Eszméletlen mennyire nem nekem találták ki ezt a blogírás
dolgot. Látom nem lesz már meg a vége az utazásnak, pedig
tulajdonképp az utolsó pár nap egészen jó volt. Kicsit felgyorsult
akkor minden. De már nincsenek meg a részletek, minden kihullik a
fejemből. Nem is beszélve, így pár hét és eszméletlen sok °C
távlatából.
Pedig volt benne még bolyongás a tengerparton, a másikon, a
távolin, a szikláson, mindenféle állatkák felfedezése, meg
medúzacsípés a holdfogyatkozás alkalmából emezen, nyolcórás kompút,
immáron hajókabinnal, mert már csak olyan jegy volt - drágáért. Egy
alig kijutás a reptérre, egy átbolyongott éjszaka Bercelonában.
Volt az albéletben kavarodás a foglaló visszafoglalása körül,
utolsó, búcsú pancsolások. A reptéren visszafelé ugyanazok a
csomagok másként elszámolása, mint idefelé, hazaérve a csomagokra
való reménytelen várakozás, de leginkább könnyekig meghatódás
attól, hogy itthon vagyok, és szégyenlősen az ablakfelé
fordulás.
A hazaérkezés alkalmából a BKV teljes névújítása és gyorsan de
biztosan ugyanazokba a hétköznapokba visszarázódás.
A fényképek még mindig nem feldolgozása, és ide most leírása,
megígérése, hogy nemsokára megcsinálom, de tényleg. Adok én
magamnak lehetőséget! :o)
Azóta meg... elindult a suli, járok dolgozni. Eddig jól bírom.
:o) Voltam már kölköket legeltetni gólyatáborban, azt is túléltem.
Jövő hónapban kezdődnek a tanfolyami csoportjaim, ami jó lesz, mert
ebben a hónapban nagyon hirtelen futottam ki minden vagyonomból,
pedig még csak hónap közepe van. No, nem panaszképp...
Aztán elkezdtem táncikolni. Járok hetente kétszer, és élvezem
veszettül, vigyorogok tőle, mint a vadalma.
Szóval csak a szokásos. Pl. szokásos módon Szaffancs itt trappol
az íróasztalon, és nyüsszög, hogy inkább vele foglalkoznék. Ja,
eszméletlen ijedős ez az ohtoba makka. a legkisebb zajra is felriad
állandóan, olyankor nagyon buta arcot vág. :o)
Ja, a hugicám lakást vesz! A kulcsot kb. egy hónap múlva kapja
meg, úgyhogy azt hiszem most újra kiélhetem a titkos lakberendezési
perverziómat. Na, jó, igaziból persze úgyis minden úgy lesz, ahogy
ő szeretné, csak szeretem majd kísérgetni, meg arról beszélgetni,
hogy hova milyet, mekkorát és milyen színűt.
Talán ezen fellelkesedve kedvet kapok a saját odum
kifestegetéséhez is. Csak tele vagyok felesleges cuccokkal. Azt
hiszem túl kéne adnom rajtuk. Már csak a helyet foglalják...