.
1008 oldal, B/5, keménytáblás
„S minthogy Hunor és Mogor első szülöttek valának, atyjoktól
megválva kölön sátrakba szállnak vala. Történt pedig, hogy a mint
egyszer vadászni kimentek, a pusztán egy szarvas ünőre bukkanának,
mellyet, a mint előttök futott, a Meotis ingoványaiba kergetének. S
midőn az ott szemök elől tökéletesen eltűnt, sokáig keresék, de
semmi módon nem találhatták. Végre is az említett ingoványokat
bejárván, azon földet baromtartásra alkalmasnak szemlélték.” –
így meséli el a Csodaszarvas mondáját Kézai Simon Gesta
Hungaroruma.A
Képes Krónikában szintén megtalálható a hun-magyar mondakör egyik
legszebb története:
„Történt egy
napon, hogy vadászni indultak, és a pusztában egy szarvasünő
bukkant fel előttük; az menekült előlük, ők pedig a meotisi
mocsarak közé is követték. Ott azután teljesen eltűnt előlük, és
bár sokáig keresték, sehogyan sem akadtak a nyomára. Bejárták a már
említett mocsarakat és állataik legeltetésére alkalmasnak találták.
Miután apjukhoz visszatérve megkapták tőle az engedélyt, minden
holmijukkal a meotisi mocsarak közé mentek, hogy állataikat
legeltetve ott lakjanak. A Meotis vidéke Perzsia földjével
szomszédos; egyetlen gázlót kivéve mindenfelől tenger fogja körül,
folyói nincsenek, de bővelkedik füves területekben, erdőkben,
halakban, madarakban és vadakban; a be- és kijárás azonban
nehézkes. A meotisi mocsarak közé mentek tehát, és öt évig el nem
mozdultak onnan. Mikor a hatodik esztendőben kijöttek, a
pusztaságban véletlenül a Bereka-fiak feleségeire és gyermekeire
bukkantak, akik a férfiak nélkül sátoroztak, s éppen a kürt ünnepét
ülték és zeneszóra táncot jártak. Jószágaikkal együtt gyorsan
elragadták őket a Meotis ingoványaiba. A vízözön után ez volt az
első zsákmány. Történt pedig, hogy abban a küzdelemben ama
gyermekek között az alán fejedelemnek, Dulának két leányát is
elfogták, egyiküket Hunor, a másikat Magor vette feleségül. Ezektől
az asszonyoktól származtak azután az összes hunok, illetve
magyarok. Történt pedig, hogy miután sokáig laktak a meotisi
mocsarak között, kezdtek hatalmas néppé növekedni, s ez a vidék már
sem befogadni, sem táplálni nem volt képes
őket.”
"Örömmel teszek eleget Kiss Gábor felkérésének, hogy az angol
nyelvű magyar költészeti antológiának szerkesszem meg a magyar
párját. Létezik egy nyelvészeti körökben jól ismert szabály, mely
szerint a kivándorló csoportok jobban megőrzik egy adott nyelv
régiségeit, mint az otthon maradottak. Magyar és angol nyelvű
irodalmi tevékenységem ismeretében, talán ez a tény ösztönözhette
Kiss Gábort, amikor egy amerikai magyarhoz fordult a számtalan
hazai kiválóság helyett. Az emigrációs életforma a magyar versekre
való állandó emlékezést, a versek magunkban való mondogatását,
valamint magát az írást így egyféle nyelvmegtartó erővé tette
sokunkban, akik nyugaton lettünk magyar írókká, költőkké.(...)
Jelen kötetünk egyik fő célja annak a klasszikus magyar
vershagyománynak a felidézése, mely költészetünket fejlődésében
mutatja be a kezdetektől. Elsősorban a lezárt életművek előtt
tisztelgünk a Szent István-i millenium alkalmából. Az élő
klasszikusok közül azok előtt hajtunk fejet. akiknek életműve ugyan
még befejezetlen, de túlnyomó része már irodalmi kánonunk szerves
része, s mint ilyen legalábbis részben befejezettnek tekinthető.
Kötetünk ezért tankönyvnek is beillik. Másik fő célunk egy helyütt
elérhetővé tenni azt a magyar versanyagot, amelyet csodálatra méltó
műfordítás-kötetében Szabó Lőrinc "örök barátainknak" nevezett,
kétkötetes munkáját a világlírára alkalmazván. A jelen esetben
"örök barátunk" az olyan magyarul írott vers, amely a kórházi
betegágyon eszünkbe jutva megvigasztal, és enyhülést vagy reményt
ad a felépülésre, vagy az olyan, amely az ezeréves magyar
történelem valamely jelentős eseményére emlékeztet. Esetleg első
szerelmünket juttatja eszünkbe vagy a mindenki életében
fel-felmerülő Isten-élményt, még akkor is, ha az illető ateista és
az "Istenem" felkiáltás csak nagy veszedelem pillanatában hagyja el
az ajkát." Makkai Ádám előszavából
Kutatók szerint a Csodaszarvas feltehetően az újjászületés, a
megújulás, valamint a Nap, vagyis az isteni gondviselés
jelképe.
A szarvas egyébként a magyar és a lengyel krónikákban is visszatérő
motívum. Szent Gellértnek szarvas mutatja meg a bakonybéli monostor
helyét, a váci egyház alapításmondájában szarvas mutatja meg Szent
Lászlónak, hogy hová építse a székesegyházat, a lengyel krónikások
szerint szarvas mutatja meg a magyar Szent Imrének, hová építsenek
a lengyelek kolostort.
A néphagyományban pedig többféleképpen is ábrázolják: a Vas megyei
Bucsun a századfordulón feljegyzett változat szerint ezer szarva
van, szarva hegyén ezer égő gyertya, két veséjén két arany kereszt;
a Dozmaton fennmaradt történetben homlokán a fölkelő fényes nap,
oldalán a szép hold, jobb veséjén az égi csillagok láthatók. Más
dunántúli változatok szerint szarvának ezer ága-boga van, rajta
ezer misegyertya, „gyújtatlan gyulladék, oltatlan aludék”. A
csodaszarvas kis kerek pázsiton legelészik, vagy fekete felhőben
tűnik fel.
A monda egyik legismertebb feldolgozása Arany János „Rege a
csodaszarvasról” című költeménye.
„.
(forrás: wikipedia.hu)
A történet racionális felszíne alatt megbúvó mondai szálak csak
alaposabb szemügyre vétel után sejlenek fel. Elsőként egy árulkodó
nyom: a Hunor-Magor testvérpár anyjának neve: Eneth/Enee, az „ünő"
szavunk régies alakja, tehát mindenképp egy szarvastehén-ősanya
mítoszra utal. Gyanúnk még erősebbé válik annak fényében, hogy az
obi-ugor eredetmondában, mely az új hazát mutató
csodaszarvas-mondának minden bizonnyal legkorábbi formáját őrzi,
minden szereplő állat: az ünőt két mitikus, totemisztikus
törzsalapító szereppel bíró ragadozó, egy menyétfajta s egy madár
üldözi s termékenyíti meg. A mítosz „humanizálása" nem Kézai Simon
találmánya volt: az idők során fokozatosan halványult el a
történetben a közösség őseinek tartott totemállatokra való utalás,
s vették át helyüket emberi szereplők. Ebben az átalakulási
folyamatban képez átmenetet a fentebb már említett, az Ezeregynap
című perzsa mesegyűjteményben ránk maradt, A kék szarvas című
történet, mely Kína ifjú királyának, Ruszvansadnak és Sahrisztani
hercegnőnek egymásra találását beszéli el. Az ifjú király vadászat
közben egy fehér, kék és fekete foltokkal pettyezett szarvasünőre
akad, üldözőbe veszi, s végre egy forrás mellett észreveszi.
Azonban az állat a vízbe ugrik s nyoma vész. Ruszvansad ezért a
vezérjével a forrás mellett marad éjszakára. Reggel gyönyörű
dallamra ébrednek, s egy palotát látnak maguk előtt, melybe belépve
megtalálják a hercegnőt, aki levetette szarvas alakját s a király
felesége lesz. Nyilvánvaló hát, hogy a magyar csodaszarvas-monda
egy közös ázsiai eredetre visszanyúló, ősi totemisztikus
eredetmonda teljesen humanizált, valószerű elbeszéléssé alakított
formája, melyhez eredetileg szorosan kapcsolódott a lányszerzés
később különválasztott története.
A
monda további motívumai, a két üldöző és a vízen való átkelés
szintén mélyebb jelentést hordoznak. A vízen túlra vezető szarvas a
halhatatlanság ismerője, az élet-halál határfolyóján átlépni és
átvezetni tudó isteni lény. A két vadász alakját illetően pedig
valószínű, hogy a nomád társadalmakban gyakori, az egész népet
megosztó, kétosztályú exogám házassági rendszer mitikus őseiről
lehet szó, kapcsolatban állva a későbbi kettős fejedelmi
államrendszerrel és a kettős királyság
intézményével. Hová
is jutottunk tehát? Láthattuk, hogy bár a szarvas, mint csodatévő
állat sok történetben megjelenik, a magyar csodaszarvas-monda
eredtét Keleten kell keresnünk, a nomád népek totemisztikus
eredetmondáiban. A középkori nyugat-európai mesék és keresztény
legendák utat mutató, és/vagy lánnyá változni képes szarvasa - a
szarvas-kultusz széles elterjedtsége folytán a helyi népek ősi
mondakincséből is származhatott (a mítoszok szarvassá változó
tündérlányainak neve: Helené, Elain, Tündér Ilona a szarvas
indoeurópai nevéből - jeleni, elu, elain - származik), de a
keresztes háborúk idején, iszlám közvetítéssel Ázsiából is
érkezhetett. Utolértük
hát az űzött vadat. És meg is csodálhatjuk! Hogy hol? Csak a téli
égboltra kell emelnünk a tekintetünket. Lapp legendákra támaszkodva
tartja magát az az elképzelés is, hogy a csodaszarvas története ősi
időkben egy konkrét égi jelenségre lett írva. A szarvasűzés
történetének csillagképmása ugyanis minden ősztől minden tavaszig a
fejünk fölött ragyog. A Cassiopeia-Perseus-Auriga csillagkép-hármas
formálta szarvast ott űzik szakadatlanul a vadásztestvérek, az
Ikrek, nyomukban egy vadászebbel (Canis minor). A szarvas lábainál
a leányborjak (Pleiades), fent-mögötte a lapp mondákban Tiermesznek
nevezett Ökörhajcsár nyilazza. A lapp hiedelem szerint addig áll
fenn a világ, míg Tiermesz nyila le nem teríti a jávorszarvast.
Hisz az égi szarvas agancsán hordozza az ég zárókövét, a
Sarkcsillagot, s ha a nyíltól összerogy, az égbolt is a földre
omlik. Még szerencse, hogy a Tejút egy keskeny gázlóján átszökellő,
hátsó lábait hasa alá húzó szarvas utolérhetetlennek tűnik. Hisz
mióta világ a világ, a téli esti égbolton mindig a menekülő szarvas
tűnik fel s bukik alá elsőként - üldözőit pedig a nyomában, de
lemaradva mögötte, örökkön-örökké. Kulin
Borbála
|
A TINTA Könyvkiadó reprezentatív kötete a csodálatos magyar
költészetet mutatja be 1000 kiemelkedő alkotáson keresztül az
Ómagyar Mária-siralomtól napjainkig. A népdalok és a kurucnóták
mellett a szerkesztő 110 költőtől közöl verseket. A költők egy
része mindenki által ismert, az irodalomtanításban tananyagként
szerepel, mint például Janus Pannonius, Petőfi Sándor, Ady Endre. A
szerzők másik része (Nyéky Vörös Mátyás, Kannás Alajos stb.) csak
kevéssé van jelen köztudatunkban annak ellenére, hogy verseik közül
jó néhány a magyar költészet kiemelkedő alkotása. A
versgyűjteményben a költők rövid életrajza is megtalálható, ezért
könyvünk tankönyvnek is használható. Egyetlen családi könyvtárból
sem hiányozhat. A legbecsesebbi ajándék! A
kötetet Buday György által készített 25 költőportré
illusztrálja. |