„Nyári szünetünkben” két viszonylag egyszerű szabályú, ám remek kereskedős játékkal is megismerkedtünk, olyanokkal, amelyekben termékeket gyűjtünk és adunk el, pénz helyett győzelmi pontokat érő kis korongokért.
Nyaraláson nem kell takarítani, e-maileket intézni, mindenféle fontos dolgok intézésének látszatát kelteni, amíg a gyerekek délután alszanak. A legjobb pihenni ilyenkor – no és ennek egy formája a társasjátékozás. De mit játsszunk nyaraláson? A szállítás miatt a legjobb, ha kis doboza van, a korlátozott idő és bármikor hamar befejezhető (felébredtek a kölykök) játékok igénye miatt pedig leginkább rövid, úgynevezett fillereket, vagyis időkitöltő játékokat játszunk szívesen. Így játszottunk Keszthelyen Kac kac kukacot, Mr. Jack Pocketot, Battle Line-t és Ticket to Ride kártyajátékot, de két újdonságot is tanultunk – a kétszemélyes, kis helyen is elférő, könnyed játékok mintapéldányait. Eredetileg erről a kettőről írtam volna itt, de rájöttem, hogy logikusabban is csoportosíthatok, így a nyaraláson tanult kétszemélyes kártyajáték majd egy következő cikk témája lesz, és helyette most a szintén nyáron megismert Keltis kockajáték kerül sorra.
Kísérjük el törpként Bilbót, a kis hobbitot kalandos útján. „Oda
és vissza - egy hobbit meséje Zsákos Bilbó tollából”, adta a kis
hobbitfalvi lakó a címet memoárjainak, de ezúttal csak odafelé
megyünk, és közben megpróbáljuk megúszni a kalandokat. És közben
még egy egyszerű kártyajátékkal is megismerkedünk.
Ha nem játszós
társaságba vágyunk, egy kis zsebbe elférő olvasnivalót is magunkkal
vihetünk késő nyári, kora őszi nyaralásra. Különösen, hogy az
1999-es reprint kiadásban megjelent, 1898-as Kártya
Codexet a borító tanúsága szerint Szomaházy István olyan
úriemberek közreműködésével szerkesztette, mint Jókai Mór, Herczeg
Ferenc, Rákosi Viktor (belül már Sipulusz néven) és bátyja, a
drámaíró Rákosi Jenő, Bródy Sándor, a
Nyugat-alapító Ambrus Zoltán és Mikszáth Kálmán…
Folytassuk a legutóbb elkezdett részvényes témát, először egy útvonalépítősdivel, aztán…
Figyelemfelkeltő bevezető: A legutóbb bemutatott horrorisztikus fantasy után ezúttal jöjjön egy izgalmas, színpompás kincsvadászat a fantasy lények és idegen népek által lakott, egzotikus szigeten, aztán városlakók küzdelmei az ’50-es és ’60-as évek B-filmjeinek horrorszörnyei ellen – kalandra fel!
Elemző bevezető: Ha van egy egyszerű ötleted egy társasjáték működésére, dobd fel rengeteg különböző kártyával, amelyek jobb esetben változatosságot, rosszabb esetben teljes kiszámíthatatlanságot visznek a játékba.
(A bejegyzés képeit újra be kell raknom;
megteszem, amint jut rá idő, addig is legalább fapadosan legyen
elérhető...)
Ha már átsiklottunk a fantasy területére, nézzük meg, mit kezdenek a zsánerrel egyszerű, kézből kártyákat kijátszós formában a legismertebb európai társasjáték-tervezők! Sárkány-, kincs- és trollvadászat a Drachenherzben, szörnyek és lovagi kalandok a King Arthurban, és helyezkedés a kerekasztal körül az Artúr-mitológiával enyhén fűszerezett Artusban.
Kalandra fel! Történelemleckénk folytatásaként, a Távol-kelet felé kitekintve, pattanjunk tevehátra és kísérjük el útjára Marco Polót a XIII. században, majd a történelem során teremtett kulturális kincsekért küldjünk felfedezőket a közel háromezer éve buddhista Tibet templomaihoz. Két kellemes, kalandos, kártyás-táblás családi játék számos közös jellemvonással.
A bronzkor után most íme, két római korban játszódó társasjáték, amelyben politikai vetélkedésünk lényegeként, presztízsünk emelése érdekében pénzt, dicsőséget, embereket gyűjtünk, rómaiakat etetünk – elsősorban kártyák formájában.
