Összes blogok

Az igazságot keresni, a szépséget szeretni, a jót akarni és a legjobbat tenni, - ez az, amire hivatott az ember. (Mendelsohn-B. Felix)

Igazságot keresni, szépet szeretni, jót akarni és a legjobbat tenni!

CSAK EZ


A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt valaki, akit szeretsz.
Talán nincs is egyéb, csak ez.
Nem folytatás, nem vég, se kezdet,
csak ez a puha sötétség, ez a kemény
ütés. A szeretet.

Ha meggondolom, hogy csak egy rövid
Percig teljes mind, ami nő s virágzik,
S e roppant színpad csak olyat mutat,
Amit titkos csillag-parancs irányít;

Ha látom, egy az ember s a növény,
Egyazon ég húzza föl s rontja le:
Friss nedvben ragyog, lankad, túl delén,
S kopik daliás emlékezete, -

A múlás eszméje mindig elő-
Ragyogtatja legdúsabb tavaszod,
Melyben küzd már a romlás s az idő,
Hogy mocskos éjbe fojtsa szép napod;

S küzdve az idővel, mely elragad,
Mert szeretlek, én feltámasztalak.

"Trendi manapság csak a hús iránt érdeklődni. De kifilézve. A lélek benne nem köll."

"Már az elején nyilvánvaló volt, hogy a Douce név nem neki való. Egy Douce nem lehet virgonc és falánk. Éreztem, hogy virgoncsága mélyén erőszakos és viharos természet rejlik, és nem tudtam elképzelni, hogy olyan egyszerű, engedékeny lesz, ha megnő, aminőnek Jacques lefestette. De nekem mégis Douceként adta át, és ez az én korszakom előtti név már meghatározta jellegét. Én Duskának neveztem el. Tetszett nekem ez a név, markáns volt, és csattanóbb, mint a másik, és benne volt az előbbinek a kezdete is. Mert hittem a szelídségében is. Szelídnek is indult, valóban, a lehető legszelídebbnek: esténként aludni fog, amikor odamegyek és megsimogatom a szeme fölöt, és megfogom a lábát, amely elernyedt, mint a kéz, amely zsibbadtan lóg alá, és szelíd lesz, amikor majd ráteszi a fejét a lábamra, és rám néz. Tetszett a szó jelentése is: lelkecske. Lidércfény-szerű, mindvégig töretlenül megőrzött mozgékonyságának meg is felelt a szó. Rögtön elfogadta a nevét, és először a hangsúlyról tudta, hogy hívjuk."

"De a Vastag is hamar elvált tőlük, mert nagyon messze lakott a nagyanyjával, egy nyolcvanesztendős, szőrös arcú öregasszonnyal, aki már régen elvesztett minden kapcsolatot a környező világgal, zavaros látomások ködében élt, egymásba folyó, kusza históriákat mesélt, fölcserélte az alakokat, és sosem ért a történet végére. A valóságban még csak szegről-végről sem volt rokona a Vastagnak. Csak a Vastag találta ki, mert szégyellte, hogy befogadott és eltart egy elhagyatott, kóbor öregasszonyt. Úgy bánt vele, mintha csakugyan a nagyanyja volna, ennivalót vitt neki, társalgott vele órákon keresztül, és esténként korán hazatartott, hogy az öreg ne maradjon egyedül. Néha egy-egy ruhaanyagot láttak a Vastagnál, és azt gondolták valami kacér kislány van a dologban: - Szegény nagyanyámnak viszem... Sok ruhát pusztít, mert a földön húzza őket. Nagyon gyakran megbotlik már szegény...

- Apai vagy anyai nagyanyád az öreg, Vastag?

A Vastag zavartan nézett. Jól tudták a többiek, hogy nem ismerte se apját, se anyját. De nagyanyja volt a Vastagnak, és sokan irigyelték  érte.

*

- Vetted már észre, hogy milyen jószívű a Vastag? - kérdezte António Balduíno.

- Jószívű? - Joaquim még sosem vette észre.

- Igen, hogy milyen jó. Nagyon derék fickó. Fényesen ragyog benne az irgalom szeme."

 

Jorge Amado - Zsubiabá 

"Itt ki kell térnem a hordaélet leggonoszabb torzszülötteire: az általam annyira gyűlölt militarista szellemű alakulatokra!
Nem becsülöm azt az embert, aki élvezettel tud a sorban zeneszóra menetelni: ez az ember agyát csak tévedésből kapta, hiszen teljesen elegendő lett volna neki a gerincvelő is.
A civilizációnak ezt a szégyenfoltját a lehető leggyorsabban el kellene tüntetni!"
Forrás: Popper Péter- Hordaléktalajon

Nem tudom, ki-hogy van vele, de én szeretem nézegetni Albert Einstein fényképeit. Popper egyik könyvéből kiderült, hogy ő is, és hogy ő úgy vette észre, hogy az időskori képein egyre szomorúbb lett a szeme. És tényleg... Ezen a linken olvashattok még két idézetet Einsteintől.

­Nagyon remélem, hogy most az egyszer csak kicsit van igaza Popper Péternek, akinek az egyik történetét idézem be.
Remélem, hogy tisztességes ember is képes azonnal visszarobbanni ha rátámadnak, és nem lehet rizikó nélkül még kötekedni se vele. Ismerek több ilyen embert is, és nem is tudnék elképzelni magam mellé olyan társat, aki nem ilyen. Meg olyanokat sem, mint a villamosmegállóban álló többi hat-nyolc ember, akik nem segítettek. Van egy mondás, amit nagyon igaznak tartok;
-Ha valaki tétlenül nézi, hogy egy másik lény szenved, ha segíthetne de nem segít, akkor az ő beleegyezésével történik a dolog, és olyan, mint ha ő tenné. 

-"Mondja egyik kollégám, hogy baj van a tizenhét éves fiával, depressziós, képtelen kiszedni belőle, mi a gond, foglalkozzam kicsit vele. Kiderült, a srác

(Tovább...)

Oldalak amiket érdemes meglátogatni...

http://www.vicceske.eoldal.hu/

http://viccek-aforizmak.blogspot.com/

http://www.bolcsesseg.eoldal.hu/ 

"Annyit biztosra vettem, hogy a szigeten igen demokratikus, parlamentáris kormányzat uralkodik. Legalábbis eddig akármilyen eljárást kérdeztem, mindenre az volt a felelet, hogy az az én dolgom, saját lépéseimről magam határozok. A szabadság és fegyelem furcsa vegyüléke uralkodott itt, aminek összefüggése egyelőre rejtély volt számomra.

(Tovább...)