is néhányszor Bécsben, és a hely úgy maradt meg
bennem, hogy Bécs a mintaváros, ahol van pénz és
igényesség, hogy a várost lelkesen karbantartsák, és csillog-villog
minden – ilyen lehetne Budapest, ha kissé nyugatabbra lenne.
Nem tudom, miért ez maradt meg, mert Bécs nem ilyen. Szó se róla,
valóban előrébb járnak, mint mi, de nyoma nincs az aprólékos
odafigyelésnek – sok a felújítatlan ház, a szanaszét tört járda, a
graffiti, a nyomasztó aluljáró, az utcakép egyáltalán nem egységes
(sok a jellegtelen kockaház a százéves épületek között), az
utcákon alig van fa stb.
A ház, ahol Nessie-ék laknak, kívülről egy szép pesti bérház, a
kapun belépve egy gyönyörű szecessziós folyosóra jut az ember, a
lakásban hatalmas a tér*, a lépcsőházak csigalépcsőszerűen
kanyarognak fölfelé (lásd tegnapi
képek), régi faajtós lift van – de a szecessziós folyosóról
kilépve egy betonfalú és betonpadlójú szürke udvarra jut
az ember, és a legtöbb ablakból kinézve is beton
kockaházba, ill. beton tűzfalba (ennél nincs szebb) ütközik a
szem. Mindezt 500m-re a belvárostól.
*: Nessie szobája akkora, mint a mi kétszemélyes albink
együtt. Van még egy előszoba/nappali, ami ugyanekkora, valamint
ezen kívül még öt szoba.
Valahogy elmúlt a varázsa a helynek. Korábban azt mondtam, hogy
bárcsak Pest is olyan állapotban lenne, mint Bécs, de most már nem
vágyom erre.
