Tudod az egyetlen út, ami
valahova vezet ez a hosszú vörös, amin éppen
gyalogolok. Voltak idők, mikor azt
éreztem, hogy ez az út lesz a
vesztem és a végén belebukok. Egyedül a téren álmodik a
nyomor pénzem, az nincsen, és a város is
üres és mégis ezerszer
színesebb, mint a képeken. Én élvezem.
/hiperkarma/