H250209162330
K260310172431
Sz270411182501
Cs280512192602
P290613202703
Sz300714212804
V010815222905

Összes blogok

2011/03/12

Voltam Egykor, s Vagyok Ma Is

Voltam Egykor, s Vagyok Ma Is

Voltam egykor, s vagyok ma is létező aggastyán,
ki sokat látott, s kemény, mint a borostyán.
Egy vagyok a józansággal, egy én a bűnösséggel,
érzem magamban a mindenséget, a rég volt színészséget.
Voltam bogár, és üldözött, mikor engem még vad üldözött,
és voltam gyilkos vadász, kúszó inda és madárfaló kígyó;
lidérces látomás, merengő óda,
kötözött szőlő és drótfa.
A hegytetőről az égbe kiáltva várok,
süvítő szélként körbe-körbe járok,
hajat fújok, s hajként lengedezek a szélben,
csillag vagyok fent a sötét égen.
Vibráló görcs, vérszegény sápadtság,
pír egy arcon, kopaszság és fájdalom;
kivágott fa, viruló szekrény,
kókadó virág a menyecskén.
Magam vagyok a múlt, s a jelennel a jövővé válok,
s leszek jövőre is a jó barátod.
Sárguló levélként hullok le éjjel,
s szemétként kavargok a széllel kéjjel.
Ott leszek, ha feleselsz a visszhanggal,
miképp voltam penge, tőr, és viadal.
…éles bicska, szúró fegyver, szúrtam, vágtam, öltem,
ha kell. Éleztek velem, s csorbultam máskor,
boldogan csókoltam is egykor.
Voltam, s vagyok rokkant, gyilkos, katona,
meggyilkolt és özvegye, meg kisbaba.
Sarkvidéki favágóként élek a hideg télben,
fogvájó manócskát játszom ijesztő mesében,
s királykisasszonyért harcolok erődben,
vagy pénzem lelem boldog vevőben.
Én voltam a pap, s a bocsánatért esedező,
a tüzet gyújtó, s parázsnál melegedő,
a lombos fa, a völgy, s mellette az erdő,
gömb fölött csücsülő vigyorgó jósnő.
Utcán tipegő bottal járó vak szerencsétlen,
árva kislány és maszatos fiúcska is éppen,
gyerekzsivaj a térről,
rosszalkodó kölykök apja,
utcazenész, kinek sír a lantja.
Voltam kém és mama kémlelőnél,
tata, ki totyog a víznyelőnél,
rácsok közt raboskodó rab,
összeszorított ajakkal tűrő sovány asszony,
nejét féltő aggastyán, bátor hős,
vagy szőrös ős
bunkó taknyos az utcánkból.
Spanyol táncos, ki vadul a parketten,
vagy mely könnyedén sodródik sós vizű tengerben,
tengerész, kinek tengernyi kincse van rejtekén,
s lepke mely szálldos rekettyén,
apró tudós, kinek mindene csupán tengernyi esze
és gazda ki életét tengerin tengette.
Kábult kábszeres is voltam, és szorítóban vert öklöző, 
magába roskadt szerelmes vetkőző,
és az ószeres is a padon.
Vigadtam, mint cirkuszi bohóc; jégtáncos és balett művész,
festő, és mázoló, szobrász és bűvész…
Voltam színes mázolmány a falon és fekete-fehér rajz papíron,
és agyagból gyúrt szobrocska;
dolgozó fehérnép a családi fészekben,
vagy munkálkodó a piros lámpás fészerben,
vagy a piros lámpa maga
a sorompón szilárdan megálljt parancsolva,
mint a sziklafal a hegyoldalban.
Viselni viselem mit a sors rám szabott,
s századokon át követtem mit ujja mutatott,
de már kényelmetlen zakóm, melyet szűkre szabott.

2006. január 14.
Kulcsszavak: én látomás