Végre eljutottam odáig, hogy le tudok ülni most normálisan is a
géphez, így megragadva az alkalmat, leírom a saját szemszögemből a
Koncertről alkotott véleményemet.
Az elmúlt napokban sok kritikát olvastam róla, pozitívat is,
negatívat is, hát most íme az enyém:
A történet márc. 24.-én játszódott, - ha valaki nem tudná - Pink
koncert volt, a Papp László Sportarénában, amire Judy segítségével
jutottam be.
(Judy, még nagyon sokszor fogom megköszönni, és most is
megragadván az alkalmat: Köszi, köszi, köszi köszi, köszi, köszi és
ezerszer is köszönöm.)
Szóval 8kor egy Raygun nevű zenekar adott egy félórás
előkoncertet. Aztán 9kor elkezdődött a nagy "action".
Lehullott a hatalmas függöny, és a színpadon egy fél cirkusz és
vidámpark jelent meg. Csúszdákkal, lépcsővel, kanapéval, ággyal és
minden egyéb színpadon eddig nem látott dologgal kerültem
szembe.
Bár életemben nem sok koncerten voltam eddig (kivéve a
ZöldPardonos élményeimet) de meg kell mondanom, eddig ez vitte már
látványvilággal is magasan a pálmát.
És elindult a show.
Alicia az összes kedvenc számomat lejátszotta, köztük a Just
like a pill-t, a family portrait-t, a Don't let me get me-t, bad
influence-t, stb...
Többek között sokak meglepetésére Queen - Bohemian Rhapsody-ja
és Gnarls Barkley - Crazy-je is hallgató volt, számomra mind2-t
gyönyörűen énekelte. Bár nagyon elfogult vagyok, tényleg jó
volt.
Mivel pont 2 vagy 3 nappal a koncert előtt láttam egy 1
órás műsorát a tv-ben, amit a Wembley stadionban adott elő, nem
okozott meglepetést, hogy légtornász mutatványai is lesznek. Ez
nem. Számítottam rá. Viszont a változatosság, igen. Amikor a
levegőben hintázott és szaltózott, meg pörgött-forgott, kicsit
gyanakodtam, hogy vajon mennyire lehet ez most playback, de
szerintem ügyesen megoldotta.
Az egész koncert alatt, tényleg csak egyetlen dolog dühített.
Ahogy körbenéztem néha, láttam, hogy a körülöttem ülők is mind
ugyanolyan jól szórakoznak mint én, és nagyon sokan vágytak arra,
hogy ők is együtt ugrálhassanak. Hát kérdem én. Ilyenkor miért nem
áll fel a tömeg? Én szívem szerint úgy pattogtam volna, hogy csak
na.
Pedig még a széksoron is, ülve éreztem, hogy remeg az egész,
mindenki a kezével és lábával, vagypedig tapssal üti az ütemet.
Utolsó két döfése tényleg talált.
Az egyik, mikor egyszercsak elmerült egy kádnyi vízben, majd
mikor kiemelték kötélen, csurgott a közönségre a víz...
A másik, hogy a koncert lezárásának elénekelte a kezdetet. Get
the party started-et. Ugyan nem ez volt élete legelső száma,de
szerintem ötletes úgy befejezni valamit, mintha most kezdődne.
Szóval értitek... Hihi. :)
Azt nem tudom, hogy most a magánéletében mi történhet, nem
olvasok ilyen mélyen búlvárt, de a koncert alapján, most boldog
lehet.
Ezt abból ítélem meg, hogy az elvileg lassu és szomorú számait
nem sikerült szerintem valami túl szomorúan előadnia. Pedig hát
előadóművész vagy mi a fene... Kéne egy kicsit játszania a
színpadon. Nem? Hát ez az egy most nem sikerült. Na bumm.
De mondom. Ez saját vélemény, én így éltem át. Hogy egy számomra
nem kedvelt egyént idézzek.: "nekem ez a része most nem jött
át"
---> mármint a szomorú számai.
Hát... ennyit röviden. Ha eszembe jut majd még valami,
kiegészítem.
Szép napot mindenkinek.
És Judy!
Mégegyszer Köszi! :) Love!
