Összes blogok

Végül is tök jó, hogy még az idén korszerűsítik a fűtésünket. Raktak a régi radiátorokra szabályozó szelepet, meg alulra golyósbigyót, ami Apákám szerint marhaság: mostanában már torlót kellene felszerelni és nem golyóscsapot. És állítólag mérőcucc is lesz rászerelve. Holnap.

Végül is biztos tök jó, hogy majd állítgathatom, hogy mennyire legyen meleg - bár szerintem minden radiátorom folyamatosan maxon fog üzemelni... Hiába, földszinten muszáj fűteni.

Végül is tök jó, hogy még a "fűtési szezon előtt" elvégzik a szerelést, deee... felőlem akár egy hónapja is nyugodtan beindíthatták volna, mert azóta fázunk otthon. Nem is kicsit.

A lakásban kb negyedik hete fagyunk kockásra.

Napok óta 15 fokon áll a hőmérő.

Szereztünk egy kis fűtőbigyót Anyákáméktól, ami fújja a meleget - amíg járatom. Ha kikapcsolom, villámgyors hűlés következik. Olyan villanyszámlám lesz, hogy öröm lesz befizetni - de esténként muszáj legalább egy helyiséget melegíteni, mert 15 fokban elfagy a kids keze, ha leckét akarnak írni.

Várom a megváltó holnapot, amikor állítólag beindítják a rendszert.

Ezer éve nem szaunáztam, aztán tegnap este hirtelen de.  Basszus, döbbenet... Egy idő után heves szívdobogás jött rám a melegben, ki kellett szabadulnom. De egyébként jó volt, csak mértékkel kell az ilyet. Meg gyakrabban! :D

Jó volt.

Ma meg hulla voltam egész nap. A megbeszélésen elbújtam egy jó nagy fej mögött, a fejem a fanak támasztottam, és nagyon koncentráltam, hogy néha sikerüljön kinyitni a szemem.

Aztán este voltam táncolni. Ugye a hétfőit ellógtam. Olyan béna voltam. Basszus, ma egy csomó mindent nem tudtam megcsinálni, egyszerűen nem jött ki a lépés, valahogy... nem tudom.De jó táncolni, csak eyszerűen rohadtul feldühít, ha ennyire béna vagyok.

Hugi hamarosan költözhet. Annyira jó lesz a kéglije, hogy már-már szinte túlságosan is irigylem. nem baj, majd sokat lógok nála. Pláne, ha megtavaszodik. Kiülünk a kerbe... és főzhet nekem fröccsöt.

Szombaton szerelik össze a bútorokat. Iszonyú kíváncsi vagyok! Én nem bírnám ki odáig.

És, igen, holnap megvált minket a péntek

Hugi végre hozzájut ma a lakáskulcsához!!!

Úgy volt, hogy októberben már költözhet, de tulajdonképp ilyen új építésű házaknál már szinte hálásak lehetünk, ha csak holmihárom hónapot csúsznak.

Nagyon izgatott vagyok, én még nem is láttam az egységet, pedig még kis kertecske is tartozik hozzá. Nyilván azt irígylem a legjobban. :o)

 Más. A font mélyrepülésben, most kéne venni, ha lenne miből. :D Ki tudja, lehet, márciusig visszatornázza magát. Jaj de messze van még az.

Sikerült Szaffancsnak beadnom a fülcseppeket! Ez nagy öröm, csak most meg attól tartok, hogy ok, ez volt az első alkalom, aztán holnap majd hajkurászhatom, nem hagyja megfogni magát.

Péntek délután megyek Bécsbe! Sikerült egszereznem annak a kocsmának a címét ahol kb. két éve töltöttünk egyszer egy baromi jó esté.Úgy látom, rá tudom venni a barátaimat, akikhez megyek, hogy lecsekkoljuk a helyet újra.

Ja, porszívót kell vennem. Őrület, egy rendes ősembernek mikor voltak ilyen gondjai???Döbbenet, hogy a hülye civilizáció mennyi baromságot erőltet ránk. Mondjuk elromlott a vasalóm is, de azt nem fogok venni! Utoljára akkor vasaltam, amikor a macsek beledöntött egy mappát a tekik akváriumába, és a lapokat szárogattam. Egyértelműen tökfelesleges dolog.  :o)

Aztán meg kérném tisztelettel a világtól, hogy hívjon fel, akinek az volna a dolga!

Eszméletlen mennyire nem nekem találták ki ezt a blogírás dolgot. Látom nem lesz már meg a vége az utazásnak, pedig tulajdonképp az utolsó pár nap egészen jó volt. Kicsit felgyorsult akkor minden. De már nincsenek meg a részletek, minden kihullik a fejemből. Nem is beszélve, így pár hét és eszméletlen sok °C távlatából.

Pedig volt benne még bolyongás a tengerparton, a másikon, a távolin, a szikláson, mindenféle állatkák felfedezése, meg medúzacsípés a holdfogyatkozás alkalmából emezen, nyolcórás kompút, immáron hajókabinnal, mert már csak olyan jegy volt - drágáért. Egy alig kijutás a reptérre, egy átbolyongott éjszaka Bercelonában. Volt az albéletben kavarodás a foglaló visszafoglalása körül, utolsó, búcsú pancsolások. A reptéren visszafelé ugyanazok a csomagok másként elszámolása, mint idefelé, hazaérve a csomagokra való reménytelen várakozás, de leginkább könnyekig meghatódás attól, hogy itthon vagyok, és szégyenlősen az ablakfelé fordulás.

A hazaérkezés alkalmából a BKV teljes névújítása és gyorsan de biztosan ugyanazokba a hétköznapokba visszarázódás.

A fényképek még mindig nem feldolgozása, és ide most leírása, megígérése, hogy nemsokára megcsinálom, de tényleg. Adok én magamnak lehetőséget! :o)

Azóta meg... elindult a suli, járok dolgozni. Eddig jól bírom. :o) Voltam már kölköket legeltetni gólyatáborban, azt is túléltem. Jövő hónapban kezdődnek a tanfolyami csoportjaim, ami jó lesz, mert ebben a hónapban nagyon hirtelen futottam ki minden vagyonomból, pedig még csak hónap közepe van. No, nem panaszképp...

Aztán elkezdtem táncikolni. Járok hetente kétszer, és élvezem veszettül, vigyorogok tőle, mint a vadalma.

Szóval csak a szokásos. Pl. szokásos módon Szaffancs itt trappol az íróasztalon, és nyüsszög, hogy inkább vele foglalkoznék. Ja, eszméletlen ijedős ez az ohtoba makka. a legkisebb zajra is felriad állandóan, olyankor nagyon buta arcot vág. :o)

Ja, a hugicám lakást vesz! A kulcsot kb. egy hónap múlva kapja meg, úgyhogy azt hiszem most újra kiélhetem a titkos lakberendezési perverziómat. Na, jó, igaziból persze úgyis minden úgy lesz, ahogy ő szeretné, csak szeretem majd kísérgetni, meg arról beszélgetni, hogy hova milyet, mekkorát és milyen színűt.

Talán ezen fellelkesedve kedvet kapok a saját odum kifestegetéséhez is. Csak tele vagyok felesleges cuccokkal. Azt hiszem túl kéne adnom rajtuk. Már csak a helyet foglalják...

Nem tudom, hogy a fotók átjönnek-e onnan is rendesen, de megpróbálkozom vele. Itt írtam a nagy lak-átalakításról, és mivel a tár nem akarja, hogy oda töltsek fel képet, megpróbálok máshonnan hozni.

 

Íme Inda éncsinálta régi-új ágya:

 

 

 

És a szoba többi része:

 

És egy pici Pöszméte-szoba (a többi része nem mutatódik :))))

 

Sőt, egy bónusz-kép Winstonról, nehogy ő, mint lényeg és egyszem pasi a házban, kimaradjon :)

... meg különben is képes napom van :)

Végre elrendeztem pár lógós dolgomat. Fura volt, hogy rá kellett kényszeríteni magamat, de amikor már belekezdtem, utána már megjött a kedvem is.

A szép görbe szekrényemben apákám végre megcsinálta a dög csövet, hogy eltakarodjon a szekrény egyik, használhatatlan sarkába, így nyertem annyi helyet, hogy most cipősszekrény lett belőle. Raktam bele két polcot - legalul elférnek a szerszámok: fűrész, etc., fölötte a csizmájók, utána pedig cipősdobozokban, feliratozva a használaton kívüli surranók.

Aztán nekiestem a virágcserepeknek. Van egy nagy pálmaszerűm, egy irdatlan nagy méretű, rusnya zöldeskékesszürkés műagany cserépben. Annyira gusztustalan, hogy minden évben megharcoltam magammal, amikor bevonszoltuk Pöszmöttel az erkélyről. Most pedig láttam egy nagyon jó ötletet hozzá, és félig-meddig azt felhasználva szépen átfestettem.

Vettem akrilfestéket: fehéret, sárgát és sienna-barnát. Löttyintettem a fehérbe a színesekből, és miután rajta volt, hogy vízzel hígítható, hát egy kis vizet is kapott. Na, ettől aztán olyan rohadt híg lett a kutymarty, hogy nem akarta befogni a cserepet, ráadásul a színek sem olvadtak össze, hanem ahogy kentem az ecsettel, úgy húzta a csíkokat is. Na, fenegyenmeg, gondoltam, csíkos akarsz lenni, akkor majd én segítek. És a tömény barnából maszatoltam neki még több barna csíkot. A végeredmény meg állati jó lett :) Teljesen eltakaródott a ronda régi szín, helyette most olyan márványszerű lett a hatása, és azzal a sárgás-rózsás-barnás árnyalatával még a szobába is remekül illeszkedik.

És ha már itt tartottam, akkor fogtam a másik cserepet is, ami ugyan kicsike, de a kids nem einstandolták el magukhoz, és azt is összekentem. Most mindkettő állatul néz ki.

A végén meg, ugye a nagydög cserép a földön, a kicsi mellette, egy hullámpapírból hajtogatott, de jó erős hokedliszerűn... Addig-addig néztem ezt a hullámpapír hokedlit, amíg jól megmérgültem rá, matattam egy kört a lakásban, és találtam némi tapéta-maradékot. Márványmintás. Rózsás, sárgás és barnás :)))) Naná, hogy betapiztam a dobozszéket!

Úgyhogy most remekül nézni, neeeekem-tecik, a kis papírszék olyan, mint egy mini dór oszlop, rajta a márványozott cserepeimmel - haláli jók lettek :)))