Ezzel még el voltam maradva.
Lányunk születését követően úgy szét voltam esve, hogy rendszeresen rossz irányban szálltam metróra, valakivel sms-ben közöltem, hogy 8 kilós lányunk született, a tejfakasztóra való meghívóba pedig csak a dátumot nem írtam be, csak az utolsó utáni pillanatban korrigálva mindezt, így nem csoda, hogy volt, aki már kedden megérkezett tejet fakasztani.
Kórusévadzáró kerti parti két hete. Ennél többen voltunk, de nem mindenkiről született említésre méltó kép. Nem rendezgetem, ebben a sorrendben készültek a fotók. Kóristák, babák s a többi.
15 különböző gyerek-társasjáték - mindegyik a betanítással együtt -, összesen 22 menet. Délután negyed kettőtől este fél tízig. A határaimat most én is éreztem: egy idő után már afféle maratonon voltam, mint amikor valaki azt vállalja, hogy x órán át néz moziban filmeket (arról nem beszélve, hogy másokat is magával rángat). Kimerítő volt ez a bő nyolc óra, de szerintem akkor is remekül sikerült, amihez külön köszönöm feleségem, lányaim és fiam segítségét.
Részletek majd.
Ha már az elmúlt egy év során sok barátunknak született gyereke, az elmúlt pár hét során sok babával találkoztunk is. Igazából mind kaphatna egy külön bejegyzést, de nem, inkább most egyben teszek ide egy nagy fényképgyűjteményt babáinkról, gyermekeinkről (...lányainkról)...
Nagy tapasztalat, hogy Misistül keveset fotózok, Csákányospusztán például talán egy képet lőttem, de Pécsett is az idő nagy részében vagy Misiztem, vagy kórusoztam, de nem fotóztam. Alább pár kivétel; talán ha risingsun visszatér még a sarokra, ő többet és érdekesebbet tud mutatni, de nem ezekről a pillanatokról. Mert azért nemcsak peches voltam Pécs városában, voltak jó dolgok is bőven.
Nem írok róla sokat. Ettünk, ittunk, tök jó sokan voltunk, szinte mindenki tudott több-kevesebb időt szakítani a hirtelen jött programajánlatra, hogy igyunk a baba és a mama egészségére, rendes tőlük.
Vegyes képek mindenféle sorrendi szerkesztés nélkül, időrendben, ömlesztve.
Az egész út apropóját a szombati kórusfesztivál adta, a közhelyesen festői Oberammergauban.
Lányainkkal (háromból kettővel, Rita betegsége miatt) megtartottuk nálunk a szokásos gyermeknapot: volt málnaszörp, kiflikoch és persze társasjáték. Kettőre jöttek, kaja után közkívánatra megnéztük a kistesó ultrahangos felvételét, majd előkerült legújabb beszerzésünk, a Ticket to Ride: Europe.
Szokásos csákányospusztai kórushétvégénk alkalmával reggel még pizsamában, szandálban, royfoxostul kisétáltam a szomszéd dombra; szeretem erdőben a reggeli ködöt.
