Nincs Kétökör
Ez most szívenütött. Nagyon. A video itt, az embed valamiért nem működik. Elvonulok csendben gyászolni.
Update: azért valami készül... kretakor.eu blog
Ez most szívenütött. Nagyon. A video itt, az embed valamiért nem működik. Elvonulok csendben gyászolni.
Update: azért valami készül... kretakor.eu blog
A KRÉTAKÖR SZÍNHÁZ előadása
Író: Vlagyimir Szorokin
Rendező: Mundruczó Kornél
Színész:
Tóth
Orsolya
Bánki
Gergely
Gyabronka
József
Katona
László
Mucsi
Zoltán
Nagy
Zsolt
Rába
Roland
Scherer
Péter
Terhes
Sándor
Tilo
Werner
Sárosdi
Lilla
Csákányi
Eszter
Péterfy
Borbála
Szorokin a kortárs orosz
irodalom ellentmondásos, felkavaróan izgalmas jelensége. Műveit
több nyelvre lefordították, őt magát mint az orosz kultúra enfant
terrible-jét tartják számon, miközben a közélet és a kortárs
kultúra megkerülhetetlen szereplője. A szerző nem hisz az irodalom
morális erejében; világlátása tisztán esztétikai, melynek kereteit
ördögi fantáziája és tisztánlátása szolgáltatja. Színdarabjai,
regényei újfajta látásra provokálják, inspirálják környezetüket,
épp ezért színpadra vitelük fontos kihívás.
Szorokin írásai majd minden esetben a fantázia nyers és
zabolázatlan megnyilatkozásai; akcióregények, pszihothrillerek,
bizonyos értelemben ponyvaregények. A valóság nem tárgya
szövegeinek, nem próbálja megfejteni a mai orosz társadalmat, de
olyan szellemi utazásra hív, melyben egy összezavarodott korról
alkotott személyes, mély élményt bátran és keresetlenül tár elénk.
Leszámol a volt szovjet történelem és az orosz ember típusának
mítoszával, lerombolja biztos fogódzóinkat mind az irodalom, mind
az oroszság tekintetében, és egyetemessé tágítja mindezt. Személyes
látomássá varázsolja a valóságot; ebben az útvesztőben bolyonganak
jégszívű vagy éppen lázas hősei, présgépek után kutatva, történelmi
hősök klónjai között, jégkalapáccsal a kezükben.
" - Beszélhetek a szíveddel? - Az alulról megvilágított ház háttere
előtt egy alig kivehető, meztelen alak állt. A félhomályban még
nagyobbnak tűnt a szeme. - Lehet? - nedves kezével megfogta a
kezét.
- Megfázol.
- Nem. Kérlek, lehet? Aztán mész az utadra.
- Oké - "Angyal, a kurva" - gondolta. - Csak gyorsan.
A kislány óvatosan átölelte sovány, de hosszú karjával, mellével az
övéhez simult. Hirtelen a férfi egész teste megremegett. És
mozdulatlanná dermedt. Eltelt 23 perc." /Részlet Szorokin A jég
című regényéből/
Félelmetesen jó darab! Mellbevágja az embert és elgondolkodtatja, de azért vannak néha vicces jeleneteket is a hangulat oldására. 101% -ot adok rá részemről. A Nézőművészeti Főiskola és A Jég azt hiszem bekerül nálam az örök kedvencek közé. Aki esetleg rászánja magát, az készüljön fel, hogy három és fél(!) órás a darab, de bőven megéri. Bár a társaság egy része némán áldogált a megtekintése után, mert nem tudták hovatenni azt a sokkot, amit érzelnileg okozott, de engem személy szerint feltöltött és nagyon pozitív élményekkel távoztam.
Azóta is csak egy dolog jár a fejemben: Ne Félj!
Egyik kedvencem: Fábry Sándor, meg mellettünk ülve nézte a darabot, ami részemről csak egy mókás pluszt adott az egésznek! : )
És végül egy elég bizarr link a darabhoz.
Író:
Tasnádi
István
Rendező: Árkosi Árpád
Színész:
Mucsi
Zoltán
Katona
László
Scherer
Péter
Az előadás valamikor a közeli jövőben
játszódik, amikor már senki nem jár színházba. A nézők elszoktak a
színháztól, mert kényelmetlennek találták; egy ideig megpróbáltak
úgy viselkedni a színházban, mint a moziban, vagy otthon a tévé
előtt, de ebből rengeteg konfliktus fakadt. A színészek egyre
többször keveredtek velük vitába, sokszor leállt vagy félbeszakadt
az előadás, míg az egyik Hamlet előadás alatt a címszerepet játszó
színész Yorick koponyájával fejbe dobta az egyik popcornozó nézőt.
Az igazi tragédia azonban egy Cid előadáson következett be, mikor
két felbőszült statiszta a nézők közé hajított egy másfél mázsás
kandelábert - négy halott, tizenöt sebesült. A kormány bezáratta az
összes színházat.
Ennek már három éve. Itt az ideje az óvatos nyitásnak. A
Kultuszminisztérium prevenciós alapja létrehoz egy felsőfokú
oktatási intézményt, mely diplomás nézőképzéssel foglalkozik. A
diploma tulajdonképpen egyfajta jogosítvány, ami igazolja, hogy
tulajdonosa alkalmas a színházban rá váró fokozott pszichikai és
fizikai terhelés elviselésére.
A KRÉTAKÖR SZÍNHÁZ előadása
Író: Anton Pavlovics
Csehov
Fordító: Morcsányi Géza
Rendező: Schilling Árpád
Színészek:
Irina Nyikolajevna Arkagyina, színésznő - Csákányi Eszter; Pjotr
Nyikolajevics Szorin, a fivére -
Gyabronka
József; Konsztantyin Gavrilovics
Trepljov, a fia - Nagy Zsolt; Nyina Zarecsnaja, fiatal lány
- Láng
Annamária; Borisz Alekszejevics
Trigorin, író - Tilo Werner; Jevgenyij Szergejevics Dorn,
orvos - Terhes
Sándor;
Samrajev, intéző - Scherer
Péter; Polina
Andrejevna, a felesége -
Péterfy
Borbála; Mása, a lánya - Sárosdi Lilla;
Medvegyenko, tanító - Katona
László
"Új formák kellenek" - mondja a lázadó fiatal író, Kosztya Trepljov a Sirály első felvonásában - majd a negyedik felvonásra rájön: "Mindegy, hogy új, vagy régi forma...". Nagyjából ezt az utat járta végig a Krétakör társulata is a Sirállyal való munka során, amíg eljutott egy olyan minimálisra redukált formavilághoz, amelyben szinte semmi sincs, csak néhány színész: emberek, akik élnek, szeretnek, szerepet játszanak, hazudnak maguknak és hagyják, hogy hazudjanak nekik, boldogságra, szerelemre, sikerre vágynak - és semmi se várja őket, csak az elkerülhetetlen kudarc.