Összes blogok

Na, hát akkor ezennel lecsengett a Nóra-fétis, jelen pillanatban tele a facebook valami hiperszuper ultramodern üdülőben készült képekkel, csomó (L) jelekkel meg :D és :) is van, ezek pedig elhihetitek, nem az én képességeimet méltatják. Szóval míg az öreg Honvéd itthon ücsörög és készülget mindenféle idétlen szemináriumi dolgozatokra, addig odaát megy a Woodstock életem szerelme és a pasija között.

 

Más nincs.

 

Alighogy hazaértem, szemet szúrt, hogy apánál valami nagyon furcsa, és éreztem, hogy bizonyos dolgok megváltoztak. Aztán felvilágosított, hogy igen fiam, az ott az udvaron egy épülgető garázs, és még a héten kész lesz. Három hete nem voltam otthon, és garázsok nőnek ki a földből, szóval csak a szokásos felelősségteljes munkavállalásaimról beszélhetek, hordom a téglákat, és összeszedem az elhullajtott szegeket. Itthon pedig kapálom a kertet, de ez sem egyszerű- múltkor véletlen lefejeztem egy békát, és ez annyira ijesztő volt, hogy azóta nem nagyon mentem arrafele, a gaz meg egyre csak nő. Teljes a bizalom. Eszembe jut az idei karácsony, amikor megkértem anyát, hogy naaaa, bízz rám valami melót, akármit elvégzek, nem vagyok hülye, van kezem-lábam, segítek szívesen. Ő rám nézett, felmérte a lehetőségeket, és indítványozta, hogy mondjuk pucoljam ki a vécét. 

 

Mindezek ellenére úgy érzem, különösebb nehézségek nélkül vihetném én is a leendő nőmet mindenféle tavaszi szünetes álomnyaralgatásokra.

 

 

Itthon maradtam, mert

1. álmos voltam

2. nem volt kedvem bulizni

3. úgy döntöttem, szeretnék találkozni a családommal 5 percnél hosszabb időre és sansz volt, hogy elmennek itthonról a hétvégére, szóval gondoltam legalább míg pakolnak, beszélgetünk.

Folyománya: nem mentem sörözni, nem mentem sütit sütni, se tócsnit enni, se beteglátogatóba, se bőrgyógyászhoz és a buli-invitálásra is mondtam, hogy ez nekem ma kimarad. 

Hazajöttem és a családi naptárban megláttam, hogy elvileg nincs semmi program a hétvégére. Megörültem,
gondoltam talán egy pohár bor mellett beszélgethetünk is Anyával, ha neki is van kedve.

Este hatkor befészkeltem Anyáék szobájába filmet nézni, gondoltam nem fekszem le aludni, mert akkor amikor hazaérnek, nem akarok majd kimászni a szobámból és használhatatlan leszek, viszont ha film közben elalszom, hát egye fene legalább pihenek, ha megjönnek, úgyis felébredek. Nem aludtam el, végig néztem a filmet. Nem jöttek haza. Paff...

Gondoltam péntek van, lehet, hogy bevásárolnak, később jönnek vagy valami programjuk van, de akkor meg nem akarok telefonálni, zavarni... Most este 11 lesz mindjárt, de még mindig sehol sincsenek, én viszont ahhoz képest, hogy milyen dög álmos voltam még itt kukorékolok.

A beszélgetés elmaradt, a pohár bor elfogyott, a hulla-álmosság elpárolgott, a családolás elnapolva, viszont fogalmam sincs, hogy felbukkannak-e a népek itthon. Peff...

Lassan itt a vege... a kovetkezo ket napom tobb, mint szoros, de igyekszem azert. :)

Az elmult nehany het esemenyei kozul a legfontosabb, hogy egeszseges vagyok ismet! :)))) Meg az is, hogy nagyon jo volt itthon lenni. Sokat tanultam ismet... kaptam hideget, meleget, osszezavarodott vagyok most, remelem, hogy letisztulnak ezek a dolgok, ha visszamentem. 

Tegnap talalkoztam a legkisebb rokonkammal. Az unokatesom kisfia, 3 hetes, Adam. En leszek a keresztanyja. :) Meg hetfon is megyek, majd viszek fenykepezogepet is.  :)

itthon vagyok

Tegnap délelőtt megérkeztem. Azóta egyszer aludtam 4 órát, egyszer meg hármat. Viszont voltam bulizni nagyot és jót tegnap este, és már egy csomó-csomó emberrel találkoztam. :)

Mindkét nap eddig kétszer ebédeltem (egyszer a valódi ebédidő szerint, egyszer meg a belső ebédidőm szerint.:)

Jó itthon, nagyon! :))

Reggel felkelni és kiflit reggelizni kakaóval. Úszni menni, vagy anyámmal vizibalettre (aqua aerobic), ahol a tesóm gimis tesitanára az edző néni, aki az óra után negyed órában megmasszírozza a lelkemet. Finomakat ebédelni. Abádszalókon evezgetni egy napot. Sajnosbatár koncerten azt hallani, hogy "De jó, hogy itthon vagy!" :) Egy fűszálnál is kisebb japán kiscsibét nézni, ahogy öntudata teljében fedezi fel a maga kis világát. Telefonon beszélni a barátaimmal. Kávézni a bátyámmal. Hangosan nevetni a régi helyeken. Forinttal fizetni. Ezek, amiken túl vagyok.

Ami még hátra van: a szokásos úszás-evezés mókán kívül lesz még egy kirándulás Szarajevóba, lesz EFOTT, még vannak páran, akiket feltétlenül látnék, mielőtt visszamegyek, lovagolni kéne legalább egyszer és még hátra van néhány nagy-nagy beszélgetés is.

Pedig a lelkem mélyén még attól is féltem, hogy nem fogom magam itthon érezni, vagy sokat fogok unatkozni... :$

beomlott a színházunk...!!!egyébként szép, fejlődőképes kisvárosban lakom