Ezer éve nem voltunk már otthon Kisbéren, úgyhogy pénteken
kocsiba ültönk, és elutaztunk Anyámhoz.
Szombaton délután kirándulni mentünk négyesben a cseszneki
várba. A gyerekeim már ekkor megleptek, mert javarészt maguk
gyalogoltak föl a várig, pedig direkt jó messzire parkoltunk,
hogy legyen egy kis gyalogolnivaló is előtte :) Na jó, Léna azért
vitette magát egy-két szakaszon, de meggyőződésem, hogy föl tudott
volna jönni ő is, ha akar...
Ma pedig családi programot szerveztünk a tatai Tó-futásra.
Elhívtuk Anyát meg Öcsiéket is, egyrészt, hogy legyen
szurkolótáborunk, másrészt, hogy valaki vigyázzon a gyerekekre, míg
mi futkosunk :) Férj végül úgy döntött, hogy velem fut, ami
azért neki szerintem nem volt egy nagyon gyors tempó, de mindegy,
legalább nagyon romantikus volt :) Ami persze nem igaz, mert mi
romantikus lehet már két izzadt, fújtató emberben a tatai
Öreg-tó körül, de azért jól hangzott... Inkább zavartuk egymást,
engem legalábbis zavart az elején, hogy más ritmusban futunk,
tekintettel arra, hogy van köztünk majdnem fél méter
magasságkülönbség, de később már megszoktam, hogy ugyanazt a tempót
sokkal kevesbb lépésszámmal nyomja, mint én. Végül 37'08 alatt
futottuk a 7 km-t, ami a 155 induló között a 94-95. helyre
volt elég, de én tényleg a részvétel öröméért mentem, ami valóban
meg is adatott. S ha azt veszem, hogy az volt a célom, hogy 40
percen belül fussam le a távot, akkor bőven sikerélmény volt!
Egyébként a környezet gyönyörű volt, és futáshoz ideális,
majdnem végig árnyékban haladtunk, és egy egész nagy szakaszon nem
betonozott úton futhattunk. Talákoztunk ismerősökkel is, a gimis
osztályfőnököm és a családja is ott volt, egy volt osztálytárs meg
egy évfolyamtárs is futott, meg persze akiket én csábítottam
a versenyre: Réka, Ada és Tamás.Szóval nekem életem második
futóversenye is nagy öröm volt.
De még tán ennél is nagyobb öröm volt Ádám teljesítménye, aki
elindult a 2 km-es gyerek távon. Bevallom, alaposan alulbecsültem a
képességeit, mert azt gondoltam, ha annyira akar ő is futni, egye
fene, benevezem, nem kerül semmibe, aztán majd kiáll, ha elfáradt.
Azért 2 km egy nem egészen 4 éves gyereknek elég nagy táv, főleg
úgy, hogy soha nem futott még egyben ennyit, sőt, egyáltalán sehogy
nem futott még azon kívül, amennyit egy ennyi idős gyerek
szaladgálni szokott.
Végül Öcsi futott vele, és kiderült, hogy nemcsak hogy végig
bírta, de még sprintelt is egyet a végén :) Jó lenne, ha lenne fönn
a honlapon eredménylista a 2km-es távról is, megnézném, hogy ő
volt-e a legfiatalabb, illetve hogy mennyi idő alatt futotta.
Állati büszke volt magára, én nem kevésbé rá. Az biztos, hogy én
erőltetni nem fogok nála semmilyen sportot, de ha lesz kedve, az
október 1-jei Futafokra is benevezem :)
Mi pedig már az október 2-i Spar Maraton váltóra készülünk,
egyelőre csak lélekben :) Meg kell osztozni valahogy a távokon, az
biztos, hogy Gábor futja a 12 km-t, szerintem nekem jut majd a 8,7
vagy a 10 (remélem, az előbbi), a többit majd meglátjuk. Lehet
jönni szurkolni :)
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy gratuláljak Tamásnak, aki
abszolút 4. lett, korosztályában pedig 2., valamint Rékának és
Adának, akik szintén hozzám hasonló lelkesedéssel vágtak neki a
távnak, és remélem, így is fejezték be :)
Végül pedig egy pár fotó a futócsaládról (ha az érintettek
hozzájárulnak, akkor majd azt is kiteszem, amin mindannyian rajta
vagyunk).


