néhány szó a Ken Folletthez fűződő viszonyomról
Vajon meg tudnám ezt fogalmazni hülyébben is?
Na szóval, először csak láttam a Katedrális 8 részes sorozatát, és lenyűgözött. Tetszett a sztori, az, hogy történelmi, és mégis emészthető, és 1-2 "kisember" szemszögéből éljük át az egészet, ők a fő mozgatórugók.
Ugyanez már tetszett anno a Róma c. HBO-BBC-s sorozatban is (aminek semmi köze Folletthez, csak eszembe jutott).
Szóval ez tetszik benne, és a történet alakítása, a csavarok, meg minden, ahogy a különböző szálak lassan összeérnek a végkifejlet előtt.
Elhatároztam, hogy el fogom olvasni.
Ez még nem történt meg, de még mindig tervben van, ellenben most olvastam el az Egy férfi Szentpétervárról-t.
No.
A sztori, és ahogy felépíti a cselekményt, meg ahogy kacskaringóznak, és végül összeérnek a szálak, itt is nagyon tetszik.
Fantasztikus ötlet, tényleg.
De az írói stílusától nem vágom hanyatt magam. Oké, nyilván más úgy, hogy egy fordítást olvasok, és nem eredetit, de akkor is. Ha nem lenne olyan eredeti ötlet, amit leír, akkor feledhető is lenne.
Végső soron akkor mínusz pont a fordítónak is, gondolom.
