Összes blogok

„Nyári szünetünkben” két viszonylag egyszerű szabályú, ám remek kereskedős játékkal is megismerkedtünk, olyanokkal, amelyekben termékeket gyűjtünk és adunk el, pénz helyett győzelmi pontokat érő kis korongokért.

Nyaraláson nem kell takarítani, e-maileket intézni, mindenféle fontos dolgok intézésének látszatát kelteni, amíg a gyerekek délután alszanak. A legjobb pihenni ilyenkor – no és ennek egy formája a társasjátékozás. De mit játsszunk nyaraláson? A szállítás miatt a legjobb, ha kis doboza van, a korlátozott idő és bármikor hamar befejezhető (felébredtek a kölykök) játékok igénye miatt pedig leginkább rövid, úgynevezett fillereket, vagyis időkitöltő játékokat játszunk szívesen. Így játszottunk Keszthelyen Kac kac kukacot, Mr. Jack Pocketot, Battle Line-t és Ticket to Ride kártyajátékot, de két újdonságot is tanultunk – a kétszemélyes, kis helyen is elférő, könnyed játékok mintapéldányait. Eredetileg erről a kettőről írtam volna itt, de rájöttem, hogy logikusabban is csoportosíthatok, így a nyaraláson tanult kétszemélyes kártyajáték majd egy következő cikk témája lesz, és helyette most a szintén nyáron megismert Keltis kockajáték kerül sorra.

Kísérjük el törpként Bilbót, a kis hobbitot kalandos útján. „Oda és vissza - egy hobbit meséje Zsákos Bilbó tollából”, adta a kis hobbitfalvi lakó a címet memoárjainak, de ezúttal csak odafelé megyünk, és közben megpróbáljuk megúszni a kalandokat. És közben még egy egyszerű kártyajátékkal is megismerkedünk.

Ha nem játszós társaságba vágyunk, egy kis zsebbe elférő olvasnivalót is magunkkal vihetünk késő nyári, kora őszi nyaralásra. Különösen, hogy az 1999-es reprint kiadásban megjelent, 1898-as Kártya Codexet a borító tanúsága szerint Szomaházy István olyan úriemberek közreműködésével szerkesztette, mint Jókai Mór, Herczeg Ferenc, Rákosi Viktor (belül már Sipulusz néven) és bátyja, a drámaíró Rákosi Jenő,  Bródy Sándor, a Nyugat-alapító Ambrus Zoltán és Mikszáth Kálmán…

Folytassuk a legutóbb elkezdett részvényes témát, először egy útvonalépítősdivel, aztán…

Figyelemfelkeltő bevezető: A legutóbb bemutatott horrorisztikus fantasy után ezúttal jöjjön egy izgalmas, színpompás kincsvadászat a fantasy lények és idegen népek által lakott, egzotikus szigeten, aztán városlakók küzdelmei az ’50-es és ’60-as évek B-filmjeinek horrorszörnyei ellen – kalandra fel!

Elemző bevezető: Ha van egy egyszerű ötleted egy társasjáték működésére, dobd fel rengeteg különböző kártyával, amelyek jobb esetben változatosságot, rosszabb esetben teljes kiszámíthatatlanságot visznek a játékba.

(A bejegyzés képeit újra be kell raknom; megteszem, amint jut rá idő, addig is legalább fapadosan legyen elérhető...)

Ha már átsiklottunk a fantasy területére, nézzük meg, mit kezdenek a zsánerrel egyszerű, kézből kártyákat kijátszós formában a legismertebb európai társasjáték-tervezők! Sárkány-, kincs- és trollvadászat a Drachenherzben, szörnyek és lovagi kalandok a King Arthurban, és helyezkedés a kerekasztal körül az Artúr-mitológiával enyhén fűszerezett Artusban.

Kettő az egyben: megrendeltem a Kártyakönyvet, nyertem hozzá kártyajátékot is.

Kalandra fel! Történelemleckénk folytatásaként, a Távol-kelet felé kitekintve, pattanjunk tevehátra és kísérjük el útjára Marco Polót a XIII. században, majd a történelem során teremtett kulturális kincsekért küldjünk felfedezőket a közel háromezer éve buddhista Tibet templomaihoz. Két kellemes, kalandos, kártyás-táblás családi játék számos közös jellemvonással.

A bronzkor után most íme, két római korban játszódó társasjáték, amelyben politikai vetélkedésünk lényegeként, presztízsünk emelése érdekében pénzt, dicsőséget, embereket gyűjtünk, rómaiakat etetünk – elsősorban kártyák formájában.