Összes blogok

"Oh, what a feeling
When we're dancing on the ceiling"
/Lionel Ritchie/

 

    Teljes hétvége a kollégaélmény jegyében. Kitelepül az egész leányvállalat, a Központi Iroda, a pesti feldolgozóüzemek és az országos tejcsarnokhálózat. Tölts egy hetet Jakab Elemér Norberttel, Olajos Alajossal, Szerb László Szaniszlóval, Kőműves-Kovács Tihamérral. Utána tölts egy teljes hétvégét, aludj egy szobában Jakab Elemér Norberttel, Olajos Alajossal, Szerb László Szaniszlóval, Kőműves-Kovács Tihamérral. Érjél haza vasárnap délután kettőre, nézzél kettőt ki a fejedből, és kezdődik a hétfő. Jakab Elemér Norberttel, Olajos Alajossal, Szerb László Szaniszlóval, Kőműves-Kovács Tihamérral.

    Szombat hajnalban tyúkokkal kelés, reggel nyolckor indul a busz a velencei-tavi üdülőfaluba. Novemberben. Fasza a víz. Seggest ugrok. 10-től vezérigazgatói beszéd. Előtte feles. Még előtte buszon sör. Érkezéskor feles. Étkezéskor feles. Beszéd után feles. Ebéd előtt feles. Ebéd után deci. Utána 3-szor futsz össze a gyárigazgatóval, a művezetővel, a meóvezetővel.

    Kora estére már nyakig úszol a világosrózsaszínben, az avart is céges színre festik. Előúsznak a sötétből a vidéki őstermelők. Marha büszkék rá, hogy hogy Ajkán, Oroszlányban, Kazincbarcikán nekik van munkájuk, és hetente egyszer öltönyt hordanak. Játékbazár, a kollégaélmény jegyében. Húzz a fejedre csákót, és válaszolj 10 kérdésre. Minden egyes jó válasz után egy kockával előbbre léphetsz. Ha célba érsz, kapsz egy eseményre szóló belépőkártyatartót.

    Este koncert. Kettő. Nyolckor kezd az egyik vezető kolléga által összegrundolt, viszonylag ismert, dallamos gitárzenét játszó zenekar. Fél kilenckor három ember. 10 kor kezd a meszelt farmeros, kiöregedett macsókból álló, szebb napokat látott egykori fiúzenekar. Melletted robban fel a szerelembomba. (úúh-úúh). Fél tízkor háromezer ember.

    Buli. LMFAO fél óránként. (táncoló kacsák egyike lettél). Harmadik korsó sört veri ki a kezedből valamelyik idióta. Ráadásul ugyanaz. Egy vállalatnál vagytok, konfliktusról, esetleges tettlegesről szó sem lehet.  Kisasztalnál házi feladat, üvegből. Jakab Elemér Norberttel, Olajos Alajossal, Szerb László Szaniszlóval, Kőműves-Kovács Tihamérral.

   11:55-kor ébredés. 12:00-kor buszindulás. Ismeretlen Katona Kápolnásnyékig bírja. Kiengedik hányni. Nehezen akar rendbe jönni. 10 percet várnak, majd otthagyják a picsába az út szélén. A kollégaélmény jegyében.

  ...akinek elvették a játékát. Ill. nem is volt még játék, csak lett volna játék, ez is pontosan olyan, hogy ha nem lenne játék, meg kényeztetés, ajándék, simoga, ciróka, amnesztia, méltányosság, ha őszinte ostoros rabszolgahajcsárokkal néznénk szembe csecsemőkorunktól kezdve, akkor durca sem volna, meg hiszti, apelláta, toporzék, engedetlenség, békés utcai, éhség, mindenki dolgozna mint ahogy a csillag megy, aztán meg lefeküdne aludni.

   Ezt persze senki nem meri felvállalni, ill. 1-50 fős magyar tulajdonú tanácsadó cégek és távolkeleti alkatrészgyárak mi az hogy, nagyon is, de ettől felfele elkezdődnek az ámítások.

  A kőművesmester a 30 fokban a betonkeverő mellé helyezett Mizse ásványvizes palackba kevert hosszúlépéssel oldja meg a kollektív szerződést, a kozmetikus behoz minden héten egy doboz Pilóta kekszet, mekiben napi egy sajtburger, vidéki sörözőben egy kisüveges Pepsi. A következő lépcső az "öltönyös főnök inges alkalmazottakkal", tevékenységi kör lehet bármi, innentől kezdve jön a karácsonyi céges vacsora, jó magyar módra a 14 és 17:30 között all you can eat (3 féle hús, 2 féle leves és ingyen folyó bor), a sunday brunch.

  Aztán van, aki ezt másképp csinálja. Pl. minden este egy családi pizzát rendel a folyamatosan 49 órája dolgozó rendszergazdáknak, taxicsekket ad hajnali háromkor, hogy másnap reggel nyolcra be tudjon érni, a cégek méretének növekedésével a kisstílűség fordítottan arányos, hallottam már olyan cégről amelyik a céges vacsorán a töményet is fizette. (nem csak a Diageo).

  Minálunk már csapatépítő is van, merjünk nagyok lenni. Sok mindent hallottam már a csapatépítőkről, ill. magáról a csapatépítésről csupa rosszat, viszont mindenki úgy adta elő, hogy ez alapjában véve valami szükséges rossz elviselésével egybekötött kollektív bebaszás, valami vidéki helyszínen, ahol nincs wifi. Nálunk is így indult.

  Hanem végre találkoztam egy igazán őszinte céggel: ezek tényleg komolyan veszik. Költséghatékonyság címén áttették az egészet vidékről egy pesti konferenciahotelba, tehát nem ottalvós, hazamenős a dolog, vérkomolyan, háromnegyed kilencre érkezés, kilenctől már beszéd, meg ppt, meg jönnek az idétlen játékok, egy óra ebéd plusz de., du. 2*15 perc szünet, tart hatig, utána ha gondolod, "kötetlen beszélgetés" címszóval téblábolhatsz még a szálloda aulájában és ihatod az 1500 forintos kis Stellát, aztán tipli haza, mert másnap ugyanúgy kezdődik kilenckor a második felvonás.

  Az volt a hülye, aki először adta a gyerek szájába a répafőzelék után azt a nyomorult csokit. Ha nem tette volna, most semmi problémám nem lenne az egésszel.

 

Ma szeretnék egy pár mondat erejéig megemlékezni Trianonról. A történetet vagy legalább azt, amit elmondanak belőle nyílván mindenki ismeri, aki ebben az országban tanult történelmet. Aki pedig nem, az nézzen utána a neten, de jobban teszi, ha könyvtárakban kutat némileg. Én most ezen a fórumon nem vagyok hivatott enciklopédiát játszani és egyelőre a múltba sem szeretnék kalandozni, bár előszeretettel művelem ezt.

Tekerjük inkább a filmet kicsit előrébb! Oké, megállíthatjuk! Nee, ne ott! Senki sem kíváncsi rá hogyan lettem szobatiszta. Rendben tekerjük tovább! Mit csináltál? Visszapörgetted? Hát mit ne mondjak, Kádár elvtárs is jól nézett ki pelenkában :D Na most már tényleg! Ez lesz az, megállhatunk.

 

2011.06.04.

Elég barátságos képkocka. Emberek kezet fognak és nézd csak, ott egy szoboravatás. Emitt meg pántlikás kislányok táncolnak. A szélben vígan lobog a hajuk és táncot jár a piros masnikkal. Mit is mondana erre Goethe? "Idő, állj meg egy pillanatra"! És mit mondana Madách - csak, hogy egy másik klasszikust említsek? "Közcél felé társ már most minden ember." Ez valóban szép így madártávlatból, de mi a helyzet premier plánban? Közelítsünk csak rá kicsit arra az emberre ott! Nem, nem arra. A kalaposra ott a bokor mögött. Furcsa, rezzenéstelen arckifejezés, semmibe néző tekintet. Aztán kicsit távolabb a fák alá! Úgy. Két fiú, zenét hallgatnak és szemlátomást nagyon nézegetik a távolabb álló fehér ruhás lányt. Hmm tényleg szép, de mi van a kezében? Fagyi... De, mi van a szemében? Fagy? Jó, most forduljunk meg! Az idős néniket akarom. Tökéletes, most állj! Susmus, terefere, kis ez, kis az. Most már tudjuk ki, kivel, mit, mikor hogyan, de igazából hol itt a közcél? Menjünk távolabb!

Tudja valaki, hogy hol a közcél? Igen, ott a kislány kapálózva jelentkezik. Mondd csak kiscsillag! Mi? Hogy a közcélt elvitte a kiscica? No, ne butáskodj. És ön mit gondol? A fekete ruhás úr az esernyővel! A parlamentben lenne? Asszonyom nem kell rögtön letorkollni a másikat! Kérem, várjon a sorára. Most mondhatja! Jó, köszönöm nem kérek a szitkozódásból. Hogy a hová menjenek? Azt hiszem, most ön jön hölgyem a zöld felsővel! A környezetvédelemben? Mit akar a kukákkal? A szemétben lenne a közcél? A fekete ruhás alak ott hátul? Igen, ön. Nincseen? Most hogy érti ezt? Igen, már mondta, hogy nincsen, de miért nincsen? Hogy nincsen köz? De célok azért csak vannak? Nincsenek azok sem? Hát akkor mi van? Értem, szóval ön szerint egyének vannak, de egyéniségek nincsenek, de mégsincsen köz, célok meg pláne nem. Akkor hogy is van ez?

 

 

Köszönöm, már kikapcsolhatjuk a kamerát. Elgondolkodtató volt ez a kis trécselés, de vajon, hogy látják ezt határainkon túl?

 

 

 Erdély, szakadó eső, de a haj még mindig tart.

 

 

Jó napot kívánok kedves magyarok, ex magyarok és jövendőbeli magyarok! Nocsak, semmi reakció? Hát ezek nagyon elfoglaltak. Sürgölődés, forgolódás és ugyancsak pántlikás kislányok. Na, végre észrevettek. Igen, magyar vagyok. Nem, köszönöm nem iszok bort. Jó, nem bánom, a kalácsot elfogadom. A közcélt keresem, önök nem látták valamerre? Itt járt? Nem mondják!? Fantasztikus! És hol van most? A szívekben? Elnézést biztosan félreértettük egymást nem vagyok szívsebész és nekem azt mondták, hogy a közcél nem az egyes emberekben van. Valóban? Úgy gondolják, hogy mégis? Hogyan lehet összeegyeztetni az egyéni vágyakat a közcéllal? Azt mondanák, hogy az egyén a köz alkotóeleme és a köz is alakítja az egyént? No, de hol a cél? Köszönöm, isten áldja magukat! Viszont látásra!

 

 

A célt még mindig nem találjuk, de már úton vagyunk.

 

 

 New York, ragyogó napsütés, a haj még mindig jól tart.

 Hey everybody! What's up? Hello mindenki! Közcél merre vagy? Sehoool? Akkor miért néz ki mindenki ennyire egyformán? Jó napot hölgyem látom ön magyar, le ne tagadja! Jólvan tévedni emberi dolog. Ámbátor ön uram, bizonyára magyar. Na, végre talált, süllyedt. Nem, nem süllyedt el semmi, ez csak egy afféle kifejezés. Öööö persze szoktam enni gulyást, de engem az érdekelne, hogy ... Nem, nem hinném, hogy ismerem. Úr isten mi nem ismerünk mindenkit Magyarországon. Inkább arra lennék kíváncsi mit tud Trianonról és látott -e errefelé bármilyen célt? Nem, nem a sportág! Az a triatlon. Ahhá, szokott lövészkedni? És másmilyen céllal találkozott errefelé? Nem. Köszönöm akkor menjünk tovább!

 

 

Ismét Magyarország, borult, párás idő, ám a haj még mindig tökéletes.

Egy könyvtárban járunk. Az asztalokról csak úgy folynak le a tanulók, diákok, miegymások, annyira szorgosan tanulnak. Itt mindenbizonnyal több célra találunk és némileg a köz is fellelhető. Szia! Ne haragudj, érdeklődnék, hogy mi a célod a jövőben? Miért tanulsz ilyen szorgalmasan? Tanár szeretnél lenni? Miért? Értem, szóval erre vettek fel, de amúgy csak eltöltöd kényelmesen ezt az évet. És te? Te mivel foglalkozol? Mérnök leszel? Húúú az tök érdekes. Szerinted nem az? Akkor miért választottad? Ááá a pénz. Ez mindent megmagyaráz. A sarokban ül valaki és szembetűnően írogat egy lapra. Khm..khm... szabad megkérdeznem láttad -e errefelé a célt? Nem a fémtárgyakra gondolok, csak a CÉLra, nem az acélra. Nem lehet látni? Benned? És a köz? A köz is benned van? Igen? És akkor hol az egyéniség? Kívül? Eszerint a köz van belül és az egyén kívül. De fordítva is igaz? Azt hiszem, kezdem kapiskálni....

 

 

A mai részben a közcélt, majd csak külön a közt és külön a célt kerestük. Megismerkedtünk számos személlyel határainkon innen és túl, ám hajunk tartósan dús maradt. Köszönetet mondunk a Virtuális Utazás Szépségei divatháznak és a Szűklátókör szalon ügyes fodrászainak.

 

 

Mai tanulságunk, hogy a köz és a cél két elválaszthatatlan mégis külön-külön életképes fogalom. Az ellentétek vonzásában megismerhettük, hogy az egyén alkotja a közt, bár a köz építi fel az egyént. A célokat továbbra is keressük, forrónyomon vagyunk. Keresőkutyáink már átfésülték az Internetes berkeket és az Óperenciás szoftveren is túl eljutottak az ön készülékébe. Vigyázzon! Munkatársaink önnek is bármikor feltehetik a kérdést: Látta a célt valahol? Lehet, hogy ön lesz a szerencsés, aki fülön csípi. Ne késlekedjen tehát, tárcsázza az éjjel-nappal ingyen hívható égi segélyhívót vagy a felármentes pokolbéli zöldszámot. Bármelyiket is választja, garantáltan nem fog csalódni. Keresse ön is a CÉLT velünk!

 

A legközelebbi viszontlátásra!

 

U.i.: Most érkezett el hozzánk a hír, hogy a SOHA hiteliroda csődbement. Jobban járnak, ha nem kérnek tőle kölcsön, mert a kamatot maga az ÖRÖKKÉVALÓSÁG lesz törleszteni. További szép napot! J

 

 

És Ön kinél bankol?

 

 Eddig az összes munkahelyemen ragaszkodtam ahhoz, hogy legalább egy blogbejegyzést megírjak munkaidőben. Max 15-20 perc, legfeljebb annyival tovább maradok este.

  Na itt ez nem olyan egyszerű.

  Alaszkában ásni kellett ahoz, hogy aranyat leljek. Magyarországon elég hozzá korán kelni.

  Régóta húzódó probléma ez nálam, ismétlődő egyéni hibák uniója az írott és íratlan szabályokkal való szélmalomharccal. Idő és hely függvénye is lehet, hogy melyik kutya b***ik, de a nagy számok törvénye alapján hosszú távon mindig az erősebb.

  Volt, amikor senki egy hangos megjegyzést nem mert nekem tenni, ha fél 12-re értem be, gyorsan megkajáltam, aztán este 8-ig lezavartam egy rahedli melót, főleg, hogy azt sem utasítottam el, ha valaki este hétkor még odajött, hogy holnap délre jó lenne, ha meglenne. Még aznap megcsináltam, utána még körbeleveleztem mindenkit, csak hogy reggel nyolckor ne ébresztgessenek, hogy hogy áll az, ami amúgy kész. Derűs poroszkálások nyári estéken a nyugis Váci úton, beérkezéskor mindenkinek egy poén (már aki vevő rá) jókedvűen, kipihenten, vasárnap esti sörözgetések, vidékről a városba csakis hétfő reggel. Betegség 3 évente egyszer, álmosság, fáradtság, lassúság kizárólag ágyban, párnák közt.

  Aztán egy idő után kezdett változni a helyzet. Előbb feletteseimmel adódtak nézeteltérések, amiket általában azért meg tudtunk beszélni egy ideig. Később már velem semmi féle közös tevékenységet nem végző kollégák kezdtek a hátam mögött hisztizni, hogy hogy jövök én ahhoz, amikor ő. A végén már a baráti kapcsolataim, privát szférám is kezdett összeomlani, már kocsmaasztaloknál is az volt a fő téma, hogy én milyen későn járok, társaságtól elszokott vagy humorérzékben szegény egyedeknek  kitörési pont.

  Egy idő után úgy éreztem, hogy itt mindenkinek igaza van. Az egész világnak, a buszsofőr, az ápolónő, a takarítónő, az utcaseprő, de akár a régi beidegződésből még mindig hajnali négykor felriadó munkanélküli is mind-mind különb ember, mint én. Mert korán kel. Na és ha munkába menés előtt még piacra is megy, vagy abc-be... huhúúú!

  Egyik első munkahelyemre még vidékről jártam be, a buszok úgy jártak, hogy beérek vagy negyed nyolcra, vagy kilencre, de a kilenc necces. Lehet abból 9:15 is. A negyed nyolcat nem tudtam tartani, ennek értelmében a Bartók Béla úti sárgabuszmegállóból valami irtózatos sprinteket produkáltam minden nap, hogy elérjem a piros hetest. Ha mögötte jött egy üres fekete - ááá, nem, fel a tömött pirosra, az a Hungária körútig legalább 10 perc nyereség. Lógó inggel, leizzadva felrohantam a lépcsőn, 9:05, "Jó reggelt!" köszönésemre a portás konzekvensen "Jó napot!" -tal köszönt vissza, majd leültem a géphez, és... és elkezdtem írni a dokumentációt Word-ben. Egész nap egy szót nem kellett szólnom senkihez, no meeting, teamunka, bármi.

  Valami különbség kell hogy legyen a reggel 8 és 10, ill. az este 7 óra után végzett munka között. Ezt nyilván minden normális informatikus tudja, reggel 8-ra érkezéskor, a délelőtti órákban pöpec, makulátlan munkák születnek. Ami délután öt után kigyün, az viszont valami ocsmány trehány trógermunka. Felháborító. Ha manager lennék, én át sem vennék nem reggel 8-kor kezdett munkát. Ugyanaz a kódrészlet másképp működik ugyanis, ha reggel írják, mint hogyha este. Kipróbálhatja bárki. Szarul működik a Windows a gépen? Kelj fel korán, és telepítsd fel. Úgy megy majd, mint a golyó. Olyan ember, aki addig ül, gyúrja, üti, vágja, amíg kész nincs, és észre sem veszi, hány óra, esetleg emiatt másnap egy órával később megy be? Kérdezzük csak meg Paraszt Bácsit: márpedig ilyen állat nincs. Paraszt Bácsinak pedig már csak igaza lehet! Becsületes ember, mindig hajnali ötkor kel.

   Arról nem is beszélve, hogy ha a főnök bejelenti, hogy mostantól elvárja, hogy legkésőbb 9-re beérjen mindenki, onnantól 8:50-kor én vagyok az utolsó. Normális munkahelyre ugyanis nyolcra kell járni, na egy kis lazaság megengedett, 8:20, esetleg fél 9, ha baleset van a gyorsforgalmin, de netovább.

  Egyik este megfeledkeztem magamról, többedmagunkkal benn ragadtunk, mert fél hatkor derült ki, hogy ég a ház. Fél 10-ig tartó laza toszogatás után helyreálltak a dolgok, be a kocsiba, 10-re már otthon. Gép, tévé bekapcs, egyszer csak leesik: ez itt a kutyát nem érdekli. El se kezdjem, fogmosás, fürdés, fekvés, kisfiam, hiszen másnap legeslegkésőbb 9!!!Máskor megy úgy keltem ki az ágyból fél 9-kor, mint a mosottszar, megfázás, hőemelkedés, kaparó torok. Máskor ilyenkor max betelefonáltam: fél 10-re érek csak be. Most a nagy túrót. Begegszabadság. Nehogy má beizzítsak fél 10-re pont én, a legfrissebb, aki még alig 4 hónapja van itt! Hogy aznap elvégeztem volna 8 órai munkát, de akár plusz még kettőt is büntetésből a késésért?

 

  Abba is hagyom, gyerekek, mert sok munka van még, és holnap korán kell kelni.

 

Csak röhögni tudok. Nem vagyok akkora hazafi, mint Kossuth Lajos.

Ezek után az sem érdekel, ha a lenti képen a másik termék sem magyar.

 

Hivatalos info: 

 

"Kovács Gizella kollegina közös megegyezés alapján távozik cégünktől. Távozásának oka, hogy sok éves szakmai rutinját felhasználva új kihívásokat keres egy más üzleti terülen. Cégünk sokat köszönhet neki, további sikereket kívánunk neki!"

 

Kolléga előadásában:

 

"Kirúgták, mert nem elég, hogy okos volt, még ugrált is. Az új gyártósort a brazil anyavállalat licensze alapján építették fel, ez azonban közel sem volt kompatibilis, nem csak hogy a fehér emberrel, de az EU előírásokkal sem. A csajli látta, hogy ebből balhé lesz, valamelyik ökör simán beleesik a nyitott savazókádba stb, ezért egy külföldi auditor céget akart hívni, hogy felmérje a folyamatokat. Na ezen bukott volna az a nagyfejes, aki az egészet kitalálta, úgyhogy aznap kettőkor már pakolhatott is. Reggel még úgy jött, mint szokásos, a céges kocsijával, este már mehetett haza BKV-val."

 

Kollegina előadásában:

 

"Hát igen, Gizuska szeretett munkaidőben kozmetikushoz járni, meg fodrász, meg minden, de azért arra is figyelt, hogy időben haza tudjon menni, nehogy elgörbüljön az a kis szőke haja... Ja hát könnyű dolga volt neki odáig, amíg a Mangalica volt a területi igazgató, aki folyamatosan csapta neki a szelet. Nem tudtad? Hát ezen röhögött már mindenki! Na ahogy Manga lelécelt, meg voltak számlálva a csajszi napjai is...."

 

Az igazság meg odaát van.

    Bede Márton szerint mostantól nem szabad 10 évnél továbbra tervezni.

http://index.hu/velemeny/menonemmeno/2010/11/26/evtizedekre_tervezni_nem_meno/

    Megint nincs igaza.

 http://www.youtube.com/watch?v=YLQKrIfjST0

 

 

 

Állítólag a materialista világnézetnek, sőt általában a felekezeti hovatartozástól független fogyasztói (anyagi) alapú nyugati társadalomnak egyik legnagyobb hibája, hogy nem néznek szembe a halállal. Ellenben a tibetiek megírták a Halottaskönyvet.

A nagy büdös francokat. A Kádár-kori magyar társadalomnál elanyagiasodottabbat nehéz lenne elképzelni, materialista paradigmával megtámogatott géemkázó, fagyizó bagázs. Hát pedig ha valakik, ők aztán elfogadták az elmúlás tényét, csak mélyedj el az akkori síremléképítési kultúrában:

"

  Itt nyugszik

 Keresztes Lajos

  1914 - 1984

 

Keresztes Lajosné

   1922 -

 

Emlékük szívünkben örökké él.

"

Mostanában újra kezdenek szaporodni az effajta síremlékek. Hát mégis bejött? Gazdagodunk, gazdagodunk?

Érdekes, azért mégsem így néznek ki, pedig logikus lenne:

 Rónaszéki Márton

    1975 -

Rónaszékiné Keresztes Mónika

       1980 -

Rónaszéki György Ferike

     2007 -

Rónaszéki Ilona Borbála

   2010-

 

 

Az anyós, az bezzeg dögöljön meg.