"Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban hogy élnek anyádék…”
- hát jahh, ezt a karácsonyt alaposan tönkreb*szták nekünk az Ősök, mindkét oldalról. Még most is folytatják....Köszönjük szépen. Jövőre elhúzunk pihenni inkább, jó messzire, KETTEN
Mintegy születésnapom alkalmából 14-én, több ezer km-ről jókedv és kipihentség helyett egy "diónyi terime"-vel a testében érkezett vissza Mutter. Remek. Most várunk mi is ez. Sürgősséggel - hetekig.
Picsába, mi történik már megint???!
*************************************
ezzel kapcsolatban és teljesen függetlenül meg akartam nézni nagybeteg régi havernő blogját ( P-éknél távoli családtag is), hátha van rajta ezügyben is használható információ. Hát nincs :(((( ......
.......vagyis van :(. Andi nincs a Földön 2010.február 15 óta.... Nem tudtam - nem szólt a "család". Az utolsó infóm az volt róla tavaly januárból, hogy "még él" - mert látták a kisvárosban az utcán. 3 évvel élte túl a diagnózisát, 33 éves volt, nyugodjon békében!!
Zapoj. Tulképp némi megszakítással szerda óta naponta alkoholizálok. A Zapoj három nap, szóval sikeresen teljesítve a délszláv vérvonal követelménye :)) De arra aztán nem számítottam, hogy ma, Újév napján kábé felkeléstől igyak és abban csak 2 pohár víz legyen alkoholmentes. Mások ezt Szilveszterkor szokták, nekem elsején - késésben, mint mindig. A szokásos kollektív beb@szás Mutterral, aztán még néhány ismerős, szomszéd és máris késő délután van. Mitöbb este.
Ezzel együtt nem, mégsem hallucináltam, amikor P Faterja áthívott SOS-ben minket az este ma is, hogy bejelentse úgy döntöttek összebútoroznak a nőjével. Eladják a lakást, irány a város másik vége. Majd várta zavartan nagyfia véleményét :)))) KBK. Hát idővel tényleg a fejetetejére áll a világ? Nemrég még mi dühöngtünk (1996), amikor a szüleink kollektíven fejcsóválva ellenezték az összeköltözésünket, mondván "túl fiatalok, felkészületlenek még ezek ehhez". Most meg az "ezek" véleménye miatt zűröznek? Alig vártuk, hogy kimenjen poharakért és ne röhögjük szegényt képen. Úgy kellett fegyelmezni az arcizmainkat :D :D :D
Ha ez így lesz, lassan mi is költözhetünk Budára, mert nem fogjuk bírni a pendlizést romosodó Őseink fészkei és a mienk között. Nna hát jól kezdődik ez az év, legalábbis viccesen
túlteljesítették az átlagot... kaptunk csokit meg illatgyertyát, amit igazán nem kellett volna.
Persze már 25 perc után "induljunk volt". A nő még ki is öltözött, ezerszer megköszönte, hogy elhívtuk és bezony mesterien terelte a témát ahányszor az Öregen kitört a rohanógomba.Egyre szimpatikusabb, pedig elég fura darab ő is :)
Annyira szomorú, hogy nem tudunk beszélgetni egymással, a nő meg szemlátomást nem mer, mert nem ismer. Nem, nem annyira kínos és felszínes, mint régebben volt. Itt csak egyszerűen látszik, hogy nincs mondandó és az erőlködés is elég gyatra. OKs, mi vagyunk a másik fele Mutterral, akik a semmitmondó szalonduma maratoni versenyére nevezhetnénk, de legalább kitöltjük az időt... De ez így meg annyira kimerítő, fárasztó és reménytelen :(
De a citromos Becherovka, az valami isteni
:D
Szerintem morbid, hogy Após pont mára tervez látogatóba jönni hozzánk az új nőjével és mindezt pénteken este 7kor jelentette be. Mi meg készülünk, mint a hülye, nagytakarítás, diabetikus süti, alkoholmentes sör, pöttyös víz, sós süti... mintha nem az lenne, hogy itt unatkoznak látványosan 1 órát és utána húznak a frászba. Állítólag bedurcázott mikor P mondta neki, hogy miért nem előbb szóltak, akkor ebédre is jöhettek volna. Most már így vásároltunk. Remek. Mindezt természetesen azért, mert én hívtam őket. Igen, szeptember 4-én, mikor minket is felhívott magához a nő, mert úgyis haza kellett vigyük a térkép szélére családi vigyorgásból. Háromra jönnek és nem ebédre... november 1-én... morbid...
Mellékesen Mutter pont akkor hívott fel, mikor bevásároltam épp szombaton erre a kis eseményre, melyre közölte némi éllel "Megnézném mivel készülnétek, ha én jelenteném be, hogy átmegyek" - bravó, gyönyörű, augusztusban egy héten keresztül itt kajált kétnaponta és az összes hétvégét, még közölte is, hogy végre úgy néztünk ki, mint egy család... le is írtam talán.... erre ezt. Mondtam neki, hogy próbáljon visszaemlékezni és mennyire igazságtalan, erre a válasz az volt, hogy de ő nem hívatta meg magát.... Oké... :( Valami nagyon nagy bűnöm lehetett nekem előző életemben, hogy kiskoromtól kezdve ilyen családot érdemeltem ki és még felnőttként se tudtam összehozni egy normálisat. Kezdem hinni, hogy ezt érdemlem és tényleg egy szörnyűség vagyok...
