Na, hát akkor ezennel lecsengett a Nóra-fétis, jelen pillanatban
tele a facebook valami hiperszuper ultramodern üdülőben készült
képekkel, csomó (L) jelekkel meg :D és :) is van, ezek pedig
elhihetitek, nem az én képességeimet méltatják. Szóval míg az öreg
Honvéd itthon ücsörög és készülget mindenféle idétlen szemináriumi
dolgozatokra, addig odaát megy a Woodstock életem szerelme és a
pasija között.
Más nincs.
Alighogy hazaértem, szemet szúrt, hogy apánál valami nagyon furcsa, és éreztem, hogy bizonyos dolgok megváltoztak. Aztán felvilágosított, hogy igen fiam, az ott az udvaron egy épülgető garázs, és még a héten kész lesz. Három hete nem voltam otthon, és garázsok nőnek ki a földből, szóval csak a szokásos felelősségteljes munkavállalásaimról beszélhetek, hordom a téglákat, és összeszedem az elhullajtott szegeket. Itthon pedig kapálom a kertet, de ez sem egyszerű- múltkor véletlen lefejeztem egy békát, és ez annyira ijesztő volt, hogy azóta nem nagyon mentem arrafele, a gaz meg egyre csak nő. Teljes a bizalom. Eszembe jut az idei karácsony, amikor megkértem anyát, hogy naaaa, bízz rám valami melót, akármit elvégzek, nem vagyok hülye, van kezem-lábam, segítek szívesen. Ő rám nézett, felmérte a lehetőségeket, és indítványozta, hogy mondjuk pucoljam ki a vécét.
Mindezek ellenére úgy érzem, különösebb nehézségek nélkül
vihetném én is a leendő nőmet mindenféle tavaszi szünetes
álomnyaralgatásokra.